Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 3. hétfő - 196. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - STUMMER JÁNOS (Jobbik):

1939 Éppen ezért egy határozati javaslatot is fogok benyújtani ebben a témában, és kérni fogom önöket, a kormányt, tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy bizonyos feltételek fennállása esetén újra lehessen dohánytermékeket kapni a kiskocsmákban a kistelepüléseken, és ezzel tudunk majd lépéseket tenni annak érdekében, hogy a helyiek, a helyi vendéglátósok újabb bevételekhez juthassanak. Ehhez kérem majd a támogatásukat, mert úgy gondolom, mindannyiunk érdeke az, hogy a vidék éljen, mert élhető vidék nélkül nincs erős Magyarország. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten minden egyes horgász várta, hogy az éjszakai horgászati tilalom feloldásával végre mehessenek pecázni, és a harcsafogási tilalom előtt lógathassanak a Balaton partján is, és egyéb más vizeken is. Hát, eljutottunk odáig, hogy megszületett a Mohosz közleménye, hogy április 28-ától a május 1-jei feloldással kapcsolatosan lehet majd horgászni, igen ám, csak a rendelet, amely április 30-án az éjszakai órákban kijött, azt tartalmazta, hogy most már csak védettségi igazolvánnyal lehet horgászni. Ez egészen elképesztő, hiszen éjfél és 5 óra között, tehát abban az öt órában védettségi igazolvány nélkül is kint lehetnek a pecások a vízpartok mentén, ebben az időtartamban pedig csak és kizárólag védettségi igazolvánnyal. Eljutottunk odáig, hogy önök diszkriminálják a pecásokat. Mi nem értjük, de a horgászok sem értik, hogy miért kellett ezt a szabályt behozni. Ugyanis a vízparton, a szabad levegőn a járványügyi intézkedések betartása mellett ez a korlátozás elfogadhatatlan, és egyébként értelmezhetetlen. Ebben az egész helyzetben, amely az éjszakai horgászat körül kialakult, olyan intézkedéseket tettek, amelyek nem segítik a horgászok mindennapjait, sőt olyan felháborodást váltott ki ez az intézkedéssorozat, amely alapján azt lehet mondani, hogy a Mohosz ismételten nem tette a dolgát, nem védte a horgászok érdekeit, és mint érdekképviseleti szerv megbukott. Továbbra is kérjük a kormányzatot, hogy gondolja meg magát, és az éjszakai horgászatot végre mindenki számára tegyék elérhetővé, és ne diszkrimináljanak. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Stummer János képviselő úr, a Jobbik képviselője: „Korszakváltás” címmel. Parancsoljon! STUMMER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Nekem van egy álmom. Az az álmom, hogy azokkal az emberekkel, akikkel én felnőttem és akikkel a gyerekkoromat töltöttem, a közeli jövőben újra egy helyen fogok élni. Mégpedig azon a helyen, amelyet mi mindannyian a szülőföldünkként ismerünk el, azon a helyen, ahonnan az utóbbi években és évtizedekben olyan sok ezren, olyan sok tízezren menekültek el, és ahová reményeim szerint a következő években nem kényszerből, hanem szabad akaratukból fognak visszajönni ezek a tízezrek. Egy olyan Békés megyébe, ahol nem a sógor, a koma és a jó barát érvényesül, hanem a legtehetségesebb, a legszorgalmasabb és a legrátermettebb. Egy olyan Békés megyébe, ahova az emberek nem vegetálni térnek vissza, hanem gyarapodni, egy olyan Békés megyébe, ahol senki nem érzi magát magányosnak, aki hazatér, de mindenki egy összetartó közösséghez tud majd csatlakozni. Én tudom azt, hogy ezt az álmot és ezt a vallomást hallva a Fidesz-székházban ott, Békés megyében sok helyen kuncognak most az elvtársak, de ez engem nem érdekel. Én akkor is büszke vagyok erre az álmomra, és büszke vagyok arra is, hogy nemcsak én remélem és vágyom ezt, hanem még nagyon sokan mások is Békés megyében rajtam kívül. (15.30) Nagyon sokan akarják még rajtam kívül visszaadni ebbe a megyébe a munka becsületét és a valamirevaló fizetéseket. Nagyon sokan akarják visszaadni Békés megyébe a falunak és a városnak azt az érzést, hogy jó itt élni, visszaadni az idősnek és a fiatalnak a boldogulás és a nyugodt élet lehetőségét, visszaadni a jövőt, azt a jövőt, amit maguk az utóbbi harminc évben elloptak tőlünk. Büszke vagyok azokra az emberekre, akik ott vannak és ott állnak mellettem és körülöttem. Büszke vagyok arra, hogy ők elhitték azt, hogy most van az a történelmi idő, amikor fordítani tudunk a sorsunkon és fordítanunk kell a sorsunkon. Mi tudjuk azt, tudjuk azokat a dolgokat, amikre maguknak harminc év is kevés volt, hogy tudomásul vegyék, hogy azok a tízezrek, akik elmentek ebből az országból, nem a Túró Rudikampányra fognak hazajönni meg az imázsfilmekre fognak hazajönni, hanem a perspektívára fognak hazajönni. És, tudják, az a perspektíva, hogyha ezek a hazatérő ezrek modern és korszerű otthonokban élhetnek, merthogy a mamahotel meg a salétromosodó gyerekszoba nem az. Mint ahogy a minimálbér sem perspektíva. Az a perspektíva, hogyha valaki a tudásának megfelelő munkahelyen tisztességes, olyan fizetést