Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak
2021. december 6. hétfő - 229. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára:
1368 és újpesti területeket is. Ami a legmegdöbbentőbb, az az óbudai Mocsárosdűlő esete. Itt a zöldterületből leválasztottak egy 268 ezer négyzetméteres részt, hogy ott lakóparkot, új ingatlanokat építsenek. Ez az állítólagos zöldpolitikájuk. Az egész botrányból két fontos következtetést lehet levonni. A baloldali vezetésű fővárosban maffia működik, jutalékos rendszerben, és felosztják egymás között a piacot. A baloldal volt miniszterelnöke pedig tanácsokat ad befektetőknek, hogy hogyan üthetik nyélbe az üzletet. A baloldal pedig ugyanott folytatta a főváros ténykedését, ahol 2010-ben abbahagyta. A Gyurcsány-Bajnai-korszak emberei visszatértek, ezért van tele korrupciós ügyekkel a városháza. Már a baloldali sajtó sem tudja tovább fenntartani azt a tévképzetet, hogy Karácsonyék a csodálatos mesebeli egyszarvúak. Ma már mindenkinek egyértelmű, hogy maguk nem egyszarvúak, hanem kecskék. Most meg azzal próbálkoznak etetni minket, hogy nem szeretik a káposztát. Ezek az ügyek jól mutatják, mire számíthatunk, ha a baloldalon múlna: ha a baloldalon múlna, újra kiárusítanák az országot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Böröcz László képviselő úr. Az elhangzottakra a kormány nevében Fónagy János államtitkár úr fog válaszolni. Öné a szó, államtitkár úr. DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem először hangzanak el ezek a szavak a magyar Országgyűlésben, különös tekintettel arra, hogy amit ön itt öt perc alatt felvázolt, az csepp a tengerben. Tulajdonképpen egy nagyon jó lenyomata, bizonyítéka annak a régi mondásnak, hogy aki nem tanulta meg és nem ismeri a saját történelmét, annak az a büntetése, hogy annak újból meg kell élnie. Napjainkban annak vagyunk tanúi, hogy ott, ahol az elmúlt időszakban baloldali vezetést kapott egy adott térség, egy adott település, a főváros, hogy mi várható az egész országra, hogyha ezeken a területeken ez a gyakorlat. Azt is ilyenkor mindig elmondjuk - tudom, hogy sokszor, de meggyőződésem, hogy ezt mindig és minden alkalommal el kell mondani, mert az emberi tudat már csak olyan, hogy szereti a rosszat elfelejteni, ezért emlékeztetni kell rá -, hogy ezek, amiket ön itt sorolt, most éppen Budapest és a Városháza kapcsán és egy-egy látványosabb ingatlanügylet, ingatlanmutyi kapcsán, azokban semmi újszerű nincs. Semmi meglepő nincs, semmi újszerű sincs, sőt, még a szereplők között sincs új, hiszen az ön által soroltak jelentős része nem új ember, itt volt öt évvel ezelőtt, tíz évvel ezelőtt, húsz évvel ezelőtt is. Sőt, itt voltak korábban is. Tisztelt Képviselő Úr! Ha a rendszerváltás előtti és alatti spontán privatizációt nézzük - ugye, ez az utolsó baloldali kormány, a Németh-kormány volt -, akkor az akkori privatizációban a tradicionális nemzeti vagyonnak olyan nagyon neves elemei, mint a Tungsram, a Ganz cégek, a Chinoin, a Hungária Biztosító, a Biogal vagy a Medicor, nem 2010 előtt, hanem a rendszerváltás előtti egy-két-három-négy évben kerültek olyan ügyletek sorába, amelyekről ön most egy ingatlan kapcsán adott itt számot. A rendszerváltás alatt a privatizációs programokban túlnyomórészt külföldi kézbe került a HungarHotels, a Hungexpo, a Danubius, a Magyar Aszfalt, a Papíripari Vállalat, a Csepel Művek Szerszámgépgyára, a FÉG Fegyver- és Gázkészülékgyár; a ’94-98 közötti időkben - és ez nem érzelem kérdése, ezek tények - a Magyar Kereskedelmi Bank, a Budapest Bank, a Magyar Hitelbank, a Takarékban, a Mezőbank, a FŐGÁZ és valamennyi gázszolgáltató, ami a magyar háztartásoknak és a magyar gazdaságnak gázt szolgáltatott; a MOL-privatizáció különböző szakaszai; az erőművek, a Tiszai Erőmű, a budapestinek az eladása. Ha már a fővárosról van szó: ’95-96-ban a Fővárosi Vízművek privatizációja - ugye, francia kézbe került -; ’97-ben a Fővárosi Csatornázási Művek, amely mind a mai napig külföldi tulajdonban van. Ha más neveket nézünk, tehát a Medgyessy-Gyurcsány-éra alatt; csak sorolom: a Postabank, a Konzumbank, a Budapest Liszt Ferenc Repülőtér, a Nemzeti Tankönyvkiadó, az Antenna Hungária; és a végén a Gyurcsány-Bajnai-korszakban a Malév és a MÁV Cargo, tehát a MÁV-teherszállítás értékesítése. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy nagyon szomorú, és úgy gondolom, hogy időről időre elmondandó lista, melynek eredményeként Magyarországon meghatározó, stratégiai iparágak, monopolhelyzetben lévő vállalatok kerültek túlnyomórészt külföldi kézbe, és veszélyeztették a magyar lakosságát fűtését, világítását, energiaellátását, közlekedését, élelmiszeriparát; mindent, ami egy nemzet mindennapi életéhez kell. Ez az, amit ön most egy példa kapcsán előrevetített egy baloldali kormányzás idejére. Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
