Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. március 22. hétfő - 185. szám - „A 2021-27 évi ciklus EU-s forrásainak felhasználásáról” című politikai vita - ELNÖK: - OVÁDI PÉTER (Fidesz): - ELNÖK: - DR. RÁKOSSY BALÁZS pénzügyminisztériumi államtitkár:
781 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is azzal kezdeném, amit Ágostházy kollégám említett a felszólalásában, hogy ha nem tartottunk volna az elmúlt kormányzati időszakban több politikai vitanapot is az EU-s forrásokról ’14 és ’20 között, akkor magam is azt gondolnám, hogy igazán ennek a mai vitának a politikai vagdalkozáson kívül kevés hozzáadott értéke van. Ez részben a hozzászólásokból is kiindulva abból is ered, hogy egyrészt szándékos csúsztatások hangzanak el az ellenzéki oldalról, másrészt pedig sokszor tájékozatlanságból erednek azok a megjegyzések, amelyek itt az elmúlt 3-4 órában elhangzottak. Azt gondolom, kiindulva a négy évvel ezelőtti vitanapok tanulságaiból, érdemes egy lépéssel hátrébb lépni és nagyon higgadtan megnézni, hogy ez az intézményrendszer hogy működik, milyen tanulságok vannak, és milyen eredményeket értünk el az elmúlt időszakban. A vitanap kapcsán azt is megjegyezném, hogy számomra érdekes volt, hogy az ellenzék az elmúlt években nem is érdeklődött az EU-s források iránt (Mesterházy Attila: Á!), hiszen ilyen vitanapra irányuló kérést, javaslatot egészen mostanáig nem kaptunk. Örülök, hogy visszatérünk ehhez a gyakorlathoz, amelyet ’14 és ’18 között folytattunk (Zaj az ellenzéki képviselők padsoraiból.), hiszen számunkra is fontos, hogy olyan operatív programok legyenek, amelyek többé-kevésbé konszenzussal és az eredmények figyelembevételével zajlanak le. A mostani időszakban, 2014 és ’20 között megközelítőleg 12 000 milliárd forint állt Magyarország rendelkezésére, hogy ezt európai uniós forrásokként felhasználja, a most kezdődő időszakban ennél, ha nem is nagyságrendjében, de mindenképpen egy jelentősebb összeg, 18 000 milliárd forint áll rendelkezésre. Különös tekintettel erre, fontos, hogy az előző időszak tapasztalataiból megvilágítsuk, hogy mire készülünk és milyen programok lesznek a következő időszakban. Elhangzott már többek felszólalása során, hogy 2014 és 2018 között az európai uniós intézményrendszert alapjaiban dolgoztuk át, és zárójelben jegyezném meg, hogy az európai uniós forrásoknak a sok előnye mellett van egy nagyon nagy hátránya is, mégpedig az, hogy rendkívül kötött felhasználási rendben működnek. Itt nem a szabálytalanságokra és a visszaélésekre szeretnék utalni, hanem arra, ami talán a legutóbbi felszólalásban is elhangzott Szakács képviselő úr részéről, hogy helyben nem azt tudják fejleszteni, amit szeretnének. Olyan pályázatokat tudunk kiírni, amit az európai uniós szabályok lehetővé tesznek. Majd visszatérnék a TOP-os források felhasználásához, hogy egyébként pedig a decentralizáció és a szubszidiaritás jegyében az elmúlt hét évben minden döntést helybe delegáltunk, hogy ne a kormánynak kelljen azt eldönteni, hogy helyben ipari parkot, kis kilátót vagy bármi más egyebet kell építeni. Tehát ez a helyi politika felelőssége, a helyi közgyűlések, a helyi politikai vezetőség szerepe és felelőssége, hogy az európai uniós pénzekből mit valósít meg, mit fejleszt. Az elhangzottak kapcsán szeretnék majd beszélni két nagy operatív programról, tekintettel arra, hogy olyan fejlesztési célokat határoznak meg, amelyek nemcsak ’14 és ’20 között, de ’21 és ’27 között is fontos területei lesznek a magyar fejlesztéspolitikának. De engedjék meg, hogy slágvortokban néhány elhangzott kijelentésre reagáljak. Az egyik a szabálytalanságok kérdése. Már tettem arra utalást, hogy az európai uniós források olyan pénzek, amelyeknek a felhasználása rendkívül sokrétűen van szabályozva az Európai Unió, az Európai Bizottság részéről. Sokszor nehéz olyan célokra felhasználni ezeket a forrásokat, amelyek valójában a kedvezményezettek érdekeiben állnak. Ezért sokszor minden innovatív elképzelést, innovációt igénybe kell venni annak érdekében, ahogy már elhangzott, hogy például családpolitikára ezek a források felhasználhatók legyenek. Ne legyünk szemellenzősek! A pénzekkel való visszaélés egyedül a diktatúrákban nem egy mindennapos gyakorlat. Ott, ahol jogászok és felkészült szakemberek pályáznak, vagy felkészületlenségből vagy szándékosságból valóban van tér és lehetőség a visszaélésre. De szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy éppen azért, mert európai uniós forrásokról beszélünk, beszélünk különböző intézményekről, OLAF-ról, Európai Bizottságról, rendkívül szigorú ezeknek a forrásoknak az utókövetése, rendkívül aprólékos ezeknek a pályázatoknak a szabályozása. Ezért van az, hogy nagyon sok esetben nem pályázóbarátok ezek a pályázatok, olyan biztosítékok vannak beléjük kódolva és rendszeresítve, amelyek, pont annak érdekében, hogy visszaélések ne történjenek ezekkel a forrásokkal, időnként a felhasználóknak okoznak nehézséget. Azonban ott, ahol szándékosan visszaélések történtek az elmúlt időszakban ezekkel a forrásokkal, akár az OLAF, akár pedig a magyar hatóságok megtették azokat a lépéseket, amelyek szükségesek annak érdekében, hogy a bűncselekmények később reparálásra kerüljenek. Az eredmények tekintetében fontos azt megnézni, hogy Magyarország az elmúlt tíz évben a gazdasági mutatók mindegyikében jelentősen javított. Elég, ha csak azt mondom, hogy a munkanélküliség a 2010-es 10 százalékon felüli arányából a Covidot megelőző időszakban 3,5 százalékra csökkent, az 50 százalékos foglalkoztatási arányt sikerült a lakosság 70-71-72 százalékos arányába megemelni a Covid előtt, a gazdasági növekedésünk az elmúlt időszakban, egészen 2020 elejéig sokszor kétszeresével múlta felül az európai uniós átlagos növekedést. Ha emlékeznek rá, volt olyan negyedévünk, de volt olyan teljes gazdasági évünk is, ahol a
