Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 26. hétfő - 191. szám - Napirend utáni felszólalások: - STUMMER JÁNOS (Jobbik): - ELNÖK: - POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik):

1386 Köszönöm szépen, képviselő úr. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Stummer János, a Jobbik képviselője: „Korszakváltás” címmel. Öné a szó, képviselő úr. STUMMER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Békés megyében a megélhetési válság nem tavaly kezdődött, hanem 30 éve tart. Békés megyében 30 év alatt jutottunk el odáig, hogy mostanra úgy áll a helyzet, hogy nagyjából nettó 150 ezer forinttal lehet kevesebbet keresni havonta ugyanazzal a munkával abban a megyében, mint ha ugyanazt a munkát Budapesten vagy valamelyik másik nyugat-magyarországi városban végezné el ugyanaz az ember. Én tudom azt, hogy néhány fideszes, kőgazdag fideszes számára ez semmi pénz, és tudom azt, hogy Lőrincnek, Tiborczkának vagy Andikának ez nem különösebben nagy összeg, nagyjából annyi, amennyit ők kifizetnek egy üveg borért egy elit étteremben, de szeretném önöknek elmondani, hogy egy átlagos Békés megyei családnak mit jelent különbség gyanánt ez a nettó 150 ezer forint. Ez a 150 ezer forint azt a különbséget jelenti, amely elválasztja az elvándorlást a szülőföldön való boldogulástól. Ez a havi nettó 150 ezer forint választja el különbségként azt, hogy egy Békés megyei család egy korszerű és egészséges otthonban, vagy vizesedő nappaliban, salétromos gyerekszobában kénytelen élni a mindennapjait, és ez a 150 ezer forint választja el az átlagos Békés megyei polgárt attól, hogy amikor bemegy a közértbe, akkor a legolcsóbb párizsit meg az akciókat keresi, és nem az egészséges élelmiszert, a gyümölcsös- vagy a zöldségespultot. Ez a 150 ezer forint választja el a Békés megyei embereket attól, hogy egy élet ledolgozott munkája után mit látnak maguk körül. Azt, hogy 10-20-30 és 40 év munkája után csak egy helyben toporogtak, vagy haladtak egyről a kettőre is, hogy 40 év után tudnak-e valamit adni a szeretteiknek, a gyerekeiknek, hogy ők elkezdjék a saját életüket. (23.00) És amikor mi ezzel jövünk itt ebben a Házban, mármint ezzel az óriási bérszakadékkal, amely megyéket és régiókat választ el Magyarországon egymástól, akkor a Fidesz padsoraiból Orbán Viktortól is megkapjuk azt, hogy ez egy álprobléma, hogy ez egy nem létező probléma, amiről itt mi beszélünk. És amikor behozzuk ebbe a Házba ezt az ügyet, akkor a fideszes képviselők rendre lesöprik ezt a kérdést az asztalról. Pedig ezzel a helyzettel és ezzel az üggyel kapcsolatban a magyar kormánynak is elvitathatatlanul nagy felelőssége van, mert a kormány tehetne ez ellen, újratárgyalhatná a multinacionális cégekkel azokat a stratégiai szerződéseket, amely újratárgyalások által be tudnák építeni ezek a cégek a bérfelzárkóztatást a saját üzletpolitikájukba. Az állami többségi tulajdonú vállalatoknál végre bevezethetnék az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, hogy ne fordulhasson elő még egyszer és többet az, hogy egy állami tulajdonú cégben egy békéscsabai ember kevesebbet kap ugyanabban a munkakörben, mint amennyit megkap, mondjuk, Budapesten vagy Nyugat-Magyarországon. Lesöprik az asztalról. Mint ahogy ugyanúgy lesöprik az asztalról minduntalan azokat a javaslatainkat, hogy a kis- és közepes vállalkozások járulékterheit alakítsák át, hogy a náluk maradó pénzt be tudják építeni bérfejlesztésbe, és 10-20-30-40 ezer forinttal többet oda tudjanak adni a munkavállalóiknak minden hónapban. Mi ezért dolgozunk, egy ilyen országért dolgozunk. Mi 2022-től egy ilyen országot szeretnénk látni magunk körül. Egy olyan országot, ahol egy Békés megyei polgárnak elidegeníthetetlen joga az, hogy a szülőföldjén boldoguljon, hogy elidegeníthetetlen joga legyen az, hogy amikor bemegy a közértbe, akkor egészséges élelmiszert tudjon vásárolni, hogy egészséges otthonban tudjon élni, és felnevelni a gyerekeit, hogy a tisztességes munkáért tisztességes bér járjon végre neki. Mi egy ilyen országot szeretnénk 2022-től teremteni, és egy ilyen országért szeretnénk dolgozni, egy olyan országért, ahol egyenlő munkáért egyenlő bér jár, és egy olyan országért, ahol senki nem másodrangú polgára ennek a hazának akkor sem, hogyha úgy hozta a sorsa, hogy a Tiszától keletre született. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Stummer képviselő úr. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszony, a Jobbik képviselője: „A vidék hangja! - 8.” címmel. Öné a szó. POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném végre azt hinni, hogy egyszer ebben az életben, legalább ténylegesen egyszer a magyar emberek érdekeit helyezik előtérbe a saját önös érdekeik helyett. A vizek, a halak, a horgászok érdeké-ben és védelmében - ezt a szlogent választotta a Magyar Országos Horgász Szövetség jelmondatául. De hogy ezt nem tartják be, azt én itt garantálhatom,