Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. november 9. kedd - 221. szám - A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK (DR. LATORCAI JÁNOS): - DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről:

796 Önök erőnek erejével végig fogják nyomni azt a koncepciót, amelynek a lényege nem pusztán az egyszerűsítés a különleges jogrendi helyzetben, hanem az Országgyűlés jogainak szisztematikus megnyirbálása. A törvényjavaslat címe: „A honvédelemről és a Magyar Honvédségről” - ez a törvényjavaslat Orbán Viktor hatalmáról szól. Nyilván vannak benne olyan részek, amelyekben a Magyar Honvédség tevékenységéről van szó, de alapvetően arról, hogy egyébként különleges jogrendi helyzetben a miniszterelnöknek milyen egyszemélyi döntési lehetősége van. Én értem, hogy az önök világa tévedhetetlennek tekinti Orbán Viktort. Mi sem őt, sem senkit nem tekintünk tévedhetetlennek; mi hiszünk abban, hogy a kollektív bölcsesség, még akkor is, hogyha különbözőképpen gondolkodunk a világról, kifejezetten különleges jogrendi helyzetben szükséges. Én azt gondolom, hogy ami hibákat, esetleges vélt vagy valós hibákat Simicskó képviselőtársam felsorolt, aki egyébként valóban szakértője a különleges jogrendi helyzetnek - és ezt nem lehet tagadni, a doktori disszertációját is ebből írta, és én azt gondolom, hogy érdemes erre a tudásra támaszkodni, meg sok mindenki más tudására ebben a témában -, az 1. § (6) bekezdésében, amikor a honvédelmi tudatosságról beszél, abban szerintem nincs közöttünk vita. Én egy kicsit túlzónak tartom már ezt a honvédelmi nevelést meg hazafias nevelést, amit itt mindenképpen képviselni szeretnének. Higgyék el, hogy ebben az országban a magyar polgárok nagyon nagy része - nagyon nagy része, mindig van 1-2 százalék, aki nem, de nagyon nagy része - borzasztóan szereti a hazáját, csak hagyják már, hogy szeresse a hazáját, és ne akarják nekik mindig megmondani, hogy hogyan kell azt a hazát szeretni! Ne akarják azt mondani, hogy hazafias neveléssel lehet ezt a hazát szeretni! Szerintünk sokféleképpen lehet. Én abban nem látok kivetnivalót, és abban szerintem közöttünk nincsen vita, a törvényjavaslat is nyilván erről beszél, hogy valamiféle ilyen típusú tudatosítási folyamatra szükség van, de nem szabad mindig, mindenáron erről beszélni, és ezzel tulajdonképpen zaklatni azokat az állampolgárokat, akik a saját hazájukat kellőképpen szeretik, ki így, ki úgy. Nagyon-nagyon támogatom a honvédelmi tudatosság növelését. Javasolnám, hogy először a saját kormánypárti frakciójukon kezdjék a biztonságtudatosságot és a honvédelmi tudatosságot, és ha majd azt lerendezték, akkor utána az állampolgároknak is lehet écát osztogatni. Az elmúlt hetek eseményei azt mutatják, hogy a biztonságtudatosság nem mindig jut el még a Honvédelmi és rendészeti bizottság legfelsőbb szintjére sem. Az értelmező rendelkezéseket olvasva, és a miniszteri expozéban is, én kifejezetten örültem annak, hogy végre a modernitás irányába lép el a Magyar Honvédség, és foglalkoznak kiberbiztonsággal és az autonóm fegyverrendszerek dolgával. Miniszter úr biztosan tudja, vagy talán értesült arról, hogy a NATO parlamenti közgyűlés tudományos és technológiai bizottságának alelnöke lettem, ahol a kezdeményezésemre kifejezetten foglalkoztunk az autonóm fegyverrendszerek kérdésével. Csakhogy ezeknek az autonóm fegyverrendszereknek nem pusztán az alkalmazása kérdésével, hanem az alkalmazással kapcsolatosan felmerülő etikai-erkölcsi kérdésekkel, és a legnagyobb probléma ennél a témánál újra az, amit az előző, Vbö.-törvénynél elmondtam önöknek, hogy az embert, a magyar állampolgárt nem látom ebben a törvényjavaslatban, mindazokon túl, ami itt elhangzott nyilvánvalóan Harangozó képviselőtársamtól. Az autonóm fegyverrendszerek használata, miniszter úr, miközben értjük ezeket a biztonsági kihívásokat, és nyilván ön is és a képviselők közül többen is, jómagam is láttam már ilyen fegyvert, és tudom, hogy ez micsoda kihívást jelent egyébként a NATO-nak és benne Magyarországnak, de muszáj nekünk, képviselőknek felhívni a figyelmet, hogy van ennek egy olyan morális oldala is, amivel foglalkozni kell. Értem én, hogy ezt törvényben nem lehet megtárgyalni; értem én, hogy ezzel a kérdéssel a parlament ülésén nem lehet foglalkozni, mert sok minden mással láthatóan nem kívánnak foglalkozni, de muszáj ezt a dolgot közösen rendezni, a szövetségeseinkkel együtt, mert bármennyire is nagyon nagy a kihívás ezeknél a fegyverrendszereknél, főleg ezeknek a használatánál, sosem felejthetjük el, hogy mi, a demokratikusan gondolkodó képviselők nem viselkedhetünk úgy, mint azok, akik velünk szemben rossz szándékkal alkalmazzák ezeket az eszközöket. Úgyhogy én borzasztóan szeretném, ha ezekben a dolgokban, ahogy egyébként itt korábban talán Lu-kács képviselő úr is mondta, tudományos beszélgetések, a képviselőket felvilágosító tudományos beszélgetések lennének, mert azt tudom önnek mondani, miniszter úr, hogy a Honvédelmi bizottság ülésén azért jellemzően az történik, hogy a kormánypárti képviselők meg se mukkannak, csak ülnek, és mindent megszavaznak. Megszavaztak minden közbeszerzés alóli mentesítést, és ezt a törvényjavaslatot is meg fogják szavazni, mert egy nagy részüknek fogalma sincs, hogy mi van ebben a törvényjavaslatban, miközben mi láthatóan - és ez alól nyilván van kivétel a kormánypárti oldalon is, csak Simicskó képviselő úr éppen nem tagja a Honvédelmi bizottságnak - elolvassuk ezeket a törvényeket, és komoly aggályokat fejezünk ki az ön irányába, egyébként szóban és írásban is egyaránt. Ön nagyon helyesen mondta, hogy ma már a béke és nem béke közötti időszak elmosódik sokszor, pontosabban úgy fogalmaznám meg, hogy a teljes biztonsági és a nem teljes biztonsági időszak - hogyha érti, hogy mire gondolok -, azonban ez sem ad okot arra, hogy a törvény erejénél fogva olyan veszélyhelyzeti konstrukciót vezessenek be, ahol ön mint miniszter elrendel veszélyhelyzetet, honvédelmi veszélyhelyzetet, és itt azt csinálnak az emberek, amit akarnak. Mert erre hivatkozva, és nemcsak az egészségügyi válsághelyzetre és általában a veszélyhelyzetre hivatkozva, de ebben a törvényben ez egy különleges jogrendi helyzet, amit ön elrendel. Hát, olyat a világ még nem