Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. március 17. szerda - 184. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - BENCSIK JÁNOS (független):
642 Ahogy tanulmányoztam ezt az európai dokumentumot, számomra, leegyszerűsítve öt pont körül kristályosodott ki a legfontosabb erőfeszítése az Európai Bizottság részéről. Az egyik volt a megelőzés, a másik a korai felismerés, a harmadik a diagnózis felállítása, a negyedik a gyógykezelés, és végezetül, ahogy én érzékeltem és értékeltem, a rákbetegek, illetve túlélők életminőségének javítása. Nagyjából ez az az öt olyan terület, amelyben az Európai Bizottság biztatja a tagállamokat, hogy ki-ki dolgozza ki a saját rákellenes tervét, és hozza szinkronba ezzel az európai rákellenes tervvel. Bármennyire is kutakodtam és kerestem, idehaza nem találtam ilyen rákellenes tervet. (16.10) Nem találtam sem egy leküzdési stratégiát, sem egy programot, sem egy tervet, amit az Európai Bizottság támogathatna. Nagy valószínűséggel így az Európai Bizottság nem is tud támogatni, mert csak meglévő és elfogadott programot lehet. Szeretném megkérdezni miniszter urat, hogy ki a felelős a magyar rákellenes terv elkészítéséért. Szeretném megkérdezni miniszter urat, hogy mikor mutatják be a nagyközönség számára, bevonják-e a civil szervezeteket, hogy meg tudják ezt vitatni, jobbító szándékkal véleményeiket továbbítsák a minisztériumba, és ezt véglegesítve harmonizálják az európai rákellenes tervvel. Hogy miért időztem e mellett a téma mellett, a közelmúltban a rádiót hallgatva hallottam, hogy egy magyar cég egy nagyon különleges díjat kapott, „A jövő unikornisa” díjat kapta egy magyar vállalkozás, amely kifejlesztett egy olyan szoftvert, ahol másodpercek alatt ez az intelligens tudás megmondja azt, hogy melyik az a terápia a rákbeteg számára, amely a leghatékonyabban tudja őt kezelni, illetve gyógyítani. Azt gondolom, hogy az ilyen tudásokra nagyon nagy szüksége van mind az Európai Uniónak, mind Magyarországnak. Mostanában divatos szlogennel szeretnék élni a felszólalásom végén: ugye, minden élet számít? Várom megtisztelő válaszát, miniszter úr. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK: Köszönjük. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bencsik János független képviselő: „13. havi nyugdíj helyett igazságos és kiszámítható nyugdíjrendszert!” címmel. Parancsoljon! BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én voltam az egyetlen országgyűlési képviselő ebben a házban, aki nemmel szavazott a 13. havi nyugdíj újbóli bevezetésére. Nem azért tettem így, mert érzéketlen lennék idős honfitársaink sorsa iránt, hanem éppen azért, mert tisztelem őket. Tisztelem őket annyira, hogy tudjam, hogy ez a választások előtt politikai kegyként osztogatott és ezért bármikor visszavonható alamizsna megalázó számukra, és bármikor, mint jeleztem, vissza is vonható. Az idős honfitársaink tisztességes nyugellátást érdemelnek, olyan nyugellátást, amelyet a politikai elit harminc éve újra és újra megtagad tőlük. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a nyugdíjas honfitársaink megmentője szerepében tetszelgő kormány tavaly év végén befagyasztotta egy rendeletben a 28 500 forintos minimálnyugdíjat, miközben az idős honfitársaink egyharmada él tartósan a mélyszegénységi küszöb alatt. Ezzel nemcsak a nyugellátásban részesülő idős embereket alázták meg, hanem több százezer honfitársunkat is, akik a járandóságaikat a minimálnyugdíj alapján kapják meg. Ezek a gyermeknevelési támogatásban részesülők, a foglalkoztatást helyettesítő ellátások, települési támogatások, közgyógyellátás, a rendszeres szociális ellátás. Ezek a járandóságok mind-mind azért nem nőnek ebben az évben sem, mert a kormány ezeket befagyasztotta. De nemcsak ezért szavaztam nemmel. Azért is szavaztam nemmel, mert végre valakinek ebben az országban ki kell mondania, hogy elég volt a nyugdíj-demagógiából. A járvány okozta súlyos gazdasági válság mindannyiunk életét megnehezíti, de a legnehezebb helyzetben nem a nyugdíjasok vannak most. Ők minden hónapban megkapják a számlájukra vagy a postástól azt az összeget, amely sokszor megalázóan alacsony összeg, de mégis kiszámítható módon érkezik. Vannak ebben az országban több százezren olyanok, akik egy éve semmilyen tervezhető, biztosan megérkező bevétellel nem tudnak számolni. Számukra megszűnt a biztos bevétel fogalma. Ezeknek az embereknek végre érdemi segítségre lenne szükségük a jó szavakon meg a késve, akadozva megérkező részleges támogatásokon kívül. De ha egyszer túl leszünk ezen a járványügyi helyzeten, a kérdés, az a kínzó kérdés akkor is itt marad majd velünk, hogy a mindenkori magyar állam a választások előtt a kétségkívül jól mozgósítható, népes szavazótábort képviselő nyugdíjasokat szédíti tovább, vagy végre elkezdi támogatni azokat az aktív
