Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak
2021. november 15. hétfő - 224. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1018 nagykövet, akinek viszont a férje, Szabó László, a Mediaworks vezetője, akit Palkovics úr pont a mai napon - ilyen jól dolgozott a beszerzéseknél is - kinevezett a magyar gyógyszerészeti ügy miniszteri biztosának, ők csupán 1,6 milliárd forintot vihettek haza ebből az ügyből. Ez egymagában botrány. De hadd idézzek önöktől, hogy mihez képest az (sic!), nem önöktől, hanem az önök képviselőtársától, Bács megyei képviselőtársuktól, aki a csodával határos módon menekült meg a vírustól. Amikor a kiskunhalasi járványkórházban voltam, az intenzív osztályon, az ITO-n, utólag mesélték, mert nem tudok semmi ilyen saját tapasztalattal rendelkezni, hogy negyvenen voltunk egyidejűleg akkor azon az osztályrészen, ketten éltük túl - ketten. Nem tudjuk, hogy ki miért maradt meg, én sem, és nem arról beszélünk egyébként, hogy hozzunk létre olyan centrumokat az ország egyetemi kórházaiban, akik értenek majd hozzá, hogy ennek a különleges ECMO nevű készüléknek a kezelésére legyen elég magyar orvos. Tisztelt Képviselőtársaim! Az idő rövidsége miatt nem tudom fölolvasni az egész idézetet, de a képviselő úr világossá tette, hogy ez a műtüdőgép mentette meg az ő életét. Egy másik hírt hadd mondjak ’18-ból! A Hungaropharma Zrt. felajánlásának köszönhetően a Heim Pál Kórház hozzájutott az első ilyen ECMO-gépéhez 17 millió forint értékben. Az előbb felsorolt ügyben, tisztelt képviselőtársaim, a 16 ezer gépet darabonként annyiért vették meg, mint amennyibe ez a gép kerülne, amiről a saját képviselőtársuk elmondta, hogy alig van belőle az országban (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), és ezzel lehetne az emberek életét megmenteni. Egyetlenegy kérdésem van: nem süllyednek-e el a szégyentől?! Várom válaszukat. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő úr imént elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Tudja, képviselő úr, van kétfajta hozzáállás. Az egyik hozzáállás a miénk (Bangóné Borbély Ildikó: Melyik az?), hogy amikor emberéleteket kell megmenteni, akkor a világ legtávolabbi országába is elmegyünk (Moraj az ellenzéki padsorokból.), és bármennyiért megvesszük a kézfertőtlenítőt, a maszkot, a teszteket, a lélegeztetőgépet, a műtüdőt és bármi mást, hogy magyar emberek életét megmentsük, és amikor van elég a tízmillió magyar embernek, akkor igyekszünk a határon túli magyaroknak is segíteni. És van az önök hozzáállása, amelyik az egészben, úgy látom, csak az anyagiasságot tartja fontosnak, és folyamatosan változik az álláspontjuk. Ön most azt mondta, hogy miért van ilyen sok lélegeztetőgép. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Nem ezt mondta!) Mit mondtak bő egy évvel ezelőtt? Hogy miért nincs elegendő lélegeztetőgép. Azt hiányolták, hogy Magyarországnak miért nincsenek lélegeztetőgépei. Magyarország - más európai országokhoz képest is villámgyorsan - valóban túlbiztosította magát, és az, hogy nem kellett használni ezeket a lélegeztetőgépeket, adjunk hálát a Jóistennek, hogy nem volt annyi beteg, hogy minden lélegeztetőgépet használni kellett volna Magyarországon. De ezt a kérdést, tisztelt képviselő úr, megválaszolta a WHO-nak a vezetője, amikor azt mondta, hogy Magyarország egyértelműen helyesen döntött akkor, amikor akár túlbiztosította magát védőfelszerelésekből, mert inkább legyen száz vagy ezer lélegeztetőgéppel többünk, tisztelt képviselő úr, mint hárommal vagy tízzel, vagy százzal, vagy kétezerrel kevesebb. Inkább legyenek ott a raktárban, mint hogy hiányozzanak a kórházaknak az intenzív osztályairól! Tudja, tisztelt képviselő úr, voltak hónapok az elmúlt másfél évben, amikor a világ összes országa, az összes kórház, az összes egészségügyi minisztérium, az összes külügyminisztérium, mindenki ugyanazt akart venni, lélegeztetőgépet, védőfelszerelést, kézfertőtlenítőt, és lehetne még sorolni a védekezésben használt eszközöket, bizonyos gyógyszereket, amelyek szintén segítettek a járványban részt vevőknek, és annak örültünk, hogy valahol a világban találunk. Milyen határidővel vállalta volta az Európai Unió, hogy számunkra közös beszerzésben lélegeztetőgépeket szerez be? 12 hónapos, egyéves határidővel! Mit mondott volna ön az egy vagy két hónap múlva kórházba kerülő embereknek? Hogy hát, kérem szépen, az Unió majd tíz hónap múlva szállít? Mi azt mondtuk, hogy nem várjuk ki ezt, hanem magunk lépünk, és a világ legnagyobb teherszállító gépe szállt le itt, a ferihegyi repülőtéren, amilyen más repülőterekre is ritkán érkezik, és hozta a védőfelszerelést más kontinensekről, a világ túlsó feléről. Igenis, helyes döntés volt az, hogy a kormány, amikor a magyar emberek élete volt a legfontosabb, nem azt méricskélte, hogy erre mennyi forrás van, hanem azt mondta, hogy ez egy felülről teljes mértékben nyitott előirányzat. Nem volt a védekezésben anyagi korlát, nem volt olyan eszköz, nem volt olyan pénz, amit ne mozgósítottunk volna azért, hogy a magyar embereknek az egészségét, az életét meg tudjuk őrizni, és azt hiszem, helyes döntést hoztunk. Nem hiszem, képviselő úr, hogy ki kéne számolnunk, hogy egy magyar ember élete mennyit jelent, hogy ez most százezer forintot, egymillió forintot, tízmillió vagy harminc millió forintot ér. Nem hiszem, hogy bármilyen módon helyes logika az, amit a magyar baloldal itt a parlamentben mondott, hogy ki kellett volna számolni ezek szerint, hogy
