Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. február 22. hétfő - 181. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - BENCSIK JÁNOS (független):

389 Sok problémát okoz a közlekedés is valóban, és az autók állapota. Nyilván elsősorban a közösségi közlekedésben van fejlesztenivaló ebben a tekintetben, de a meghatározó a tüzelés. Sokszor elmondtam azt is, hogy ha a szegénységi térképet ráillesztjük a légszennyezettségi térképekre, akkor nagyon világos, hogy a szegény embereknek nagyon sokszor kell szinte bármivel fűteniük, amivel lehet. Tehát nem halogatható tovább ez a probléma, ennek a megoldása. 2010 óta lelassultak vagy érdemben megálltak a programok, mind az energiaracionalizálás kapcsán, különösen a családi házak tekintetében. Nincsenek érdemben kazáncsereprogramok. Azt gondolom, hogy határozottan elektromos fűtésre kell átállítani bizonyos lakóingatlanokat Magyarországon, olyan fűtési technikákat kell alkalmazni, különösen a legszennyezettebb térségekben, amik megoldják ezeket a problémákat. Drága a tűzifa is, ahol még erre volna szükség, és számtalanszor javasoltuk, hogy legyen alacsonyabb az áfakulcs. Nem csoda tehát, ha a légszennyezés problémái csak mélyülnek az elmúlt években. A Miskolci Egyetem kutatói szmogkéményt fejlesztettek ki. Többször felvetettem azt a kérdést is, hogy ezeket az innovációkat támogatni kéne a kormány részéről. Nem kaptunk érdemi válaszokat. Szerintem történelmi fordulópont van egy ilyen európai bírósági ítélet után. Az Európai Unió nyújtotta helyreállítási alap forrásait, illetve a következő hétéves fejlesztési ciklus forrásait érdemben arra kell felhasználni a térségben, hogy ez a légszennyezettségi probléma megszűnjön, hogy minőségi és egészséges életet tudjanak élni a Sajó völgyében is az ott élő magyar honfitársaink. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bencsik János független képviselő: „A felsőoktatás kiszervezése a rablóprivatizációt ötvözi kommunista tervgazdasággal” címmel. Öné a szó, képviselő úr. BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék egy idézetet felolvasni önöknek. „Nincs egy tanszék ebben a nyavalyás országban, ahol azok az emberek ülnének ma, akik szellemileg egy kormányváltást elő tudnának készíteni. Nincs egy lap. Nincs se rádió, se tévécsatorna. Egy sincs.” Ha valaki meg akarja érteni, hogy mi zajlik ebben az országban az elmúlt tíz évben, akkor tudnia kell, hogy az alábbi sorok tulajdonosa Orbán Viktor, jelenlegi miniszterelnök, aki 1994-ben az akkori kétharmados baloldali kormánytöbbség után nyilatkozta ezeket. Azóta van lap, van rádió, van tévécsatorna, és hamarosan lesznek egyetemek is. A Fidesz 2010-ben egy rosszul működő, alulfinanszírozott felsőoktatást vett át, amely tele volt párhuzamosságokkal, anomáliákkal és múlt századi működési reflexekkel. Tíz év alatt odáig sikerült eljutniuk, hogy a működési zavarok megmaradtak, viszont cserébe még több állami forrást vontak ki a felsőoktatásból, még jobban fokozták a politikai nyomást, ösztöndíjas képzéseket szüntettek meg, és az univerzitás szellemiségét lábbal tiporva gyakorlatilag kiüresítették a hallgatói képviseleti jogköröket, megfosztva a fiatalokat attól a lehetőségtől, hogy végre érdemi beleszólásuk legyen a saját képzési rendszerükbe. Most, tíz év lassú kivéreztetés után a kormány elérkezettnek látta az időt, hogy elfoglalja az egyetemeket is. Ráadásul mindezt a modellváltás címszó alatt, amelyben hardcore SZDSZ-es hagyományokat felélesztve ezermilliárdos állami vagyonokat játszanak át olyan magánalapítványokba, amelyeket kormánypárti politikusokkal és NER-közeli üzletemberekkel töltenek fel, méghozzá úgy, hogy a pápaválasztáshoz hasonlóan ezek élethosszig tartó kinevezések, csak az önként lemondás vagy a halál esetén szűnnek meg. Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim - már nem sokan maradtak a teremben -, talán emlékeznek rá, hogy 2010 előtt a baloldali kormányok hogyan adták el a stratégiai fontosságú energetikai szektort, ennek a jelentős részét. Kérem, hogy árulják már el nekem, hogy amit most önök csinálnak, az miben különbözik ettől! Vagy nem gondolják például azt, hogy a felsőoktatás ugyanúgy nemzetstratégiai jelentőségű ágazat? Nagyon kérem, hogy ne hivatkozzanak cinikus módon, bicskanyitogató stílusban arra, hogy hát, az egyetem vezetése saját maga kérte ezeket a változásokat! A szenátusok azért ajánlják fel önként és dalolva mindezeket - döntési jogköröket, ingatlanokat, oktatói státuszokat, a saját oktatási és kutatási szellemi szabadságukat -, mert önök ezt megsúgták, megüzenték vagy megzsarolták őket, hogy ha nemet mondanak, akkor könnyen búcsút mondhatnak annak az 1500-2000 milliárd forintos pénzesőnek, amit nemrég a miniszterelnök jelentett be. Kolbász és korbács, mézesmadzag és elektromos sokkoló, ezek az önök módszerei. De hát mi mást is várhatnánk olyan politikusoktól, akik a kommunizmus elleni küzdelmet maguk is a Kádár-rendszerben