Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. június 8. kedd - 208. szám - Tájékoztató az Állami Számvevőszék 2020. évi szakmai tevékenységéről és beszámoló az intézmény működéséről az Országgyűlés részére című beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK (LEZSÁK SÁNDOR): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

3289 Szeretném leszögezni, hogy én a Corvinuson végzett hallgatóként egyáltalán nem vagyok, mondjuk, egy alapítványi forma ellen, és úgy gondolom, hogy műfaji vitákat lehet, kell folytatni, de alapvetően hatékonysági kérdésekről érdemes hosszabban értekezni. Viszont pont a Corvinuson látom azt, hogy az MNB-vel való korábbi együttműködés mintha nem sikerült volna annyira fényesen, az új működési modell mintha nem hozta volna el azokat az eredményeket, amelyeket vártak ezzel kapcsolatban, és éppen most egy kudarcos modellé kezd válni az, amit nagyon komoly várakozások öveztek, és amellyel kapcsolatban egyfajta ilyen zászlóshajó életérzést igyekeztek kelteni nagyon sokan, miszerint itt kitaláltunk valami újat, ez sokkal jobb, ez majd végigsöpör az egész rendszeren, és a magyar felsőoktatás is valami új dimenzióba tud lépni. Ez sajnos nem következett be. (Hiszékeny Dezsőt a jegyzői székben Tordai Bence, dr. Vinnai Győzőt Móring József Attila váltja fel.) Ugyanakkor a modellváltás tekintetében nem lehet kikerülni az alapítványi formáról való vitát és azon vagyonkezelői alapítvány műfajról való vitát is, amely még azért a következő hónapokat nagyon-nagyon sokszor kísérni fogja. Azt látjuk ugyanis, hogy a nemzeti vagyon ilyen brutális fokú kimentése és a nemzeti vagyonról szóló törvény passzusainak a kikerülése bizonyos esetekben egész egyszerűen veszélyezteti ezen óriási vagyontömegnek az ellenőrizhetőségét. Korábban, ha a nemzeti vagyonhoz tartozó elemek esetében a nettó és minősített jogsértésen kaptuk azt, aki kezelte ezt a vagyont, akkor az eredeti állapot helyreállítása és számos más jogkövetkezmény rendelkezésre állt, a nemzeti vagyonról szóló törvény passzusait ide lehetne citálni és részletesen elemezni, hogy miket lehet csinálni akkor, ha valaki nem jó gazdája ennek a vagyonnak. Az alapítványi formába történő vagyonátcsorgatást követően ezeket a passzusokat már nem lehet érvényesíteni. Kérdéses az, hogy hogyan lehet majd visszaszerezni a köz javára ezeket a vagyonelemeket, tehát hogy tudnak majd megint a nemzeti vagyon kategóriájába tartozni, és milyen ellenőrzési jogköröket lehet foganatosítani ezen esetekben. Éppen ezért az ellenzék nyilván tiltakozni fog a vagyonkezelő alapítványokhoz csorgatott elképesztő, irdatlan vagyontömeggel kapcsolatban és ezen folyamatok kapcsán. (14.10) Hiszen mi attól félünk, hogy a Fidesz-KDNP beárazta azt, hogy a jövő évi választásokat akár még el is veszítheti, de biztos, hogy kétesélyes ez a mérkőzés, és igyekszik minél több vagyonelemet a saját ellenőrzése alá vonni, olyan kuratóriumok alá, ahol még a kieső tag pótlását is ők maguk házon belül oldhatják meg. Ez nyilvánvaló módon nonszensz, és azt látjuk, hogy bár önmagában az alapítványi forma nem az ördögtől való, és lehetne ezt jól csinálni, ilyen formában, ilyen módon pontosan azt a nemzeti vagyont, annak a kezelését veszélyezteti, amely helyes kezelés fontosságát egyébként az ÁSZ számtalan alkalommal kiemelte 2010 óta. 2010-ben elhangzott még egy ígéret, ez nem az ÁSZ részéről hangzott el, hanem kormánypárti ígéret volt, a nemzeti vagyonleltárra vonatkozó, ahol sok vitát folytattunk, sok víz folyt le a Dunán, de még mindig nem látunk egy olyan up to date, XXI. századi, hatékonyan pörgethető vagyonleltárt, amilyet egyébként ez az ország és a nemzetgazdaság megérdemelne. Sokszor az a problémám az ÁSZ jelentésével, hogy a diagnózisa kiváló, detektál problémákat, olyan megállapításokat tesz, amelyekkel foglalkozni kellene, de aztán a következtetéseket vagy nem látom ugyanezen oldalakon, vagy egészen másfajta következtetések ezek, mint amire mi jutunk az ellenzéki oldalon. Itt van például a nagymértékű eladósodás kiemelése a fokozódó kockázatok körében, a kis méretű kkv-k dráguló hitelezése. Pont erről beszéltem az előbb, hogy a források elosztása során multi cégek: vissza nem térítendő támogatások ezerrel, mkkv-k: kedvezményes hitel jó esetben, ha a közvetítő bank úgy dönt, hogy hitelképes vagy, vagy jelzáloggal megterhelhető az ingatlanod. Ezt a furcsa kettősséget szeretnénk először oldani, aztán kivezetni a rendszerből, hiszen érthetetlen az, hogy a legnagyobb foglalkoztató, a munkahelyek kétharmadát biztosító mkkv-szektor tekintetében ennyire alacsony a támogatási volumen. Az eladósodás tekintetében is egyszerűen nem értem, hogy miért nem látjuk be együtt és közösen, hogy az az államadósság-menedzsment, amit 2010 óta folytatunk, ez hibás, ez nem vezet sehová. A 2010-es évek elején kormánypárti képviselőtársaim még azzal igyekeztek nyugtatni bennünket, hogy Magyarország, a magyar gazdaság majd kinövi ezt az államadósságot, és azt az akkori 1250 milliárdos kamattörlesztési tételt, amely minden költségvetést lehúzott, és elvitte öt darab bérlakásprogram árát minden évben, majd szép lassan kinőjük. És azt látjuk, hogy bár igyekszik Magyarország mindenkori kormánya a GDP-arányos államadóssági adatot csökkenteni, aztán jön a soron következő világválság, amely kikerülhetetlen, amely bele van kódolva a rendszerbe, és megint a 80 százalékos szint fölé kerül vissza ez az adat. Összességében tehát nem látjuk azt, hogy ebből az örvényből így és ilyen módon ki tudna kerülni ez az ország. Nem látjuk a jelentésben a nemzeti vagyonleltár megkövetelésének nagyon szigorú kijelentését. És teljes társadalmi csoportok maradnak ki nem feltétlen csak az ÁSZ véleményéből, de Magyarország