Országgyűlési Napló - 2022. évi tavaszi ülésszak
2022. március 10. csütörtök - 234. szám - Dr. Bősz Anett (DK) - a külgazdasági és külügyminiszterhez - „Mikor ismerik be végre?” címmel - ELNÖK: - MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár:
172 támadnak nagyvárosokat, lakóházakat, kétségbeesett családok, édesanyák és gyerekek alszanak a metróban, hogy túléljék az orosz bombázásokat. A külügyminiszter nemrégiben azt mondta egy sajtótájékoztatón, hogy a 2021. év a legsikeresebb volt a magyarorosz kapcsolatok szempontjából, de idén még nagyobb sikereket akarnak elérni. Ehhez kapcsolódnak a kérdéseim, amelyeket most államtitkár úrnak szeretnék föltenni. Mikor ismerik be végre, hogy nem építhet atomerőművet Magyarország, és ezzel az Európai Unió területén egy olyan ország, amely háborús agressziót és háborús bűnöket követ el az egyik szomszédunk ellen? Mikor jelentik be végre, hogy ha lesz is Paks II. egyáltalán, akkor azt biztosan nem a Roszatom fogja megépíteni? Ez a kérdés közel sem csak Oroszország elleni gazdasági szankciókról szól, hanem biztonságpolitikáról, hiszen hadd emlékeztessem önöket, hogy NATO- és EU-tagok vagyunk. Mikor ismerik be végre, hogy hiba volt Budapestre engedni az orosz kémbankot? Arról a Nemzetközi Beruházási Bankról beszélek, amelyről Európától Amerikáig mindenki tudja, hogy az orosz hírszerzés fedett akcióinak a védőernyője Európában. Önök nemcsak beengedték ezt a bankot, még azt a szégyent is elkövették, hogy a Lánchíd Palotát kaphatta meg székhelyül, amit Varga Mihály miniszter úr személyesen adott át. Mikor fogják befagyasztani Vlagyimir Putyin vagyonát és a hozzá tartozó orosz oligarchák vagyonát, amit Magyarországon tárolnak? Vagy ez már olyan fájdalmas lépés lenne, amire az orosz agresszor nem adott engedélyt a magyar kormánynak? Mikor ismerik be végre, hogy az elmúlt tizenkét év magyar külpolitikája megbukott? Mikor lesz végre egy igaz szó ebben a Házban az önök részéről arról, hogy tizenkét éve mindennap elárulták az európai szövetségeseinket is szerte az euroatlanti szövetségi rendszerben. Brüsszeleztek napestig, és közben Moszkvából kaptak utasításokat arra nézve, hogy hogyan mozogjunk a nemzetközi mezőnyben, nemcsak a gazdasági, nemcsak az energiapiaci, hanem a biztonságpolitikai cselekményszálat is tekintve. Mikor és ki fog önök közül bocsánatot kérni a magyar néptől ezért a történelmi szégyenért, ami az elmúlt tizenkét évben zajlott? (15.50) Államtitkár úr, az utolsó kérdésem pedig az önhöz, hogy Szijjártó Péter mikor fogja visszaadni a Moszkvában kapott Barátságért érdemrendjét, nem szégyelli-e, hogy egy háborús bűnös tüntette ki a külügyminiszterünket, a barátjának nevezve. Várom megtisztelő válaszát, különös tekintettel arra a részre, amelyben megpróbálja eljátszani, hogy Vlagyimir Putyin nem is az önök barátja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a függetlenek soraiból.) ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra Magyar Levente államtitkár úr, miniszterhelyettes válaszol. Öné a szó, miniszterhelyettes úr. MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Köszönöm a kérdését. Tisztelt Ház! Szégyenletesnek tartom, hogy az ellenzék a háború tragédiáját politikai nyerészkedésre használja most már napok óta, és a háború nyomán nyilvánvalóan felkorbácsolódott érzelmek manipulálásával támadja a kormányt. Az az igazság, hogy innentől erkölcsi értelemben érdektelen, hogy mit mond, mert erkölcsileg már ezen az első szűrőn megbukik. Azonban a választók iránti tisztelet okán nézzük csak meg közelebbről, hogy milyen vádak értek bennünket, és ezek miért nem valósak. Tisztelt Képviselő Asszony! Ha jól értem a baloldal érvelését, akkor az alapvető probléma az, azt sérelmezik, hogy Magyarország az utóbbi években kialakított egy együttműködést Oroszországgal. Arató képviselő úr ma reggel odáig ment, hogy úgy nyilatkozott itt a parlamentben, hogy a kormány hozzáláncolta Magyarországot Oroszországhoz. Tisztelt Képviselő Asszony! Magyarországot Oroszországhoz az önök elődei láncolták hozzá, teremtettek egy olyan geopolitikai realitást, amiből ez a kormány és ez a generáció próbálja a lehető legtöbbet kihozni. A mi elődeink, tisztelt képviselő asszony, a másik oldalon álltak ’56-ban, a barikád másik oldalán harcoltunk a kommunizmus és a szovjet megszállás ellen. (Z. Kárpát Dániel: Ti meg újjáépítitek a kommunizmust!) Az önök elődei, az MSZP elődpártja, a baloldali összefogásban részt vállaló minden párt erkölcsi közösséget vállal azokkal, akik Magyarországot megnyomorították. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! - Szórványos taps a kormánypárti sorokból. - Z. Kárpát Dániel: Veletek nem vállalunk semmilyen közösséget! Újjáépítitek a kommunizmust!) És az a fajta igazodási kényszer, amely a baloldalt jellemezte ’89 előtt, még mindig a sajátja, felmondja szépen mindennap a szájába adott leckét. Önöket nem a magyar érdek vezérli, hanem a megfelelési vágy. Önök ugyanis, tisztelt magyar baloldal, nem hisznek abban, hogy ez az ország képes a saját lábán megállni és szuverén módon felelősségteljes döntéseket hozni. (Z. Kárpát Dániel: Mondd el a kilakoltatott családoknak!) Ez a lakájpolitika békeidőben is veszélyes, de háborúban egyenesen egzisztenciális fenyegetést jelent. Higgadtság, nyugalom, megfontoltság (Z. Kárpát Dániel: A végrehajtó barátaidnak mondd!), és nem hisztérikus kirohanások amiatt, hogy nem szolgáltatjuk ki a magyarokat a teljes megélhetési bizonytalanságnak mindenféle lehetetlen követelés teljesítésével. (Z. Kárpát Dániel: Csak a végrehajtóknak!)
