Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. december 2. csütörtök - 228. szám - Az Országos Bírósági Hivatal elnökének 2020. évi beszámolója, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VEJKEY IMRE (KDNP): - ELNÖK: - DR. SENYEI GYÖRGY BARNA, az Országos Bírósági Hivatal elnöke:

1330 Sorrendben, Kovács Zoltán képviselő úr hozzászólásához. Kétségtelen tény, hogy az egy alapos társadalmi igény, hogy az ügyek gyorsan fejeződjenek be, ez nem is vitás. Ezt mindig hangsúlyozom, hangsúlyoztam is, és ez már voltaképpen Gyüre Csaba képviselő úr hozzászólásához is kapcsolódik, hogy az ügyek gyors befejezése egy elfogadható, eminens társadalmi érdek, de nyilvánvalóan csak szakmai alapon kerülhet sor az ügyek gyors befejezésére, és ami nagyon fontos, az ügybefejezés nem lehet azonnali, nem lehet kapkodó. Nehéz tudomásul venni, de tudomásul kell vennünk azt, hogy az ügyek - képviselő urak által emlegetett - többszöri, sokszori összetettsége, belső elnehezülése, ami az ügyek jó részét, egy részét, nagy részét - ez már nyilván szubjektív kategória - valóban jellemzi, ennek a következménye pedig csak annak a kimondásával vonható le, hogy vannak olyan ügyek, amelyek összetettsége, az ügyfelek száma, a felperesek, alperesek, vádlottak száma, a tényállás felderíthetősége, a szakértői, adott esetben több különböző szakértői vélemény beszerzésének a szükségessége, adott esetben a szakértői vélemények közötti ellentétek feloldása nyilvánvalóan olyan huzamos időt vesz igénybe, ami az ügyek adott esetben két éven belüli lezárását kizárja, és kizárja a jogorvoslat, a többszöri jogorvoslat alapos próbáját is kiálló, adott esetben téves befejezést. Valóban osztom az álláspontjukat; nem a hivatal éléről osztom az álláspontjukat, hanem a 25 éves bírói gyakorlatból osztom az álláspontjukat, amiből 23 évet a pulpituson húztam le. A kilencvenes évek második feléhez képest is adott esetben a civilisztikai ügyekről tudok beszélni. Valóban, az ügyek egy része nehezebbé vált, a befejezés, az ügyek belső struktúrája, a ténybeli, nemcsak a jogi megítélése, sőt, nem a jogi megítélése, sokszor a ténybeli megítélése is nehezebbé vált. Ez a büntető- és az általam személyesen is ismert polgári ügyeket is áthatja és jellemzi. Kovács Zoltán képviselő úr felszólalásához még annyit, hogy valóban, a beszámolóból is kiderül, 2019-hez képest egy érdekes jelenségnek lehetünk a szemtanúi, mégpedig az ügyhátralék körében. Megoszlik, hogy hol nőtt és hogy hol csökkent az ügyhátralék. 2019-hez képest, ahogyan a jelentésben is szerepel, a járásbíróságokon és a törvényszéki első fokon, tehát az elsőfokú eljárásokat illetően az ügyhátralék jellemzően nőtt az országban; nem jelentős mértékben, de kétségtelen tény, hogy nőtt. A törvényszéki másodfokon, az ítélőtáblán és a Kúrián pedig 2019-hez képest 2020-ban az ügyhátralék csökkent. Tehát magyarán szólva, az elsőfokú eljárásban nőtt, a jogorvoslati jellegű eljárásokban pedig csökkent. Gyüre Csaba képviselő úr felszólalásához: amit a bevezetőjében említett, képviselő úr, azt osztom. Valóban, ez nemcsak nekem, hanem az egész országnak, az egész világnak, és ezen belül a bírósági szervezetnek is nehéz időszak volt, hogy egyáltalán a bíróságok működése fennmaradjon, úgy, hogy közben lehetőség szerint a jogkereső közönség és az eljárás részvevőinek és a bírósági dolgozóknak az egészségét is a lehetőséghez képest meg tudjuk óvni. Itt is egybecsengenek a felvetések, hogy egyensúlyra van szükség a megalapozottság és az időszerűség között. Ez a fajta balanszírozás itt voltaképpen elengedhetetlen, hiszen a megalapozottság valóban primer, de az időszerűség, az időtényező a polgári perben, hogy egy ilyen értekezéscím-szerű mondatot mondjak, az sem hagyható figyelmen kívül. A bírói függetlenségnek a részéhez egyébként, hiszen Kovács képviselő úr és Gyüre képviselő úr is egyaránt, nemcsak képviselőként, hanem egykori jogi képviselőként, ügyvédként is beszélt, akkor annyit engedjenek meg ehhez, hogy nyilván a bírói függetlenség része a rendelkező rész megfogalmazása is, és a rendelkező részből következik a statisztika. Ha képviselő urak emlékeznek, van olyan másodfokú határozat, ami úgy kerül megszövegezésre, hogy az ítélőtábla vagy a törvényszék, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya körében helybenhagyja - pontosvessző, és új bekezdésbe írjuk - , míg a perköltség körében az elsőfokú ítéletet megváltoztatja, és a perköltséget leszállítja vagy felemeli. (12.30) Ha ezt az eljárási metódust alkalmazzuk, ezt a megfogalmazást, ez a statisztikába helybenhagyó ítéletként kerül bevezetésre. Tartalmilag teljesen ugyanilyen ítéletről lehet szó akkor, ha pedig azt mondjuk, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a perköltség körében - szövegben ritkítva írjuk - megváltoztatja, a perköltség összegét felemeli, leszállítja - pontos vessző, új bekezdésbe írjuk -, egyebekben az elsőfokú bíróság - azt ritkítva írjuk - helybenhagyja. Ugyanarról az ítéletről van szó, azonban a statisztika szerint ez már egy megváltoztató ítélet fogalmi körébe kerül. Azonban, hogy hogyan fogalmazzuk meg a rendelkező részt, ezt Magyarországon a bíróknak nem lehet meghagyni, hiszen ez a bírói függetlenség eminens része. Ez viszont tükröződni fog a statisztikákban. Képviselő úr felvetette még a létszámgazdálkodást. Teljesen egyetértek, a létszámgazdálkodásnak van egy lényegi pontja, hogy nem egyik évről a másikra kell terveznünk, hanem évtizeddel ezelőttről kell indulnunk, és évtizeddel későbbre kell terveznünk. Ennek a lényege pedig a felelős létszámgazdálkodás. Senki nem akar létszámstopot, és senki nem akar létszámleépítést. Felelősen kell a létszámmal gazdálkodnunk, az ügyszámmal, ügymennyiséggel, és ezen belül ennek egy eleme az ügyek belső struktúrája, azonban pontosan a felelős létszámgazdálkodásnak az a lényege, hogy egynek nincs helye a mai bírósági szervezetrendszerben sem: egyfajta extenzív személyzeti, humánerőforrás-gazdálkodásnak, tehát a mechanikus pótlásnak, hogy ha egy bírótársunk jogviszonya megszűnik, az