Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. június 1. kedd - 206. szám - A játékosügynöki tevékenység szabályozásával összefüggésben a sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

3053 DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az előttünk fekvő T/16366. számú törvénymódosító javaslat boncolgatása előtt engedjék meg, hogy megjegyezzem, hogy a játékosügynökök, a játékosügynöki tevékenység az egyik legellentmondásosabb területe az élsportnak, közöttük is elsősorban a labdarúgásnak. Vízilabdában az ügynökök jelenléte talán még nem annyira jellemző, ezt Nacsa képviselőtársam is, gondolom, meg tudja erősíteni. Mint ahogy azt is, hogy aki a sportban élt, a sport világában megfordult, az is tudhatja, hogy általában a fiatal játékosoknak szükségük van külső segítségre, akár játékosügynökre a szerződésük tárgyalásakor, hiszen érdekeik sokszor nem egyeznek a klubjuk érdekével. A játékosügynökök pedig ezért a segítségért egyes számítások szerint a labdarúgásban megforduló pénz mintegy 10 százalékát viszik ki a sportból. A játékosügynökök a 18 év feletti játékosok fizetésének 10 és nemritkán 20 százalékát kapják meg az általuk kötött szerződések alapján, és a gyakorlatban egyébként ezt a pénzt nem a játékosoktól, hanem attól a klubtól kapják, ahova az általa pártfogolt játékos leszerződött. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki jól dolgozik, hát miért ne kereshetne sok pénzt ezzel? A probléma viszont valóban azzal van, hogy a játékosügynökök az átigazoláskor, a szerződés megkötésekor nem elsősorban - és a tapasztalat ezt mutatja - a sportoló karrierjére, fejlődésére vannak figyelemmel, hanem sokszor az önös anyagi érdeküket helyezik előtérbe. Ezért is értékelendő és előremutató a jelen törvényjavaslat, a sporttörvényt módosító javaslat erre irányuló szándéka, hogy a jövőben egyrészt az átigazolásnál a sportoló érdekét tartsák szem előtt, másrészt pedig az átigazolási pénzekből - ez nem kevés pénz, mint említettem - a szülők és a sportág is profitáljon, tehát ha úgy tetszik, ez a pénz vagy ennek egy része maradjon a rendszerben. Külön öröm számomra az is, hogy az előterjesztő fideszes képviselőtársaim, akik közül most Balla Györgyöt köszönthetem itt a parlament padsoraiban, önök beismerték, hogy van olyan sportág, ahol - idézem az általános indoklásban foglaltakat - „nem térülnek meg a játékos képzése, fejlődése érdekében nyújtott és igénybe vett állami, illetve taotámogatások”. Ez egy fontos beismerés. Én már évek óta mondom itt az Országgyűlésben is, hogy bizony a jelenlegi rendszer felülvizsgálatra, megreformálásra szorul a minőségi képzés, minőségi munka előmozdítása érdekében. Talán ez a javaslat is ennek a szellemében született, amit, mint említettem, értékelek, azonban a gyakorlati megvalósítással kapcsolatban már vannak kétségeim. A jövőben a szövetség legyen a játékosügynök? Vagy lehessen játékosügynök sportági szakszövetség? Hogy is fogalmaz itt a javaslat? Idézem akkor önöknek a lényeget: „A látvány-csapatsportágakban működő országos sportági szakszövetség, ha azt nemzetközi szövetség szabályzata nem tiltja, egyszemélyes nonprofit gazdasági társaság formájában játékosügynökséget alapíthat.” Mielőtt továbbmennék, itt azért megállapítanám, látványsportág ma Magyarországon a labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda, a jégkorong, a vízilabda és újabban a röplabda, de nem tartom szerencsésnek látványsportágnak hívni őket, ilyen terminus technicus nincs a nemzetközi sportszakzsargonban; inkább azt mondanám, hogy taóval támogatott csapatjáték-sportágakról beszélhetünk. De visszatérve az eredeti gondolathoz és a problémafelvetéshez, mi is a sportági szakszövetségek dolga? A sportági szakszövetségek dolga a tagszervezetek, a klubok széles körű érdekképviselete, és ezeknek a kluboknak, ezeknek a tagszervezeteknek az elsődleges feladata a játékosok nevelése, képzése és menedzselése. Azt, hogy a játékosügynököt a jövőben sportszakembernek tekintjük, és bizonyos feltételek meglétéhez kötjük, akik felett egyébként felügyeleti jogkört a szövetségek gyakorolnak, és a fegyelmi eljárás során akár bírságot is szabhatnak ki, vagy el is tilthatják őket ettől a foglalkozástól, úgy gondolom, az teljességgel rendben van. Viszont, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár asszony, ha belegondolunk abba, hogy a jövőben a szövetség által létrehozott gazdasági társaság is lehet játékosügynök, akkor előállhat egy olyan helyzet, hogy egy adott versenyszférában, egy adott piacon működő játékosügynöknek konkurenciája lesz az a szövetség által létrehozott cég, amely egyébként fölötte a felügyeleti jogkört ellátja, bírságot szabhat ki, és tulajdonképpen el is tilthatja a foglalkozástól. Úgy gondolom, hogy ez mindenféleképpen összeférhetetlen, de ha durvábban akarok fogalmazni, akkor ez elfogadhatatlan. További összeférhetetlenség. Mi történik akkor, ha egy sportoló nem akar majd aláírni a szövetség játékosügynökcégéhez? Akkor nem lesz válogatott? Csak azért merül fel ez a kérdés, mert a szövetség a munkáltatója a szövetségi edzőknek. Márpedig felmerülhet, hogy ezzel bünteti azokat a sportolókat, akik esetleg nem a szövetség cégével, hanem más játékosügynökökkel képzelik el a közös jövőt, hiszen - még egyszer mondom - egy U17-es vagy U19-es labdarúgó-válogatott edzője egy alkalmazottja a szövetségnek, és értelemszerűen itt felmerülhet az, hogy emiatt majd nem arra a sportolóra fog esni a választás. Ne így legyen, de a rendszer lehetővé teszi, és miután igyekeztem lelkiismerettel felkészülni és a sport világából példákat idehozni, az előterjesztő és az államtitkár asszony figyelmébe ajánlom ezeket az anomáliákat is.