Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. június 7. hétfő - 207. szám - Megemlékezés elhunyt volt országgyűlési alelnökről - Napirend előtti felszólalások: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: - ELNÖK:
3139 Orbán Balázs államtitkár úr fog válaszolni, parancsoljon! DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Különlegesek voltak a pénteki, június 4-ei megemlékezések, hiszen nem lehettünk volna együtt, ha nem sikerült volna összefogással, a védekezésben részt vevők felkészültségével, okos vakcinabeszerzési politikával és az elő-előbukkanó oltásellenes hangok visszaszorításával letörni a koronavírus-járványt, nem jelenthetnénk ki ilyen határozottan, hogy végre hozzákezdhetünk Magyarország újraindításához. Az elmúlt egy évben a bezártság mindannyiunk számára nyomasztó érzése itt volt, illetve a folyamatos küzdelem határozta meg ezt az időszakot. Most azonban elmondhatjuk, hogy újra fel tudjuk emelni a fejünket, rendezni tudjuk közös dolgainkat, és van lehetőségünk elemezni a helyzetet, sőt terveket szőni. Még a mainál is nehezebb helyzettel találták szembe magukat elődeink 101 évvel ezelőtt, amikor egy szintén rendkívül súlyos csapás, a trianoni tragédia árnyékában kellett újjászervezniük a megcsonkított Magyarországot. Elődeink akkor nagy nekibuzdulással vágtak neki ennek a feladatnak, nem vesztették el a hitüket abban, hogy a magyarok számára szinte küldetés, egy ezeréves misszió az élet megszervezése a Kárpát-medencében, függetlenül attól, hogy országunk határai éppen merre húzódnak. Sem az utódállamok ellenségeskedése, sem a mögöttük álló nagyhatalmak cinikus gyarmati politikája nem tudta megingatni őket ebben a hitben. Voltak és vannak persze Magyarországon olyan erők is, melyek megkérdőjelezik ezt a helyzetértékelést. Egyes baloldali ideológiák hívei száz évvel ezelőtt, a legsúlyosabb pillanatban bénították meg Magyarországot, védtelenül kiszolgáltatva minket és alapvetően járulva hozzá a korábbi időszak építkező munkájának lerombolásához. A mai baloldali politika pedig most e dicstelen hagyomány folytatójaként az elmúlt évtized nemzetpolitikai építkezését akarja lerombolni. (14.20) Azt az építkezést, aminek köszönhetően Magyarország ismét a Kárpát-medence és az egész régió fontos szereplőjévé vált, és képes szuverén államként önálló döntéseket hozni a sorskérdéseit illetően; aminek köszönhetően sikerrel végrehajtotta a nemzethatáron átnyúló újraegyesítését, elsők között törtük le a járványt, és saját belső erőnkre támaszkodva gazdaságilag viszonylag sértetlenül úsztuk meg az elmúlt év csapásait. Egy nemzet összetartozásáról és a trianoni tragédiáról szóló felszólalásban nem maradhat megemlítetlenül a határok kérdése. Mi, magyarok, érthető módon kettősséget érzünk e fogalom kapcsán. Lehatárolás nélkül elképzelhetetlen lenne bármilyen politikai-kulturális közösség vagy nemzet. Az elhatárolás azonban nemcsak szétválaszt, de összetart, biztonságot és védelmet is ad. A ma létező államhatárok ugyanakkor fizikai értelemben immár több mint száz éve választják el az anyaországtól a Kárpát-medencében élő többi magyar nemzetrészt. Ugyanakkor éppen az elmúlt évtized nemzetegyesítő politikájának köszönhetően ma már nem akadályozhatnak meg egy magyart sem abban, hogy a nemzet teljes jogú tagjának érezhesse magát. Éppen ezért én itt és most csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a valódi határok sokszor nem ott vannak, ahol az útleveleket elkérik, hanem ott, ahol egy közösség kiterjedése, kisugárzása véget ér. A magyar nemzet akciórádiusza, -határa ma jóval tovább tart annál, mint ahol az állam határa áll. Mi magunk vagyunk a bizonyíték arra, hogy közös eredet, közös nyelv, közös szokások, közös vallás, közös törvények ugyanúgy határt képeznek, összekötik az azon belül élőket, és még egy globalizált világban is ez hatalmas felhajtóerőt jelent. Ezért azt javaslom mindenkinek, hogy a ma létező fizikai határokra elsősorban ne úgy tekintsünk, mint amik nemzetrészeket választanak el egymástól, hiszen mi magunk vagyunk a bizonyíték, mi magyarok; az elmúlt évtized politikája, közösségünk kiterjedése és erejének szétsugárzása túlmutat ezen. Ehelyett inkább úgy tekintsünk rájuk, mint a szomszédos országokkal való hivatalos kapcsolódási pontokra. Itt van újra a nemzeti összetartozás napja, ami egy jel; egy jele annak, hogy a velünk történt igazságtalanságot sosem feledjük, ellenfeleink sosem fognak tudni megtörni minket, hogy küldetésünk van a Kárpát-medencében, és hogy a határok nemcsak elválasztani, de össze is tudnak minket kötni. Sok dolgunk van, az új szabályok szerint működő új világ győztesévé és a XXI. század nyertesévé kell tennünk Magyarországot és benne egész Közép-Európát, de mi készen állunk. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK:
