Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. november 9. kedd - 221. szám - Egyes törvények honvédelemmel és rendvédelemmel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről:

807 időszak, amitől irdatlan mennyiségű pénzt költenek, öntenek rá a honvédelmi tárcára; nem az emberre, tehát nem a katonára, hanem haditechnikai eszközök beszerzésére. Ugye, nem láttam még ezeket a szerződéseket, de láttam már korábban szerződésmódosításokat. Tisztelt Képviselőtársaim és Miniszter Úr! Önnek is szeretném mondani, szóval, azok az összegek, amiket önök elköltöttek haditechnikára, amilyen haditechnikára önök ezt elköltötték, az azért hagy némi kívánnivalót maga után. Akkor leszek igazságos, ha megtekintettem a szerződéseket, és meg tudom mondani végre vagy legalábbis a minisztérium egy-két emberén kívül lesz egy olyan országgyűlési képviselő e hazában, aki a szerződéseket olvasva tudni fogja, hogy pontosan mit, mennyiért és milyen célra vásároltak. És ezt a részt csak azért nyitottam ki, mert itt mindig elhangzik, itt Simicskó miniszter úr, képviselő úr is arról beszélt, hogy a hadsereg ügye mindig milyen fontos volt, és mennyire jó, hogy a hadsereggel foglalkozunk. Nem volt ez mindig így, képviselő úr, szeretném mondani. Az utóbbi években gyorsult ez be, amikor a miniszterelnök úr kiadta az utasítást, hogy márpedig akkor menjünk, és vásároljunk. Vásároljunk a németektől, mert ez jó lesz politikailag, vásároljunk a törököktől, mert ez jó lesz politikailag, és vásároljunk még itt-ott-amott, mert hátha akkor a miniszterelnök úr végre be tud sétálni az ovális irodába. És lám, be tudott sétálni az ovális irodába, ennek azért volt ára. Tehát nem mondanám azt, hogy egy ilyen nagy haditechnikai koncepció volt ebben, sokkal inkább az volt, hogy egy miniszterelnöki koncepció volt ebben, amiben persze - még egyszer mondom - a szerződés megtekintését követően tudom megmondani, hogy az ár-érték arány jó-e; tehát hogy megérte-e megvásárolni bizonyos dolgokat azért, hogy a miniszterelnök végre, életében először hivatalos meghívást kapjon a Fehér Házba, ami, tudom, hogy neki nagyon nagy élmény volt, és nem is vitatom. Elég nagy kár, hogy egy ilyen áron történt meg ez a dolog. Tehát én értem, amit képviselő úr mondott azzal kapcsolatosan, hogy mennyire fontos a katonák megbecsülése, és ebben nincsen közöttünk vita. Hozzáteszem: szerintem a pedagógusok megbecsülése is borzasztó fontos, az egészségügyi dolgozók megbecsülése is borzasztó fontos, és általában a magyar polgárok megbecsülése borzasztó fontos, hiszen mégiscsak azért küldenek ide bennünket az Országgyűlésbe, hogy az ő érdekében, az ő megbecsülésük érdekében tevékenykedjünk. Ha megnézzük ezt a törvényjavaslatot, akkor én is két területet szeretnék alapvetően kiemelni. Az álmoskönyvek szerint a röghöz kötés biztosan nem szolgálja azt az érdeket, ami egyébként akár jó érdek is lenne, hogy valamilyen úton-módon motiváljuk a fiatal generációt arra, hogy honvédtisztek legyenek. Tehát szerintem ez egy jó dolog, ez egy pozitív dolog, ez igazán akkor lenne sikeres, ha az ilyen típusú toborzások közösen mennének, most tényleg komolyan azt gondolom. Tehát ha én megnézem néha az Amerikai Egyesült Államok delegációját, akik egyébként Washingtonban vitatkoznak meglehetősen határozottan, amikor ilyen kérdésekről van szó, akkor tudnak együtt menni, mert fontosnak tartják ezt az ügyet. De én azt gondolom, hogy a toborzás biztosan nem lesz sikeres, és nem éri el a célját, ha eleve elrendelve beírják a törvényjavaslatba kvázi a tízéves röghöz kötést. Miniszter úr, ön mondta, hogy szinte percről percre, naponta biztosan változik a biztonsági helyzet, és benne változnak az embereknek az elképzelései, a vágyai, kiderülhet, hogy valaki alkalmas erre a feladatra, kiderülhet, hogy valaki más kihívás után néz. Hozzáteszem, hogy egy biztos: arra a tevékenységre, amely a következő tíz évben - minimum tíz évben, inkább hosszabb távra, de a következő tíz évben - sürgősen megoldást igényel, ami a kiberbiztonsági kérdések, egészen biztosan honvédtisztjelöltet ilyen feltételekkel nem fognak találni. Tehát a földön nincs olyan informatikai szakember, és tényleg olyan informatikai szakember, aki tudja ezeket a kihívásokat kezelni, aki azt mondaná, hogy be is öltözik egyenruhába, el is vállalja azokat a szigorú követelményeket, és egyébként még tíz évig az önök rendelkezésére áll. Ilyen nincs! Tehát én egyetértek, és támogatom azt az elképzelést, amit Simicskó képviselőtársam mondott, hogy kell ismerni a kihívásokat. De kell ismerni az embereket is. Hát, nem csak a hanyatló Nyugat polgárai gondolják egyébként azt, hogy folyamatos mozgásra, tanulásra van szükség; Magyarországon is nagyon sok fiatal, akiktől például elvárjuk, hogy a kibertérben a védelmet segítsék, azok nem úgy gondolkodnak, miniszter úr, ahogy akár ön gondolkodik vagy én gondolkodom - nagyon máshogy. És ezt meg kellene érteni. Ez a röghöz kötéssel biztosan nem fog menni. Miközben nem vitatjuk azt, hogy a katonák megbecsülése szerintünk borzasztó fontos, és a tisztelet, nyilván a fizetés mellett a tisztelet is nagyon fontos, azért, miniszter úr, és nyilván, ugye, nemcsak a jelenleg aktív állomány, hanem a korábbi állomány megbecsülése is borzasztó fontos. És itt nem csak a nyugdíjra gondolok, ebben, ugye, sok vita van közöttünk, szerintünk mérhetetlenül megalázó a szolgálati járadék elnevezés is és az a megaláztatás, amit végig kellett azoknak a katonáknak élniük, akik beleestek a kormányváltás utáni - hát, mit mondjak? - hadjáratba, egyenruhások elleni hadjáratba. Azért engedje már meg, hogy ha tiszteletről beszélünk, hadd idézzek önnek egy mondatot! „Példát kell mutatni. Ez a honvédség már nem a néphadsereg, amikor kihízott, részeges tisztek vezetik alkoholos befolyásoltság alatt a sorkatonákat. Ez egy profi haderő, és úgy is kell viselkednünk minden körülmények között” - mondta ezt a Magyar Honvédség parancsnoka. Miniszter úr, megtenné, hogy szól a Magyar Honvédség parancsnokának, hogy ne mondjon ilyen mondatokat, mert ezzel megsérti egyébként azokat, akikről ebben a törvényjavaslatban is szó van? Biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akik ilyenek voltak. Megjegyzem, ostoba miniszterek is voltak az elmúlt sok-sok