Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak
2021. szeptember 21. kedd - 212. szám - A koronavírus-világjárvány elleni védekezésről szóló 2021. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BÁNYAI GÁBOR (Fidesz):
117 Azért lett volna fontos a tényleges betegek száma, mert a honlapon gyógyultaknak nevezi a már nem fertőzötteket, ami megint nem igaz. Persze, lehetne azt mondani, hogy azért titkolja ezt az adatot, hogy valójában mennyien betegedtek meg, mert megint az a statisztika romlana, amely a betegek és az elhunytak számát egymáshoz képest, ha összevetjük, mutatja. Tehát a titkolás egy rendkívül komoly probléma, és ez, mindez a társadalomban a lezárások mellett is frusztrációt generált. Meg kell érteniük politikustársaimnak, a társadalomban hihetetlen frusztrációt okozott még egészséges testű és szellemiségű embereknél is ez az elmúlt másfél év. Nem volt differenciált a lezárás, rengeteg indokolatlan korlátozás volt, amiből semmilyen módon nem látszott, hogy jól jöttünk ki, azaz valamilyen adat jobb lett ahhoz képest, mint ha lezárás nélkül történt volna. Hortobágy közepén, a 15 lelkes faluban ugyanolyan lezárások voltak, mint Budapest I. kerületében vagy az V.-ben. Tehát nem volt differenciálás, ami rendkívüli módon megnehezítette a polgáraink életét, és a frusztrációt nagyon is növelte az, hogy a kormányzati urizálás viszont korlátlanul zajlott. Az emberek nem utazhattak, de a kormányzati gépnek nevezett honvédségi gép meg az oligarchák magángépei röpködhettek egzotikus és nagyon népszerű, a gazdagok között népszerű helyekre, korlátlanul, és ami aztán végeredményben a zárszámadás után kiderült, a nagyvállalatoknak, az oligarcháknak, a leggazdagabbaknak 30 százalékkal növekedett a vagyona, miközben az egyszerű emberek sokasága iszonyatos veszteségeket szenvedett el. Tehát az a demokratikus gondolkodású ember, politikus, aki nem figyel erre az összefüggésre, nem vonja le a következtetést, és nem gondolja végig azt, hogy hosszú távon a politika és az emberek, valamint a kormányzat és az emberek között oly mértékben szakadhat meg a bizalom, hogy már a demokrácia tagadása fog eljönni, és az mindenkinek nagyon rossz, az önöknek is nagyon rossz. A demokráciába vetett hitet, kérem, ne döntsék meg sem hazánkban, sem a társadalomban, sem a nemzetközi térben! Fogok még egy kicsit a szabotőrökről is beszélni, merthogy azok is voltak. Az egészségügyi ellátórendszerben, nem a sürgősségi, a traumatológiai, a Covid-ellátásban és nem a szülészeten, azon kívüli területeken óriási mennyiségű orvos nem volt hajlandó betegeket fogadni, holott komplett felszereléseket, komplett védelmi felszereléseket kaptak, tehát kockázat nélkül tudták volna ellátni a betegeket. Emiatt rengeteg ember egészségkárosodása jóval nagyobb lett, ne adja isten, jó páran el is hunytak. A közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban a lustábbak, mert ott is vannak tisztességesek, de a lustábbak nem voltak hajlandók dolgozni. Panaszkodnak földmérők, építészek, vízügyi emberek, hogy nem tudtak megkapni alapvető adatokat, mert ha nem akart, akkor nem dolgozott a tisztviselő, mondván, hogy járvány van, és ők védekeznek. Hihetetlen! Ezt könnyű lesz megvizsgálni, mert az orvosoknál a betegnaplót, a közigazgatásban pedig az ellátott ügyek számát össze lehet majd szépen hasonlítani, és meg lehet nézni, hogy kik azok, akik nem voltak hajlandók dolgozni ebben az időszakban. Úgy, hogy közben pedig a Covid-osztályokon, az intenzív osztályokon, a traumatológiai osztályokon, a szülészeteken az emberek elképesztő áldozatkészen úgy látták el a mindennapi munkájukat, ezt talán önök nem is tudják, hogy ezekről az osztályokról is orvosok sokaságát küldték el a Covid-osztályokra vagy éppen oltóorvosnak. Tehát ellátták a teljes praxist, és utána még dolgoztak azért, hogy ebből az őrületből a társadalom kijöjjön. Száz szónak is egy a vége, a kormány bizonytalanságot generál (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ennek következményét neki kell viselnie. Köszönöm. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most további képviselői felszólalások következnek. Engedjék meg, hogy először is köszöntsem az életbe és a parlamentbe visszatérte után Bányai Gábor képviselőtársunkat (Dr. Varga-Damm Andrea: Az már tegnap volt!), aki, úgy gondolom, hogy ennek a napirendi pontnak a keretében, ebben a kérdéskörben a leghitelesebben, és sajnos az általa megélt nagyon súlyos traumákat követően talán a legőszintébben mondja el állásfoglalását. Képviselő Úr! Isten hozott! Tiéd a szó! BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, az őszinte, mély gondolatoktól kicsit óvakodnom kell, mert tényleg tudnék mesélni olyat, amitől mindenki, aki bármit ellenez itt a törvénnyel kapcsolatban, másképp látná, és nem biztos, hogy ezt a tévé nyilvánossága előtt kell nekünk megbeszélnünk. Először is köszönöm önöknek is, mind a 198 képviselőtársamnak, hogyha gondolt rám, amikor már nem volt reményem, és köszönöm szépen, hogy még imádkoztak is értem, mert ahol a tudomány megakadt, ott tényleg, ahogy tegnap mondta a házelnök úr, ott bekövetkezett valami más, jött valaki, aki segített visszatérni, és neki is hálás vagyok. De azoknak az eü-dolgozóknak különösen, akik engem ápoltak, mindegyiknek, aki akár csak egy életet tudott meghosszabbítani, ha meg is menteni, azt meg különösen köszönjük mindannyiuknak. Hisz óriási teher alatt nőtt a pálma, amit az eü-dolgozók nevelgettek, hisz hatalmas túlterhelésben éltek, és még a mai napig is sok a fenyegetettség számukra.
