Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. február 16. kedd - 180. szám - Napirend utáni felszólalások: - STUMMER JÁNOS (Jobbik): - ELNÖK:
276 Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Napirend utáni felszólalások: Most a napirend utáni felszólalások következnek. Ezek sorában elsőként Stummer János képviselő úr, a Jobbik képviselője mondja el felszólalását: „Akiket az út szélén hagytak” címmel. Képviselő úr, parancsoljon! STUMMER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor engem 2018-ban országgyűlési képviselővé választottak, akkor megígértem magamnak, hogy úgy fogom végigszolgálni ezt a négy évet, hogy közben igyekezzek megmaradni ugyanannak az embernek, mint aki akkor voltam, amikor letettem a képviselői eskümet. Ez volt az egyik fogadalmam, a másik pedig az, hogy legyek mindig ez alatt a négy év alatt azoknak az embereknek a hangja, akiknek a segélykiáltása nem hallatszik be ezek közé a vastag falak közé. Most is így fogok tenni, és egy Békés megyei édesanyának tett ígéretemet fogom most beváltani. Ez az édesanya néhány hete egy hosszú levelet írt nekem, amiben elsorolta, hogy az utóbbi egy évben az ő családja milyen rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül. És nekem most az a dolgom, és az a feladatom, az a célom, hogy idehozzam ebbe a terembe az ő igazságát, hogy idehozzam a segélykiáltását, hogy idehozzam az ő gondolatait, hogy legalább néhány embernek feltűnjön az, hogy a miniszterelnök által vezényelt sikerpropagandával szemben hogyan néz ki ma és az elmúlt egy évben a szomorú magyar valóság; hogy egy átlagos életet élő, a gyermekeit tisztességben nevelő család, akik nem segélyekből és könyöradományokból akarják élni az életüket, hogyan küszködte végig ezt az utóbbi néhány hónapot, hogy hogyan igyekeztek a szülők megélhetést biztosítani a családnak, és hogyan próbáltak meg talpon maradni. Ennek a békési édesanyának a férje tavaly januárban nyitott egy boltot, egy egyszerű cipőjavító üzletről van szó, és amikor jöttek a lezárások, akkor ennek a cipőjavító üzletnek egyik napról a másikra konkrétan nullára esett vissza a forgalma, és mivel ez a tevékenység nem tartozott a kormány által támogatott tevékenységi körök közé, ezért egészen egyszerűen ellehetetlenült ennek a vállalkozásnak a további működése. Ez a család két gyermeket nevel, tavasztól otthon kellett lenni a gyerkőcökkel, amikor bezártak az iskolák, a multinál dolgozó édesanyának április közepére elfogyott a szabadsága, augusztus elején pedig megköszönték a munkáját. De van a családban cukorbeteg, ő nyolc hónapon keresztül volt ellátás nélkül, végül magánúton, ilyen-olyan protekcióval sikerült a cukrát valahogyan levinni. Van ebben a családban olyan is, akinek gasztroenterológusra lenne szüksége, de a magánúton történő kezelés olyan horribilis összegekbe kerül, hogy a család egészen egyszerűen ezt nem tudja kigazdálkodni. A felírt gyógyszerek és az orvosi kezelések többe kerülnek, mint a szülők fizetése. Ez a család semmilyen állami segítséget és támaszt nem kapott az utóbbi egy évben. Ez a család, ez a Békés megyei család nem számíthatott a bajban a saját hazájára, nem számíthattak a közös otthonra sem a gyerekek, sem pedig a szülők. Volt úgy, hogy ez a család már talpra állt egy nagyon nehéz és egy nagyon kemény, nagyon mély válságból, amikor a frankhitelük miatt utcára kerültek, és aztán onnan évek kínkeserves munkájával küzdötték vissza magukat. Most pedig ismét itt van a nyakunkon egy válság, és ez a teljesen átlagos Békés megyei család most ismét a túlélésért küzd, a talpon maradásért. Ez a Békés megyei családnak a saját ügye, de sok tízezer magyar család van még ugyanebben a helyzetben. Ez a család nem hitelt akar, nem könyöradományt akar, lehetőséget akarnak arra, hogy normális, valamirevaló életet tudjanak élni ilyen körülmények között. Ők megküzdenek az életükért, ebben biztosak lehetnek mindannyian, de akik itt, ebben a Házban döntési helyzetben vannak, azoknak mozdulniuk kellene végre ezeknek a teljesen hétköznapi, nem csak Békés megyei családoknak az érdekében. Ez egy erős család, és sok-sok ezer ilyen erős család van még Magyarországon, mint ők, Békés megyeiek, és túl fogják élni ezt a válságot. Túl fogjuk élni ezt a válságot, és túl fogjuk élni az itt, ebben a teremben most helyet nem foglaló fideszes képviselőtársaimat is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm. Kálló Gergely képviselő úr, a Jobbik képviselője következik: „Közös ügyeink” címmel. Parancsoljon!
