Országgyűlési Napló - 2022. évi tavaszi ülésszak
2022. február 22. kedd - 233. szám - Napirend utáni felszólalások: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):
114 megszoktuk tőle; különösebben nem érdekel, hogy engem hogy minősít, hogy más hogyan minősít. Az biztos, hogy érdekes életpályát futott be ő maga is, a radikális Jobbiktól, most már úgy látom, a radikális kommunisták karjaiba. Köszönöm szépen a felszólalásokat, a támogató hozzászólásokat, köszönöm szépen a törvény támogatását. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön, 16 óráig van lehetőség. Napirend utáni felszólalások: Tisztelt Képviselőtársaim! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek. Elsőként szót adok Varga-Damm Andrea független képviselő asszonynak, aki „Az elmúlt négy év margójára” címmel mondja el felszólalását. Parancsoljon! DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Így, a 2018-22-es országgyűlési ciklus utolsó napjaihoz érkezve, azt gondoltam, hogy elkezdenék az elmúlt négy évre valamelyest visszaemlékezni. Amikor a Jobbik képviselőjeként megérkeztem 2018. május 8-án a parlamenti sorokba, azt láttam, hogy a tőlünk balra lévők hátat fordítottak nekünk. Bizonyára nem sokan vették észre a szemben lévő oldalakon, mi viszont nagyon is, hiszen úgy gondoltam magam is, hogy mindent megtettem azért, hogy képviselő lehessek, és furcsállottam, hogy nekem vagy az én közösségemnek bárki is hátat fordít. (13.10) A baloldali és liberális képviselők és miközöttünk volt egy pufferzóna, ez volt az LMP, akik eltakarták személyünket a balosok elől, és így nem kellett olyan egyértelműen premier plánban látni a mi személyünket, a nemzeti radikálisokat, akiket fasisztának és nácinak neveztek az előző években igen hosszan. Természetes, hogy én, egy integráló személyiség nem gondoltam, hogy ennek így kell maradnia, és bizony odamentem beszélgetni baloldali és liberális képviselőtársaimhoz, és megpróbáltam a hátat fordítást visszafordítani, és felénk fordítani a figyelmüket, tekintettel arra, hogy azt gondolom, mindannyian a nemzet érdekében vagyunk itt, a nemzet érdekében cselekszünk, és együtt kell működnünk ahhoz, hogy azt az iszonyatos hatalmi erőt, az Orbán-rendszert együtt tudjuk legyőzni. A 2018-as választás után okkal voltak a választópolgárok mérgesek az ellenzéki pártok vezetőire, hiszen valóban volt 24 választókerület a 106-ból, ahol vissza kellett volna léptetni az esélyesebb ellenzéki jelölt javára a kevésbé esélyest, és ilyen módon el lehetett volna kerülni a Fidesz újabb kétharmados győzelmét. Természetes volt számomra, hogy ezt a társadalmi igényt itt az ellenzéki képviselők megpróbálják kiszolgálni, megpróbálják megszolgálni a bizalmat, és 2022-re egy olyan rendszert teremteni, amiben senki nem oldódik fel a másikban, mindenki megőrzi nemzeti küldetését, mindenki megőrzi értékrendjét, de belátjuk, hogy a társadalom egy olyanfajta együttműködést és - hangsúlyozom - nem összefogást kíván, amellyel meg lehet nyerni a 2022-es választást. Amikor én elkezdtem DK-s, MSZP-s képviselőkkel beszélgetni - az LMP-s meg volt bocsátható -, akkor az én politikai közösségemből leveleket és feddést kaptam arra vonatkozóan, hogy nem lehet szóba állni Gyurcsány Ferenc pártjával és annak képviselőivel. Én pedig azt mondtam, hogy képviselőtársaimmal beszélgetek, és az a célom, hogy azt a társadalmi igényt, amelyet az ellenzéki szavazók kifejtenek, igenis teljesítenünk kell, párbeszédet kell egymással folytatnunk, és ’22-re úgy felkészülnünk, hogy valóban legyőzhető legyen az Orbánrendszer. 2018 végére egy olyan minőségi együttműködés alakult ki az ellenzéki pártok között, amelyre építkezni lehetett volna, és valóban nem ott állnánk ’22. február végén, hogy hát, reménykedjünk abban, hogy mégis lesz kormányváltás. A rabszolgatörvény még inkább összehozta az ellenzéki képviselőket, sőt egy nagyszerű kezdeményezés, a fehérsapkás hölgyek politikai fellépése egy olyan, valóban különleges és soha nem látott együttműködés volt, amelyre lehetett volna építeni a ’22-es együtt indulást, az értékrendet és az értékeket fel nem adva. De már akkor érződtek a jelek, hogy itt valójába a baloldal részéről a Jobbik felé nem egy szimpátia, hanem egy hitelesítési folyamat kezdődik. Képzeljék el, képviselőtársaim, hogy a fehérsapkások összejöveteleinél rendre a jobbikos képviselőnőket az események szélére állították, és amikor a baloldali liberális képviselők kirakták az oldalaikra a képeket az eseményről, akkor a két szélét levágták: Potocskánét és engem is rendre levágtak a széléről. Akkor éreztem, hogy mi már csak egy hitelesítő eszköz leszünk, és az a cél, amit én magam is megfogalmaztam 2018-ban, nem fog bekövetkezni, hanem az együttműködés helyett egy beolvadás, egy összeolvadás lesz. Mára eljutottunk oda, hogy egy nemzeti liberális Z. Kárpát Dániel az összellenzéki listán Gyurcsány Ferenc után lesz, eljutottunk oda, hogy egy álláspontja szerint néppárti, de nemzeti radikális képviselő, Brenner Koloman Dobrev Klára mellett
