Országgyűlési Napló - 2022. évi tavaszi ülésszak

2022. február 22. kedd - 233. szám - Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény és egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

101 Ezt a törvénycsomagot, amelynek címe: „Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény és egyéb törvények módosítása”, a félelem törvénycsomagjának neveztem el. A Fidesz fél a hatalom elvesztésétől, és ezért hozott be a Házba a négyéves ciklus utolsó napjaiban egy olyan törvénycsomagot, amelyből egyértelműen látható, hogy az április 4-e utáni időszakra is be kíván betonozni bizonyos folyamatokat, bizonyos érdekeket és bizonyos szerződéseket. Nagyon érdekes, hogy ez a címe ennek a törvénycsomagnak, ehhez képest a javaslat úgy kezdődik, hogy a bányászatról szóló törvénymódosítás, a társasági adóról szóló törvénymódosítás, aztán jön az atomenergiáról szóló, és negyedikként megérkezik ez a bizonyos hitéleti és közcélú tevékenységek anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat. Aztán ezután még van egyébként 15 egyéb törvény, amelyet módosítani kíván ez a javaslat, összesen 53 paragrafusban. A 19 törvényből 12 törvényt az elmúlt 12 évben alkotott meg a fideszes többségű parlament, és 3-at pedig az elmúlt két évben. Ebből is látszik, hogy a fideszes törvényhozás gyakorlatilag eléggé átgondolatlan, tekintettel arra, hogy folyamatosan módosítgatnia kell a jogszabályokat. Nincsenek meg a hatástanulmányok, és nincsenek meg azok az elemzések, amelyekkel a jogszabályok hosszú távú hatásait meg tudnák határozni vagy ki tudnák számítani. (11.50) Egyébként meg kell hogy mondjam, hogy már az alapvető törvény címével, amelynek módosítása ez a bizonyos, az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi törvény, már a címmel is problémám van, nemcsak a mostanival, hanem a 1997-essel, ugyanis egy valódi demokrata viszolyog egy ilyen mondat megfogalmazásától. Az egyházaknak az államtól függetlenül kell tevékenykedniük, működniük. Hogy lehet állami törvényt úgy megfogalmazni, mintha az egyházak alapvető működésének anyagi feltételeit az államnak kellene garantálni, és az állam által működtethetők legyenek? A katolikus egyház 1900 éve, a reformátusok több mint 500 éve és a többi elismert egyház több száz éve a maguk egyetemes egyháza rendszerében biztosítják a hitélet és a közcélú tevékenységeik anyagi feltételeit. Egy állam legfeljebb, ha úgy látja, segítséget nyújthat ehhez, ha a polgárok érdekei persze úgy kívánják, de hogy állami törvényben az egyházak alapvető működésének anyagi feltételeit az állam teremtse meg, az azt jelenti, hogy hazánkban az állam és az egyház valójában nincs különválasztva. Ráadásul 1997-es az alapvető törvény, amelyet a mostani módosít, azaz a szocialista kormányok során sem gondolta egyetlen politikai vezető sem, hogy az egyház és az állam hazánkban egymástól függetlenül működne. Magyarországon tény, hogy az egyházak az állami finanszírozás iszonyatos mértékű emelkedésével a pénzmosás egyik eszközévé váltak. Az odaadott pénzekkel nem kell elszámolni, a Számvevőszéknek nincs semmiféle ellenőrzési lehetősége, s minden kerülhet ott is sokszorosába papíron, soha nem lehet felderíteni. Mindössze a közpénzből juttatott összegek felhasználásáról szóló nyilvántartásba be lehet tekinteni, a felszámoló személye kitakarása mellett. Sőt még ez a javaslat tovább nehezíti ezen pénzek felhasználásának ellenőrzését, merthogy azt mondja ki, hogy az állam által nyújtott 10/B. § (8) bekezdés a) és d) pontja szerinti juttatásra nem kell alkalmazni az államháztartási szabályokat, azaz senki soha nem fogja tudni, hogy a különböző jogcímeken az egyházaknak adott pénzeket miként használták fel. Egy példát szeretnék ebből a törvényjavaslatból mondani: „A bevett egyház a tulajdonában lévő, közcélú tevékenységet szolgáló és egyéb ingatlanjainak, a vallási, kulturális örökség értékeinek, a műemlékeknek és a művészi alkotásoknak a megőrzéséhez, felújításához, gyarapításához, továbbá levéltára, könyvtára, múzeuma működéséhez a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összegű, az államiakhoz hasonló támogatásban részesül.” Tehát az egyházaknak van saját bevétele, emellett megkapják az adományozó polgárok 1 százalékát, azt az összeget az állam még egyszer odaadja az egyházaknak, tehát van más forrása az egyházaknak a fenntartáshoz. Az állami intézményeknek nincs más forrása a fenntartáshoz, csak az állam. Akkor miként kaphatna az infrastruktúrája fenntartásához az egyház ugyanannyit, mint az állami intézmény, amikor már az egyházaknak a saját forrása mellett eleve az egész intézményrendszerére külön jogcímeken támogatásokat nyújtanak? Másik példa: „A megállapodással rendelkező bevett egyház felsőoktatási intézménye az általa ellátott felsőoktatási közfeladat után a hasonló feladatot ellátó állami intézményekkel legalább azonos támogatásra jogosult.” Ezek szerint az egyházak Magyarországon úgy tartanak fenn felsőoktatási intézményeket, hogy ahhoz valójában nincs forrásuk? Akkor mi közük hozzá? A Magyarországon lévő elismert egyházak több mint 90 százalékának egyetemes szervezeti rendszere van, amelynek gazdálkodása egyetemes, óriási adományokból származó pénzzel gazdálkodnak, amelyekből juttatnak minden szervezeti egységnek. Elképzelhetetlen a szervezetükben az, hogy például úgy alapítsanak egy egyetemet, hogy annak működtetésére nincs pénzük. Ha pedig van, s még a magyar államtól annyit kapnak rá, mint az állami egyetemek, akkor az egyházi egyetemeknek több forrás jut, mint az állami egyetemeknek a fenntartására. A kiegészítő támogatásnak természetesen indoka van, hiszen egy állam, hogyha egy közfeladatban bármely szervezet részt vállal, akkor igenis maga is adja oda a támogatását, de az nem lehetséges, hogy egy magyar állami egyetemen tanuló fiatalnak sokkal kevesebb pénz álljon rendelkezésre az oktatás minőségének megteremtéséhez, mint egy egyházinak. Tessenek már ezen elgondolkodni!