Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. március 1. hétfő - 182. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
458 infrastruktúra már megvan. Ha megnézzük a Vasmű területét, a Vasmű területe, a gyár területe a technológia fejlődésével szűkült, de megmaradt nagyon sok terület a gyár területéből, ahol elfért volna ez a gyár, és mindenféle infrastruktúra rendelkezésre állt volna, értem itt a tűzoltóságot, a vízellátottságot vagy a vasúti ellátottságot. Ehelyett 30 aranykorona értékű földekre kívánják telepíteni ezt a nagy gyárat. Érdemes lenne átgondolni. És ha már közös ügyünkről, a Fejér megyei iparról beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül a Vasmű helyzete mellett. Képviselőtársaim, nagyon nehéz indulat és düh nélkül beszélni akkor, amikor az önök teszetoszaságát látjuk a Vasművel kapcsolatban. Szeptember óta a vasműs melósok részletekben és késve kapják meg a fizetésüket. Példátlan módon felmondták a kollektív szerződést, amelyen évtizedekig dolgoztak a szakszervezetek és a Vasmű vezetése. Önök egy büdös szót nem szóltak, és semmit nem szólnak most sem. Elégedjünk meg egy halovány Facebook-bejegyzéssel, amelyet Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tett, amelyben bejelentette, hogy tárgyal a Liberty Steellel! De, kérdezzük mi, miről tárgyaltak a Liberty Steellel? Felfogják önök egyáltalán, hogy mit jelent nemcsak nekem, nemcsak Dunaújvárosnak, nemcsak a térségnek, nemcsak Fejér megyének, hanem az egész országnak a Vasmű? Tudják azt, hogy hány ezer család megélhetését biztosítja a Vasmű? Tudják azt, hogy a magyar gazdaságra milyen erővel hat a Vasmű? Ha a Vasműben baj lesz, akkor a MÁV-nál is baj lesz. Sokszor mondom: a Vasmű a 15 százalékát biztosítja a MÁV Cargo forgalmának. Tudják, hogy mik ezek a számok? És önök szeptember óta hallgatnak. Egy szót nem szólnak a Vasművel kapcsolatban, pedig már mindenki kérte az önök segítségét, az önkormányzaton, a cégvezetésen át mindenki. (15.30) Önök semmit nem tettek mind a mai napig a Vasműért. Pedig a hírek, a rossz hírek és a viharfelhők egyre inkább gyülekeznek. A Gazdaságvédelmi Alapból könnyen tudnának segíteni, és könnyen meg tudnák oldani azt, hogy ezekben a válságos időkben túl legyen a bajokon a Vasmű. Önök mégsem tesznek semmit. Hát, hadd ígérjek meg önöknek valamit! Ha a Dunaferrben az önök teszetoszasága miatt történni fog valami, én leszek az első, aki az utcára megy a vasműs melósokkal, és higgyék el, kemény gyerekek azok, félhetnek tőlük! Köszönöm a szót. Maradok a körzetem szolgája. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „Nem a zsemle a kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy” - mondta a végtelenül kifinomult műveltséggel és hatalmas empátiával rendelkező Marosán György annak idején. Az a helyzet, hogy valami hasonló választ kaptam a múlt heti interpellációmra Orbán Balázs államtitkár úrtól, amikor a leszakadó és tulajdonképpen süllyedő Atlantiszként eltűnő vidéki perifériákkal kapcsolatosan kérdeztem. Akkor államtitkár úr elküldött vidékre, hogy szemrevételezzem azt a hatalmas fellendülést, amit ő arrafelé vizionált. Nos, az a helyzet, hogy ha Isten hátranézne, akkor nemcsak északkelet-magyarországi járásokat, régiókat látna, hanem bizony ott, Délnyugat-Magyarországon, szűkebb pátriámban is akadna dolga, mert óriási gondok vannak arrafelé is. Elhiszem, hogy egyébként azok számára, akik adott esetben százmillió forintot viselnek a csuklójukon, illetve az ujjaikon Royal Oak 20 millió forintos óra formájában, egy-egy 30 millió forintos Cartier karperec formájában, vagy mondjuk, hétkarátos gyémántgyűrűk képében, azok ezt mind nem érzik. De attól a valóság még valóság marad, és az a helyzet, hogy nemcsak ez a világ áll távol az ott élő emberektől, tehát a Hermès, a Dior, a Vuitton, meg a ki tudja, milyenféle flancos ruhákba öltözõ és a budoárjukat ebbõl feltöltõ hölgyek és kormányzati urak világa áll távol az ilyen periférián élõ emberektõl, hanem azok a dolgok is, amelyeket a kormánypárti padsorokból vizionálnak, nevezetesen, hogy 400 ezer forintos az átlagbér Magyarországon, aztán hogy a válság ideje alatt, a pandémia idõszakában 800 ezer forintot tudtak félretenni a családok átlagosan. Az a helyzet, hogy amikor ezt meghallják ott, mifelénk, mondjuk, Dél-Somogyban, akkor bizony kinyílik az emberek zsebében az a jóféle somogyi bicska. De hogy pontosabban betájoljam, hol is élünk Európán belül, akkor azt kell mondanom, hogy a jó kétszázegynéhány európai uniós régió közül ez az a régió, tehát a Dél-Dunántúl, amely hátulról a tizedik legszegényebb Európán belül. Ha ebből a képletből, tehát a dél-dunántúli képletből kivonjuk a Balaton-partot, kivonjuk, mondjuk, Paksot, Pécset, azt a ragyogó egyetemi várost, ahol én magam is tanultam és tanulok még mindig, és megnéznénk, hogy mik maradnának, milyen halmozottan hátrányos helyzetű és a kormány által is
