Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak
2021. szeptember 27. hétfő - 213. szám - Burány Sándor (Párbeszéd) - a pénzügyminiszterhez - „Miért nem csökkenti a kormány az alacsony keresetűek adóterheit?” címmel - ELNÖK: - BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): - ELNÖK: - TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár:
179 Burány Sándor (Párbeszéd) - a pénzügyminiszterhez - „Miért nem csökkenti a kormány az alacsony keresetűek adóterheit?” címmel ELNÖK: Képviselő úr nem fogadta el a választ. Burány Sándor következik, aki a pénzügyminiszterhez nyújtott be interpellációt. Megadom a szót. BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor boncolgassuk tovább az adórendszer, a személyijövedelemadó-rendszer kérdéseit! Ha megnézzük a nemzetközi összehasonlításokat, akkor igen megdöbbentő számokra fogunk ebben bukkanni. Azt tapasztaljuk, hogy ha megnézzük nemzetközi összehasonlításban, hogy az átlagnál kevesebbet keresők, egészen konkrétan, mondjuk, az átlagbér 67 százalékát keresők nemzetközi összehasonlításban mennyi adót kell hogy fizessenek, hány ország van előttünk, ahol magasabbak az adóterhek, akkor azt látjuk, hogy ebben a rangsorban a harmadikak vagyunk. (15.00) Tehát Magyarország azon három állam közé tartozik, ahol az átlag 67 százalékát, tehát alacsonyabbat kereső emberek jóval magasabb adóterhet kell hogy elviseljenek. Ha megnézzük, hogy az átlagbérnél jóval magasabb, nem annak 67 százalékát, hanem 167 százalékát kereső adózóknak az adóterhelése hogy alakul, akkor itt már egészen más a kép. Azt látjuk, hogy ebben a rangsorban nem a harmadikok, hanem a tizenharmadikok vagyunk. Magyarán, minél alacsonyabb kereseteket nézünk meg nemzetközi összehasonlításban, annál magasabbak a magyar személyijövedelemadó-terhek, és minél magasabb fizetéseket nézünk meg nemzetközi összehasonlításban, annál alacsonyabbak a hazai adóterhek. Teljesen világos, hogy a baj az alacsony keresetűek adóterhelésével van. Ennek eredője egyébként az a 2010-es törvényjavaslat, amelyben önök, szemben az ígéretükkel, hogy csökkentik az adókat, az átlag alatti jövedelműeknek, köztük a minimálbért keresőknek nem csökkentették, hanem növelték az adóját. Egészen konkrétan 2010-ben az addig nulla százalék személyi jövedelemadót fizető minimálbéresek adója egy csapásra 17 százalékra nőtt, és még ma is 15 százalék. Ez az adóemelés, amit önök akkor bevezettek, az úgynevezett egykulcsos adórendszer azt jelentette, hogy az akkori adózók kétharmadának nem csökkent, hanem nőtt az adója. Ez a szomorú igazság. Ráadásul az áfát is emelték 27 százalékra. Egyszerű belátni, hogy minél nagyobb arányban kénytelen a jövedelmét egy család elkölteni, relatíve annál magasabb a jövedelméhez képest a fogyasztása. Magyarán, még ez az áfamelés, ez a 27 százalékra történő emelés is elsősorban az alacsony keresetűeket sújtotta. Azt kérdezem tehát államtitkár úrtól, hogy mikor akarják csökkenteni az alacsony keresetűek adóját. ELNÖK: A szót megadom ismét Tállai András államtitkár úrnak, az ülés vezetését pedig átadom Jakab István alelnök úrnak. Parancsoljon! (Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Azt mondani a magyar adórendszerre, amely egykulcsos és Európában a harmadik legkisebb adókulccsal bír, hogy ez az adórendszer rossz, nehezen értelmezhető. Különösen úgy értelmezhető nehezen, ha azt vizsgáljuk meg, hogy ezen adóteher mellett akár a minimálbéresek, akár más jövedelmű munkavállalók jövedelme nettóban és reálértékben hogyan alakul. Mert ugyan fontos az a kérdés, hogy mekkora az adókulcs, ez nyilván kormányzati politika kérdése, vagy hogy mekkora az adóteher, de tendenciájában mégiscsak azt kell vizsgálni, hogy van az, hogy évről évre az emberek jövedelme növekszik, a fogyasztásuk nő, magyarul, reálértéken a jövedelem nem csökken, mint az önök idejében. Önök eléggé megbirkóztak ezzel. 2002-től 2010-ig ön többször kormányzati pozíciót töltött be, s akkor több évben is csökkent a reáljövedelem. Akkor valószínűleg elégedettek voltak az adóterheléssel, csak az emberek nem voltak elégedettek a saját maguk életével. Most viszont minden adóterhet, adóterhelést lehet persze kritizálni, hogy az magas, de ha összességében azt nézzük, hogy az, amiből ő él, hogyha gyermeket nevel, ez különösen igaz, de ha nem nevel gyermeket, akkor is összességében csökkent az adóterhelés. Úgy gondolom, hogy ez a legfőbb szempont.
