Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. június 7. hétfő - 207. szám - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - BŐSZ ANETT, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:

3206 semmi másra nem fókuszálnak, csak a propagandára, hogy elhitessék a magyar emberekkel, hogy minden rendben van. Az sem véletlen, hogy a 100 milliárdos közszolgálati hozzájárulást, azaz az MTVA költségvetését egy 10 milliárd forintos összeggel fejelték meg. Elég furcsa volt államtitkár úrnak az az indokolása, hogy több a feladat és több csatorna van, mint iksz évvel ezelőtt. Hát 100 milliárd sem volt elég? Szerintünk sokkal, de sokkal kevesebből is meg lehetne ezt oldani ugyanazon a színvonalon, ahogy most működik. Ez semmi másra nem jó, mint hogy azokon a kistelepüléseken, ahol a magyar embereknek nincs lehetőségük arra, hogy máshonnan tájékozódjanak, az önök üzenetei, a hazugságaik és a valóság eltitkolása eljusson az emberekhez. Az elmúlt hetekben zajló parlamenti és bizottsági viták alapján a Jobbik képviselőcsoportja természetesen nem fogja megszavazni ezt a költségvetést, és az ellenzék egésze is így fog tenni, mert, ahogy elnök úr is elmondta, a több mint 1100 módosító indítványból önöknek egyetlenegy sem volt támogatásra alkalmas, holott azok valóban a magyar emberek véleményét és igényeit tükrözték, és az ő érdekük szerint nyújtottuk be azokat. Nagyon sajnáljuk, hogy ezekből egyetlenegyet sem tudtak támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.) (19.30) ELNÖK: Köszönöm szépen, Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszony. Most megadom a szót Bősz Anett képviselő asszonynak azzal, hogy 26 perc 10 másodperc telt el a 30 percből. BŐSZ ANETT, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindenekelőtt szót kell hogy ejtsek arról, amit az alelnök úr többször említett, a költségvetési vitában is méltatta azt a folyamatot, miszerint ismét a tavaszi ülésszakban fogadjuk el a jövő évi költségvetést. Tisztelettel hívom fel a kormánypárti képviselőtársaknak a figyelmét is arra, hogy ezt a költségvetést Varga Mihály egy olyan napon nyújtotta be, amikor mi magunk a bizottság előtt tárgyaltuk a 2021-es költségvetés módosító indítványát. Vagyis világossá vált az, amire az ellenzék felhívta a figyelmet a tavalyi tavaszi ülésszakban, nevezetesen, hogy a világválság, amiről természetesen a magyar kormány sem tehet, egészen át tudja írni a makroszámainkat, és újra kell cselekednünk. Azt gondoltuk tehát, hogy sokkal bölcsebb lenne, hogyha az őszi időszakban folytattuk volna le már a tavalyi költségvetési vitát is. Most sincs ez másként, tisztelt államtitkár úr, és engedje meg, hogy ismételten fölhívjam a figyelmet arra, hogy egyáltalán nem múlt el a veszély, hiszen Európa-bajnok inflációval rendelkezünk, és számos olyan adat nem áll még a rendelkezésünkre, nevezetesen, például az előző évi zárszámadás adatai, ami alapján azt mondhatnánk, hogy stabil lábakon áll ez a költségvetés. Természetesen mindnyájunk érdeke ez volna, de ilyet nem tehet, azt gondolom, felelős közgazdász és felelős politikus. 2010 óta olyan kormányzati szemlélet valósul meg, amely különbséget tesz magyar és magyar, régió és régió, település és település között. Az újraindítás költségvetésének nevezi a kormány ezt a költségvetést, én viszont a társadalmi szakadékok bebetonozásának költségvetéseként tudom csak értelmezni. A kormány képviselői rendre dicsérik ezeket a számokat, én azonban azt mondom, hogy a társadalmi és gazdasági különbségtétel mindenhol jelen van, ott vannak az oktatási intézményeink problémái, ott vannak az egészségügyi hozzáférés problémái a leszakadó társadalmi rétegek esetén. Tisztelettel hívom föl arra is a figyelmüket, hogy mi nem szociálpolitikát kérünk számon a kormányon, hanem társadalompolitikát, aminek épp az lenne a lényege, hogy ne hagyjunk leszakadni senkit. Nem arról kell szólnia a költségvetésnek, hogy hogyan segítjük azt, aki már leszakadt, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Tizenegy évük volt arra, hogy válság nélkül megszervezzék, hogy ne legyenek leszakadók. Ez sajnos annyira nem sikerült, hogy nagyságrendileg hárommillió honfitársunk él a létminimumon vagy az alatt, rendkívül szorult helyzetben. Tehát ilyen értelemben természetes, hogy vannak elosztási vitáink, például olyan elosztási vitáink, hogy a középosztály és a felső középosztály rendkívüli módon tud részesedni a családpolitikai intézkedésekből, ugyanakkor a leszakadó társadalmi csoportok már jóval szerényebb módon tudnak élni azokkal az otthonteremtési támogatásokkal, illetve a gyermekek születése után járó támogatásokkal, amelyekkel a kormány kecsegtet. Hogy miért beszélek arról, hogy település és település között is különbséget tesz, tisztelt képviselőtársaim, 23 megyei jogú város közül 17 kapott kompenzációt. Az ellenzék tagjaival rendre felhívtuk arra a figyelmet,