Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. június 1. kedd - 206. szám - A pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK:

3040 Tehát a pedofília egy betegség. Ez azért fontos, mert ha ez betegség, akkor mindenképpen egy büntetőjogi következményhez kell járulnia valami olyan egészségügyi intézkedésrendszernek, amivel ki lehet azt az alanyt ebből a szexuális aberrációból hozni. És bár természetesen megszavazom ezt a törvényjavaslatot, de én magam is azért várom el, ha már ezzel ilyen mélységében és ilyen erőteljes szabályozással foglalkozik az a képviselőcsoport, amelyik ezt benyújtotta, és támogatja ezt az Igazságügyi Minisztérium, akkor tessenek már ezt a kérdést komplexitásában kezelni, és azt erősíteni, hogy akik valaha ilyen cselekedeteket elkövettek, azok azért se tudjanak a jövőben hasonlót elkövetni, mert kigyógyulnak ebből a problémából. Ha a vérnyomása súlyosan magas valakinek, elmegy orvoshoz, és meggyógyíttatja, akinek a végbele vagy a vastagbele vagy bármelyik belső szerve gyulladt lesz, vagy egy tumor lesz rajta, akkor elmegyünk, meggyógyíttatjuk, kioperáltatjuk, gyógyszert szedünk. Azt nem értem, ha a megelőzés annyira fontos, akkor miért nem tetszenek legalább egy szakmai grémium javaslatára rákapaszkodva megpróbálni kezelni ezt a kérdést úgy, hogy igenis, egy ilyen bűncselekmény elkövetése után kötelező legyen a gyógyszeres kezelés, azért, hogy ne gyakorolja tovább ezt az életformát az illető. Szeretnék még arról beszélni - az egy statisztikai adat, egy tény -, hogy az utóbbi időben megsokszorozódott a pedofil jellegű bűncselekmények száma. Én tagadom ezt, hogy az utóbbi időben szaporodtak volna meg. Nem! Ugyanennyi volt korábban is, csak több derült ki, és ez a látencia problémája. És azért derült ki több, mert olyanfajta szexuális aberrációról a múltban történt események kerültek napvilágra, és komoly, ismert emberek által elkövetett szexuális zaklatások, illetőleg akár pedofíliagyanú felmerült, hogy nagyon sok ember, aki ennek elszenvedő alanya, vagy aki látja az ilyenfajta bűncselekmények elkövetését, bátrabbá vált, és bátran kiálltak azért, hogy a sértettek, az áldozatok elmondják, velük mi történt. Ez azt jelenti egyébként, hogy ezek szerint némileg fejlődik a társadalom, némileg megérti az áldozat és az áldozat környezete, hogy ez a sértettnek nem egy szégyellnivaló dolog, hanem épp arról van szó, hogy a további, hasonló áldozatok elkerülése érdekében az elkövetőt felelősségre vonják, és hangsúlyozom, gyógyítsák meg, gyógyítsák ki. Az ilyenfajta viselkedést nagyon sok olyan ember is gyakorolja, aki gyönyörű szép családi életet él, asszonyka, sok gyerek, a legtüneményesebb társasági lény a közösségben, és eszünkbe sem jut róla, hogy egyébként, ha kettesbe kerül egy 6-7 éves kislánnyal, milyen szexuális vágyak uralkodnak el rajta. Rendkívül sok olyan ember van, akiben ezek a vágyak megvannak, csak esetleg van egy önkontrollja, és valamelyest vissza tudja magát fogni, hogy bűncselekménybe torkolló cselekedetet tegyen, de ettől még ott van benne ez a tulajdonság. És bármikor kerülhetnek ezek az emberek olyan helyzetbe, hogy azt remélik, vagy azt gondolják, hogy a kielégítésük nem fog kiderülni, az áldozat nem fog tudni róla beszélni, és marad az örök hallgatás, az örök látencia. Ezt a javaslatot szerintem is jóval korábban be kellett volna terjeszteni. Szerintem nem 3, 4, 5, 10 éve, hanem akkortól már például, amikor az egyházakon belül egyre gyakrabban lehetett hallani a fiatalok szexuális zaklatásáról és különböző egyházi személyeknek az igencsak általánosságban és rendszeresen gyakorolt ilyenfajta viselkedéséről. Ugyanis mit üzentek ezek a jelenségek? Azt üzenték, hogy egy nagyon zárt mikroközösségben bizony ezek a fajta szexuális viselkedések, vélhetően pont a bezártságtól, az összezártságtól és a rendkívül titkosan működő szervezet adottságai okán nem kerülnek ki a szervezetből, viszont ott nagyon komoly gyakorisággal előfordulnak. Tehát már akkor azt kellett volna mondani a magyarországi kormánypártoknak vagy az országgyűlési többségnek, hogy erre nekünk reagálnunk kell. Nem kellett volna a Kaleta-ügyet megvárni meg a Fohsz akárhogy is hívjákot megvárni, meg Bus Szilvesztert, meg senkit sem, hanem már akkor, amikor felmerült, hogy itt iszonyatos erőteljes látencia van az ilyen jellegű bűncselekményekben, kellett volna nagyon határozott lépést tenni. Úgyhogy nagy tisztelettel én azt kérem az előterjesztőktől, hiszen számtalan törvénymódosító javaslatot a különböző ellenzéki frakciók benyújtottak, hogy fontolják meg a gyógyszeres kezelés kötelezettségét, mert ha nem, akkor nem akarja komplexitásában kezelni ezt a problémát, hanem még mindig csak a felszínen hagyja, mert önmagában egy jogkövetkezmény, meg az, hogy nyilvántartásba kerül az elkövető, amihez hozzáférhetnek olyan személyek és szervezetek, ahol esetleg fiatalok, gyerekek felügyeletét vállalná el az illető... Tehát nem elegendő a büntetés, nem elegendő a nyilvántartás, hanem meg kell próbálnunk ezeket az embereket kigyógyítani ebből a betegségből, mert ha nem látjuk be, hogy ez az, akkor tényleg örök időkre csak egy felszínkapargatás lesz, és a problémát való teljességében nem tetszenek megoldani. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK: Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, MSZP, utána kétperces kör következik.