Országgyűlési Napló - 2022. évi tavaszi ülésszak

2022. március 10. csütörtök - 234. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DUDÁS RÓBERT (Jobbik):

207 képest az erre jutó uniós közösségi forrásokat Magyarország Kormánya megfogta és csak a közintézményekre vagy a kormányközeli vállalkozók intézményeire különítette el. Ennek az eredménye, hogy Magyarországon ebben az időszakban nagyjából 30 ezer felújítás valósul meg évente, ez is jórészt önerőből, és úgy-ahogy, mert nyilván a lakosság saját zsebből nem képes teljes körű felújítást finanszírozni, miközben, hangsúlyozom, évente legalább százezer kellene. Azt is hangsúlyoznunk kell és aláhúznunk, hogy volt olyan fideszes kormányzati év, amikor 8 ezer új építésű ingatlannál is kevesebbet adtak át. Tudjuk, hogy évente 40 ezer kellene ahhoz, hogy legalább százévenként megcserélődjön az ingatlanállomány. Volt olyan fideszes év, amikor olyan kevés otthon épült, ami az ingatlanállomány 350 évenkénti cseréjére lett volna elegendő. Drámai a helyzet tehát, ezenközben hajszolták a devizahiteleseket ebbe a katasztrofális helyzetbe, pedig figyelmeztetett a svájci jegybank, és bár a Bankszövetség akkori, kiválóan kvalifikáltnak éppen nem mondható vezetői még mindig nyugtatgatták a polgárokat, hogy nem fog elszállni az árfolyam, nem lesznek a törlesztőrészletek kigazdálkodhatatlanok, azért 2010-ben már látszott, hogy mekkora katasztrófahelyzet van. A kilakoltatások elkezdtek felpörögni, és a Fidesz-kormányok több mint négy évig tötymörögtek, mire megoldásra ugyan nem jutottak, de legalább valamit elkezdtek csinálni. A végtörlesztést nem akarjuk irigyelni senkitől, de tudjuk, hogy a tehetősebbeknek, szerencsésebbeknek nyújtott egy lehetőséget, mindenki másnak maradt a piaci árfolyamú forintosítás, és az, hogy 2014-15 után tovább pörgött fel a kilakoltatások száma. Azt látjuk, hogy 20 ezer fölött végződik az a bizonyítvány, amely jelesnek, példásnak semmiképpen nem nevezhető. Azt is látjuk ezenközben, hogy Magyarország Kormánya a gyanú szerint kormányzati szinten bír olyan képviselővel - ma is szavazott, úgy láttuk -, aki bizony legalábbis érintett lehet a végrehajtók ocsmány játszadozásaival történő összefonódásban, és abban, hogy a legnehezebb sorsú családokat fosztották ki. Ennyire gyomorforgató gaztettet Európa politikusai közül álláspontom szerint senki nem hajtott végre. Azt is látjuk, hogy szimbólumértékű, amikor ez az ember, aki a gyanú szerint ezeket elkövette, itt szavaz a parlamentben és itt lehet közöttünk, törvényt hozhat, jogot alkothat. (18.50) Látjuk, hogy igazságtételre van szükség, devizahiteles igazságtételre, egy kimunkált lakhatási programra, egy országos bérlakásépítési programra. Én az egész ciklusban azért küzdöttem, hogy kirajzolódjon az a vízió, amit egy nemzeti egységkormány április 3-át követően meg is tud valósítani. Nagyon remélem azt, hogy a szavazók jóvoltából lesz lehetőségünk ebbe az országépítő programba fogni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Dudás Róbert, a Jobbik képviselője: „Nem felelősöket keresek, hanem megoldásokat!” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DUDÁS RÓBERT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! A ciklus utolsó parlamenti ülésnapja van ma, én viszont nem egy ciklusnyi, egy picit inkább történelmi, picit inkább hosszabb időtávú visszatekintést szeretnék adni. A rendszerváltás óta eltelt egy emberöltő. 1989-90-ben várakozással tekintettek a magyar emberek a rendszerváltozásra, hiszen abbéli reményüket tudták kifejezni és bíztak abban, hogy fel tudunk zárkózni a Nyugathoz. Csalódniuk kellett. Csatlakoztunk az Európai Unióhoz, óriási várakozással tekintettek az uniós csatlakozásunk irányába, hiszen olyan kormányzati szlogenek mentek, olyan reklámok mentek, hogy majd mi is nyithatunk Bécsben, Párizsban és Londonban cukrászdát. Nyilván ez a néhány kiváltságosnak sikerült is, ugyanakkor viszont az átlag magyar embernek nem, ismét csalódniuk kellett. Azt viszont senki nem gondolta volna, hogy mindeközben ez alatt az emberöltő alatt nemcsak hogy eladják, de még ki is rabolják a hazánkat, és eladják és kirabolják a jövőnket. S hogy milyen megbocsáthatatlan bűnök történtek az elmúlt időszakban: az elmúlt tíz, nyugodtan mondhatom, az elmúlt tizenkét év az, amikor is ezeket csúcsra járatták. A korrupció, az a korrupció, ami mindent átszőtt; az egészségügy, az oktatás, a kultúra átpolitizálása és tönkretétele; az elvándorlás és a szegénység - ezek azok a megbocsáthatatlan bűnök, amelyeket orvosolni kell a következő kormánynak. Ezek bár megbocsáthatatlan bűnök, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy egy kemény és határozott munkával helyrehozhatóak. De van valami, ami ezeknél is nagyobb bűn, és az elmúlt tizenkét évben ezt tették tönkre, és azt gondolom, hogy ennek a helyrehozatalára egy újabb emberöltőre lesz szükség, ez pedig az, amit a társadalommal műveltek: folyamatos gyűlöletkeltés, hazugságok, ellenségképek keresése, mások lejáratása, társadalmi csoportok egymással szembefordítása, családoknak és barátoknak is szintén az egymással szembefordítása. Folyamatosan árkokat húztak ahelyett, hogy hidakat építettek volna az emberek közé, a magyar emberek közé, mert mindannyian magyarok vagyunk. Nem elválasztani kell, hanem összekapcsolni az embereket. És higgyék el, hogy ezt az emberek érzik és tudják. De hogy mit éreznek még nap mint nap a magyar emberek, arról is hadd mondjak néhány gondolatot! Az egyik ilyen az infláció. Ezt általában nem így hívják a köznyelvben, hanem úgy, hogy drágulás. Mondhatja azt a