Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. november 10. szerda - 222. szám - Az agrárgazdaságok átadásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN (DK): - ELNÖK: - DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter:

936 parlamentben, tudja? A családom származásából és a saját munkám származásából. Úgyhogy ezt kikérem magamnak a többi képviselőtársam nevében. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Szintén két percre adok szót Varga Zoltán képviselő úrnak, a DK képviselőjének. VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Az az igazság, kezd tragikomikussá válni ez az egész helyzet. (Moraj és derültség a kormánypárti padsorokban.) Nem kell nekem magyarázni, az én nagyapám (Az elnök csenget.) egy vidéki parasztházban egy parasztember volt, rámás csizmában járt és kötényt hordott. Tehát hogyha valaki, akkor én tudom, hogy milyen egy olyan parasztház, ami még nádtetejű. A másik, amiről ön beszél, elég szomorú, hogy elfelejtette, hogy milyen vidékinek lenni. Igen. Nem azt jelenti a vidék, hogy ön ott él, hanem azt jelenti, hogy átérzi azoknak az embereknek a búját-baját. Hányszor kérdezte meg a maga főnökétől, hogy miért lopják szét a földeket? Hányszor kérdezte meg a maga főnökétől különben, hogy miért teremt ilyen helyzetet? Hányszor kérdezte meg a maga főnökétől, hogy miért ennyi az üzemanyag ára? Hányszor kérdezte meg a maga főnökétől, hogy hogy van az, hogy a Dunántúlnak a java különben Mészáros Lőrinc zsebébe került? Hányszor kérdezte ezt meg? Mert hogyha egyszer sem, akkor maga nem vidéki ember, hanem maga Orbán Viktornak a bábja. Köszönöm szépen. ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel megkérdezem, kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok. Az általános vitát lezárom. Tisztelettel kérdezem a miniszter urat, kíván-e reagálni. (Jelzésre:) Parancsoljon, miniszter úr, öné a szó. DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Bekövetkezett az, amit, én reméltem, hogy el tudunk kerülni. De van ebben nagy igazság, mert a föld az mindig meghatározó kérdés, valljuk be, mindig indulatot kiváltó kérdés volt. Én egy olyan családban nőttem fel, ahol a megélhetést mindig ez biztosította. Esküszöm önöknek, amikor megjöttek a rokonok, családtagok, barátok, szomszédok, az első öt percben megkérdezték egymástól, hogy szervusz, hogy vagytok, és öt perc után már csak az volt a kérdés, hogy az ügyvéd azt a nyomorult földet hogy intézte, ki kinek adta el, ki ki elől tudta megszerezni, és már megint amaz vette meg, ahelyett a másiknak kellett volna megvenni. Ez teljességgel a velejárója a magyar mezőgazdaságnak, minden paraszti kultúrában ott van, és nincs olyan ország a világon, ahol a parasztemberek egymás között nem a földkérdésről beszélnek. Azt is elmondom, hogy miért. Mert soha nem lesz belőle több. Mindig kevesebb lesz. Amikor autópályát építünk, amikor várost fejlesztünk, amikor új iparfejlesztés érkezik vagy bármi, ebből mindig kevesebb lesz. Jön az új generáció, aki szeretne - persze az előtte lévő generáció egy élet munkájával természetes, hogy már előrébb tart. Az új generáció mindig helyet követel magának, ezért ez mindig érzelmeket és indulatokat kiváltó kérdéskör, és ez így van rendjén. Nekünk azt kell biztosítani, hogy a lehető legkevésbé kelljen beleavatkozni, hogy az emberek ezt el tudják dönteni. Tudják, miért van szigorú földtörvény Magyarországon? Erzsike - bocsánat, Schmuck Erzsébet képviselő asszony - vetette föl, hogy mennyire nehéz az egész folyamatot végigvinni. Meg kellett védeni! Amikor hatalomra, kormányra kerültünk, akkor azzal szembesültünk, hogy a Dunántúl majdnem a Dunáig zsebszerződéssel el volt idegenítve. Vissza kellett szerezni! Nem lehetett hagyni, hogy a természetes útján menjen, meg kellett védeni a magyar termőföldet. Átváltva politikai színbe, mert persze közeledik a választás, és a legkevesebb az, hogy itt törvényt teszünk, mert egyébként el kéne ismerni, hogy végre van egy kormány, amelyik felismerte, amelyik energiát fordított arra, hogy törvényt alkosson arról, hogy a generációváltás kérdése hogyan is történjen. Hiszen itt vagyunk a folyamatnál, pontosan ezt a folyamatot igényli a gazdaság. Jön a választás, persze, kampányolni kell, és akkor jönnek azok a szövegek. De akkor tegyük tisztába ezt a kérdést! Magyarországon van a legszigorúbb finanszírozása az európai uniós támogatáselosztásnak. 1200 hektár föld - nullát adunk. Minden más országban végig fizetik, nálunk nulla! Értik? 300 hektár egy család, egy ember birtokában lévő földterületnek a nagysága. Ha bérel hozzá, 1200 hektárig növénytermesztésre, utána semmit nem kaphat. Ha állattenyésztő, maximum 1800 hektárig. A legszigorúbb! Amikor összemossák, és ez egy nagyon nagy ravaszság, mert összemossák az európai uniós támogatásoknak az első pilléres és a kettes pilléres lábát, és azt mondják, hogy persze, mert az viszi el, a 10 százalék viszi el a többit. De miért? Mert az állattenyésztési beruházásokhoz, a gazdaságfejlesztésekhez európai uniós forrásokat vesznek igénybe,