Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. június 8. kedd - 208. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DEMETER MÁRTA (LMP):
3238 forrásokat ’22 után a felsőoktatásból, ki akarják venni az egészségügyből, és adót emelnek, akkor szerintünk ez nem járható út, és reméljük, hogy a választópolgárok is tulajdonképpen nem fogják engedni önöknek, hogy így járjanak el. Még egyszer, egyetemek átalakítása: nézze már meg, képviselő úr, hogy a világ top 50-es, top 100-as egyetemei hogyan alakultak meg 150 évvel ezelőtt, például az Ivy League-egyetemek, például a Yale, például a Harvard! Azok alapítványi formában működő egyetemek, ugyanilyen formában. (Zaj.) És nagyon komoly vagyonelemeket adott nekik a szövetségi állam akkor, nagyon komolyakat, földeket, részvényeket, gyárakat, és abból csinálták meg azt a felsőoktatási ugrást, amire most mi magunk is készülünk. Ráadásul, ez még nem is mond ellent annak, amit ön szintén kritikaként hozott fel, hogy továbbra is azoknak az egyetemeknek az állam a legnagyobb támogatója. A Harvardnak a legnagyobb támogatója még mindig az amerikai szövetségi állam és a tagállam. Pontosan olyan rendszer készül itt is, Magyarországon, ami a világ nyugati felén és egyébként bizonyos helyzetekben keleti felén is sikert hozott az egyetemeknek. Ön pedig egyetemi emberként az egyetemek versenyképességi fordulatát politikai szempontokból akadályozza. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem nekem van elszámolnivalóm, hanem önnek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen miniszterhelyettes úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Demeter Márta képviselő asszony, LMP-képviselőcsoport: „Mi a fontosabb?” címmel. Öné a szó. DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár úr, ha már így megszólított engem, ön úgy oktat ki minket a privatizáció fogalmáról, hogy egyébként ön az egyik fideszes házipénztárnak, az egyik fideszes magánalapítványnak a kuratóriumi elnöke. (Dr. Orbán Balázs közbeszól.) Ön nem más, mint egy fideszes pártpénztárnok. Értem én, lehet, hogy ez az önök soraiban egy pozitív jelző, higgye el, hogy az emberek számára nem az! Önök 500 milliárd forintot lapátolnak ki az adófizetők pénzéből fideszes magánalapítványba, konkrétan erről van szó. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.) Látszik, hogy ez az önök politikája, egyébként semmi másra nem telik, tehát ebben az országban egyébként megfelelő gazdaságpolitika sincsen, és én egyébként most erről szeretnék beszélni, hogy sajnos mennyire nem működik az önök elképzelése. Hiszen nemrégiben olyan elemzések láttak napvilágot, amelyek egyértelműen mutatják, hogy a hazai üzemek alárendelt szerepet játszanak a nemzetközi termelésben, még regionális szinten is gyenge pozícióban vannak. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból: Micsoda?! - Az kemény!) A magyar export hozzáadott értéke rendkívül alacsony, alacsonyabb értéket Európában csak Szlovákia, Luxemburg és Málta produkált, és amíg egyébként önök a fideszes házipénztárakról alkotott véleményemet és az emberek véleményét kommentálják, addig egyébként ezzel kellene foglalkozzanak, hogy ilyen komoly bajok vannak a magyar gazdaságban. Ez hat a magyar emberekre, és csökkenti a lehetőségeiket. Ez a helyzet abból adódik, hogy az utóbbi évtizedben a magyar export 15-18 százalékát olyan köztes termékek, például az autóiparban fel-alá utaztatott alkatrészek tették ki, amelyeket többször is elszámoltak hazai vámon. Egyértelmű, hogy a multiknak adott százmilliárdok, a helyzetbe hozott NER-lovagok közbeszerzésekből való felhizlalása ellenére, ehhez nagyon értenek, a magyar gazdaság nem képes saját erejéből többet hozzájárulni a hazai exporthoz, mint ahogy tíz éve. A Fidesz-kormányok gazdaságpolitikája az olcsó munkaerő versenyképességére épített és épít sajnos ma is, vagyis nem jelent érdemben javuló pozíciót és lehetőségeket sem az alkalmazotti, sem a vállalkozói szférában, tehát itt hagyják cserben a magyar embereket sokadszor. Ha az országos szint után megnézzük a helyi viszonyokat, jól látható, például a főváros VIII. kerülete esetében, hogy mennyire csekély mértékben oldotta meg az évtizedes foglalkoztatási problémákat a Fidesz gazdaságpolitikája. Éppen ezért nem véletlen, hogy égetően fontosak a hatékony, a foglalkoztatási helyzet javítását célzó programok. A munkavállalói foglalkoztatás segítése mellett legalább annyira fontos Józsefvárosban is a vállalkozások ösztönzése, segítése egészen az egyéni vállalkozásoktól a startupokig. Hiszen éppen a magyar mikro-, kis- és közepes vállalkozások helyzetbe hozása érdekében jelentős forrásokat kellene fordítani olyan vállalkozásélénkítési programokra, amelyek a kerületben jelentős múlttal és potenciállal rendelkező szolgáltató szektorokat erősítik. A hazai kisvállalkozások biztosítanak ugyanis munkalehetőséget - ha esetleg nem jöttek volna önökkel szembe ezek a számok - az emberek 70 százalékának.
