Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. december 1. szerda - 227. szám - A Magyar Nemzeti Bank 2020. évről szóló üzleti jelentése és beszámolója, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

1281 felelőssége, nem ő hoz saját magáról törvényt, ezt én a kormánynak címzem, de a teljes kép érdekében meg kell osztanunk ezt önökkel. Azt viszont láttuk, hogy a kormány a piaci forintosítással tökéletesen meghunyászkodott az érintett bankok előtt. Aki 160-165 forinton vette fel a hitelét, annak nem szabadott volna 256 forinton forintosítani, főleg annak fényében nem, hogy a kormány ezt gyáva módon megpróbálta a Kúriára fogni. Mit mondtak itt képviselőtársaink az indoklás során? Hogy a Kúria adta, ha nem is parancsba önöknek, de ő jelölte ki azokat a kereteket, amelyeken belül a forintosítást le kell folytatni. Ezzel két probléma adódik. A Kúria jogegységijében a forintosítás árfolyamáról nem hangzott el ilyesmi - ha mégis, akkor cáfoljanak meg -, a másik probléma pedig egyértelműen az, hogy a végtörlesztéssel önök kimozdultak ezen saját maguk által alkotott keretrendszerből. Tehát, amikor szelektíven, egyes magyar állampolgároknak 180 forinton tették lehetővé az átváltást, másoknak, a nem olyan szerencsés helyzetűeknek pedig maradt a 256 forint, akkor egyrészt kimozdultak a vélelmezett keretrendszerből, másrészt igazságtalanul szelektáltak magyar állampolgár és magyar állampolgár között. Az MNB felelősségét itt abban látjuk, hogy ez a devizásokon képzett haszon nála azért landolt jó nagy mértékben, ennek a visszacsatornázása ugyanakkor nem történt meg, ennek nyomait sem látjuk. Ezt minden évben el fogjuk mondani, amikor csak az MNB-t érintő jelentésviták lesznek. Tudom, hogy azóta sokszor az alelnökök személye is változott, a munkatársaké is, de ez rendszerkritika, ettől nem tudunk eltekinteni, és nem is szeretnénk. Ugyanakkor a mostani kritikájukkal kapcsolatban továbbra is várjuk az MNB-t, hogy sorolja fel, konkrétan mely beruházások elhalasztását, illetve melyek leállítását javasolná. Tehát nagyon szeretnénk azt, ha valamilyen fórumon a nap folyamán választ kaphatnák arra, hogy a teljesen jogos Matolcsy-kritika mely beruházásoknak szólt, mi az, amit leállítanának, mi az, amit átütemeznének. Nyilván ideértjük adott esetben még az MNB-székház renoválását is, hiszen talán ez is a vitaképes körbe tartozhat. Azt látjuk, hogy megint csak korszakok vitatkoznak és találkoznak itt a parlamentben is. Amikor Nacsa képviselőtársam szólalt fel az előző napirendeknél, akkor nagyjából a Rákosi-korszak került felidézésre, hiszen az „aki nincs velünk, az ellenünk van” retorika jelenik meg nála folyamatosan. Ebben azért partnere nagyon sok fideszes képviselő, de hozzám közelebb áll az a Róna Péter-i meglátás, miszerint egy normális világban teljesen természetes, hogy a jegybank és a Pénzügyminisztérium között ellentét van. Ugye, ez jellemzően abból adódik, hogy teljesen más feladata van ezeknek a szervezeteknek, és igenis előreviheti a fejlődést az, ha ezeket a termékeny vitákat lefolytatják. Ezért bátorítom én Matolcsy elnök urat arra, hogy vitázzon Varga Mihállyal, kerekítsék le ezt az egész történetet, állapítsák meg, hogy hol vannak most a magyar gazdasági fejlődést visszafogó fékek, és még jobban szeretném, ha megállapítanák azt, hogy hol lehet elkezdeni visszaszőni azt a szociális védőhálót, amit egy vegytisztán kegyetlen gazdaságpolitika mentén az elmúlt tíz évben még tovább bontottak le. Nemcsak önöké a felelősség, az előtte lévő korszakokban is ez tetten érhető volt, de azért ne vitassuk el, hogy mondjuk, a tízezres nagyságrendű kilakoltatások ennek a kormánynak a számlájára írhatók. Még nagyobb szégyen ez egy KDNP-s képviselőre nézve, aki ebben részt kellett vegyen, és asszisztálnia kellett ehhez az egész folyamathoz. Nem lehet jó érzés így aludni. Még egyszer mondom, egy normális világban ezek a viták teljesen természetesek. Ami minket sokkal jobban bánt, az az, hogy ezek a gazdasági számokat érintő termelési jelentések egyrészt értelmesek, másrészt nem. Nyilván dinamikát képesek kifejezni gazdasági fejlődést illetően, de nagyon sok mindent nem lehet mérni, nem lehet fetisizálni a GDP-t sem, hiszen ezek a mutatószámok nem mérik minden esetben a korrupció fokát, a sajtó- és szólásszabadság fokát. Ha megnézik képviselőtársaim, Magyarország itt egészen egzotikus országok mögé került a sajtószabadsági listán is. A századik hely környékén tanyázunk egészen durva módon, és az, amit önök itt közmédiának neveznek, és pénzelnek az adófizetők pénzéből, mindent csinál, csak a köz tájékoztatását nem látja el. Egy igazi bolsevik, komcsi hazugsággyár, amellyel szemben több száz pert nyertünk meg, miközben az ellenoldalon vesztes pereink messze nincsenek ilyen számban. Ez egyáltalán nem véletlen. Azt is látjuk, hogy az MNB feladata az lenne, amit nagyon sokszor számonkérünk a kormányon, és nagyon vicces nekem hallani, amikor a kormány kijelenti, hogy neki nincsen árfolyamcélja, s a forint tudatos és közös rontása igazából egy ilyen rajta kívül álló valami, de a kormány alkotja meg az MNB-re vonatkozó szabályokat. Itt azt látjuk, hogy az árstabilitás megőrzése és megtartása egyértelmű célként deklarált. Tehát ezt lehet számonkérni a Magyar Nemzeti Bankon. Az alapkamatot érintő beavatkozásoknál azt látjuk, hogy folyamatossá váltak a beavatkozások. El is mondta elnök úr, hogy ezek mindaddig tartanak, amíg a kívánt sávba az infláció vissza nem tér. Viszont az infláció elszabadulását nem sikerült jelen állás szerint megfogni ezekkel, ugyanakkor a törlesztőrészletek, a hitelkárosultak terhei már ebben a szakaszban is elszálltak. Volt olyan hitelfajta, ahol novemberről decemberre 17 százalékos tehernövekedés is előfordulhat a törlesztőrészleteket illetően. Nagyon hiányolom azt a szociális érzékenységet, hogy akár Matolcsy elnök úr, akár a kormányzó pártok képviselői álljanak fel, detektálják ezt a problémát, ismerjék el, hogy van egyáltalán, és gondolkozzunk közös megoldásokban azt illetően, hogy hogyan lehet megvédeni ezeket az embereket azoktól a káros mellékhatásoktól, amelyek nyilván nem a vágyaink tárgyát képezik, hiszen magas inflációt senki nem akar, de az biztos, hogy a Magyar Nemzeti Bank beavatkozása nem lehetett tökéletes, ha ezeknek a folyamatoknak nem tudott gátat vetni.