Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. október 18. hétfő - 216. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - BŐSZ ANETT (DK):

395 Szóval, a kérdés továbbra is az, hogy Magyarország Kormánya hajlandó-e pénzt szánni arra, hogy végre a szőlősgyöröki emberek poharába is tiszta víz kerüljön. Én nagyon bízom benne, hogy ez hamarosan meg fog történni, abban pedig biztos vagyok, hogy az új kormánynál ez prioritás lesz, és mi kedvezni fogunk a szőlősgyöröki embereknek, a somogyi embereknek is, mert az egészséges ivóvízhez való hozzáférés alapvető jog. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bősz Anett képviselő asszony, a DK képviselője: „Gondolatok az érdi Fészek Gyermekvédő Egyesületről és az állami gondozásba vett gyerekek napjáról” címmel. Parancsoljon! BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A legutóbbi parlamenti ülésnap óta eltelt velünk egy olyan nap, amit nemes ügynek ajánlottak az érintettek érdekében. Október 7-ét az állami gondoskodásban élő gyermekek napjává tették civilek és egyéb szervezetek, akik médiakampányt indítottak annak érdekében, hogy jobban figyeljünk egy egyre csak növekvő társadalmi csoport számára, Magyarország egyik olyan láthatatlan társadalmi csoportja számára, akik gyermekek még, de nem családban nőnek fel. Ma közel 23 ezer gyermek él állami gondoskodásban, további 140 ezer gyereket fenyeget a veszély, hogy bármikor kiemelhetik őket a családból. A gyerekek többsége bántalmazás, elhanyagolás, a szülők szenvedélybetegsége, betegsége vagy halála miatt kerül gyermekvédelmi gondozásba. Mint az SOS Gyermekfalvak rendszeres támogatója, illetve mint egy olyan ember, aki rendre felszólaltam azért, hogy az örökbefogadás intézményét racionálisabban és empatikusabban építsük föl ebben az országban, azt kell mondjam, hogy messzemenőkig tudom támogatni ezt a kezdeményezést. A minap került ugyanis a látóterembe egy olyan házaspár, akik több mint egy évtizeden keresztül próbálkoztak az örökbefogadással, és képzeljék el, annak ellenére, hogy ez a több mint 140 ezer gyermek fenyegetett abból a szempontból, hogy kiemelik őket a családjukból, illetve több tízezer társuk szerető családra vágyik, ők nem kaptak örökbe fogadható gyermeket, sőt még egy telefont sem, hogy megnézhetnek valakit, aki talán éppen rájuk vár. Tisztelettel adózom azok iránt, akik időlegesen, mint például az Érden működő Fészek Gyermekvédő Egyesület, azzal a reménnyel fogadják a legnagyobb szeretettel a kicsiket és nagyokat, hogy mihamarabb visszatérhessenek a vér szerinti családjukhoz. Ilyenkor abban segítik a szülőket, hogy ők mihamarabb újra tudjanak gondoskodni a gyermekeikről, túljussanak az elvonókúráikon, túljussanak az átmeneti fizetési nehézségeiken, túljussanak azokon a kríziseken, amelyeket nem jó, ha átadnak a gyermekeiknek, és ezért a legnagyobb tisztelet illeti a Fészek Gyermekvédő Egyesületet, és természetesen mindazokat, akik ezekért a gyermekekért tesznek. Az SOS Gyermekfalvakban és egyéb intézményekben van úgy, hogy felcseperednek gyerekek anélkül, hogy valaha családra lelnének. Elképesztő szolgálatot tesznek az ott dolgozók azokért a gyerekekért, akiknek nem adatott meg, hogy szülőkkel és testvérekkel nőjenek fel. Messzemenőkig támogatandónak tartom ezért azt a média-összefogást, amely október 7-ét szeretné ezeknek a gyermekeknek és az ő védelmezőiknek is szentelni. És bizony beszélnünk kell arról is, hogy a fiatalok, akik egészen apró koruktól élnek állami gondozásban, gyakran szociális és hajléktalanellátó intézmények rendszeres látogatói lesznek. Őket szólítják úgy a szakemberek, hogy mintha hajléktalannak születtek volna. Ez nem pusztán elveszett sorsokat és elveszett életeket, elveszett felnőttkort jelent, elveszett gyermekkort jelent, hanem bizony a társak számára, a szerencsésebb társadalmi csoportok számára is egy veszteség, mert nem ismerünk meg olyan embereket, akiknek hosszabb volt az útjuk addig, hogy tetőt szereztek a saját fejük fölé, nem ismerünk meg olyan embereket, akik nem tudták, hogy milyen családban cseperedni, de aztán végül sikeres családanyák, sikeres családapák, sikeres munkavállalók lettek és olyan tagjai a társadalomnak, akik mindnyájunkért, de legfőképpen önmagukért készek tenni. Ezzel nemcsak azok sérülnek, akik örökre gondoskodásra szorulnak sokszor amiatt, mert elvesztették gyermekként a családjaikat, hanem bizony azok is, akik náluk szerencsésebbek és családban nőnek fel. Az olyan napok, mint az állami gondozásban élő gyermekek napja, a legjobb alkalom arra, hogy több empátiával és szakértelemmel forduljunk ne csak az állami gondozottak felé, hanem például az örökbefogadás intézménye felé, azok felé az emberek felé, akik sokáig próbálkoznak, hogy legyen vér szerinti gyermekük, aztán egy idő után úgy döntenek, hogy akkor legyen inkább szív szerinti, hogy legyen inkább valaki, aki nagyon rég vágyott szülőkre, csakúgy, mint ők gyermekre, és találjanak egymásra. Igenis egy jól működő, hatékony intézményrendszer ezt jól tudja kiszolgálni, és tudja segíteni a családdá válást, és végre láthassunk olyan sikertörténeteket, mint amiket egyébként örökbe fogadó szülőként itt képviselőtársaim is megosztottak velünk akkor, amikor az örökbefogadásról beszéltünk, hogy legyenek olyanok, akik hallják akár egész életükben, hogy igen, én örökbe fogadtalak, és ez azt jelenti, hogy örökké szeretni foglak téged. Úgyhogy figyeljünk az állami gondozottakra, figyeljünk azokra, akik csak átmenetileg igényelnek gondoskodást, ők is fontosak kell hogy legyenek nemcsak a kormánynak, az egész magyar társadalomnak. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)