Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. május 31. hétfő - 205. szám - Hollik István (KDNP) - a Miniszterelnökséget vezető miniszternek - „15 éves az őszödi beszéd” címmel - HOLLIK ISTVÁN (KDNP): - ELNÖK: - GULYÁS GERGELY, a Miniszterelnökséget vezető miniszter:
2968 Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Hollik István képviselő úr, a KDNP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a Miniszterelnökséget vezető miniszternek: „15 éves az őszödi beszéd” címmel. Hollik István képviselő urat illeti a szó. (Jelzésre:) Egy perc türelmet kérek. Most leült miniszter úr, akihez beszélni fog a képviselő úr, most adom meg a szót. HOLLIK ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tizenöt évvel ezelőtt az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc, szokásos kommunista tempóban titokban az elvtársakat Balatonőszödre hívta, és ott titokban bevallotta nekik, hogy hazugsággal nyertek választást. (Jakab Péter: Hát, ti is! Csak ti be sem valljátok.) És ezzel egyébként ki is jelölte a rendszerváltás óta eltelt három évtized politikai mélypontját, sőt létrehozta és megalkotta a politikai gátlástalanság új mértékegységét, az őszödöt, és egyben meghatározta ennek a mértékegységnek a maximumát is, egy őszödnyi hazugságbeszéd. Merthogy ennél gátlástalanabb tettet azóta senki nem hajtott végre, pedig nagy a verseny a baloldalon. Az a helyzet, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként megszegte a parlamenti esküjét, átverte a választópolgárokat; mindenkit, de legfőképp azokat a választópolgárokat, akik benne bíztak és rá szavaztak. Hogy is mondta? „Hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Úgy látszik, délben nem értek rá. Hiába, az ebédszünet az ebédszünet, még a hazugságcunami közepette is. (Derültség a kormánypárti sorokban.) De ami utána történt, az is nagyon tanulságos. Bocsánatkérés? Lemondás? Dehogy! Inkább hatalomhoz való végtelen ragaszkodás, lovasroham, szemkilövetés, az annál inkább. Sőt, tizenöt év után ismét Gyurcsány Ferenc vezeti a baloldalt, sőt csapatkapitányként még új igazolásokkal is büszkélkedhet. Leigazolta a Jobbikot, aki ellene jött létre. Szegény Jobbikot, úgy látszik, négyévente felvásárolja egy oligarcha. Négy évvel ezelőtt Simicska Lajos (Felzúdulás és közbekiáltások a Jobbik és a kormánypártok soraiból.), most pedig a legnagyobb baloldali oligarcha, Gyurcsány Ferenc. (Taps a kormánypártok soraiban.) (17.20) De aztán leigazolta a Fekete-Győr „Nem tudom” András vezette, csillogó szemű újglobalistákat, a momentumosokat is. Ezek után tehát teljesen indokolt a kérdés: hogyan lehet, hogy a baloldal erkölcsi érzéke annyira hiperpasszív, hogy továbbra is Gyurcsány Ferencet fogadják el vezetőjüknek? (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen. A választ Gulyás Gergely miniszter úr fogja megadni. Parancsoljon, miniszter úr, öné a szó. (Z. Kárpát Dániel: Ezzel foglalkoztok?) GULYÁS GERGELY, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! A 2006 őszi események kapcsán ne feledkezzünk el nem csupán arról, hogy valóban annak idején a Gyurcsány-párt hazugsággal nyerte meg a választást (Dr. Gyüre Csaba: Ti is!), de arról se feledkezzünk meg, hogy ezt követően mik történtek Budapesten, amikor válogatás nélkül, a kormány utasítására békés tüntetőket kínoztak meg és vertek véresre. Annak idején volt egy albizottság, amely a 2006 őszi eseményeket vizsgálta. Ott egy 20 éves, büntetlen előéletű, rendezett családi hátterű hölgy a saját kálváriájáról a következőt mondta: „Elértünk a rádió épületéhez, ahova egyébként... - úgy fogták el a rendőrök, hogy hazafelé mentek, semmit nem csináltak, 20 éves, törékeny, fiatal hölgyről beszélünk -, nem tudtam, hogy a rádió épületébe vittek minket, amíg ki nem szabadultunk”. A barátnője viszont látta, mert amikor bevitték, felnézett, ki volt írva, hogy Magyar Rádió. „Én csak annyit érzékeltem, hogy bevisznek valahová, ahol megint átadnak minket új embereknek. Bementünk az udvarra, és az udvaron már térdepeltettek embereket a falnál. Minket is beraktak a sor végére, én két ismerősöm között térdepeltem. Ott ordenáré módon üvöltöztek velünk, szidtak minket, azt mondták, hogy ha mocorgunk, akkor szétrúgnak minket. Mi pedig nagyon féltünk, igen közel tettek a falhoz. Nagyon sokáig, nem tudom, mennyi ideig, körülbelül 1-2 óráig térdepeltünk ott (Zaj, közbekiabálások az ellenzéki padsorokból.), már senki nem tudott ülni a lábán, mert kiment a vér a lábunkból. Eközben hoztak még egy embert. Akkor egy fiú mellettünk asztmás rohamot kapott, és azt mondta, hogy pipát szeretne. Elkezdték turkálni a ruháit, meg közben rugdosták, verték, szidták őt is, és mondták, hogy ha igazán asztmás lennél, lenne nálad pipa, és ott fuldoklott. Ezt hallottam, de látni nem láttam, mert pár méterre tőlem volt, de nem mertem odanézni.” Eközben a barátnője mondta, hogy: Úristen, ömlik a vér a fejedből. Ki volt engedve a hajam és csöpögött a vér a hajamból, de mondtam, hogy ne foglalkozzon velem, nehogy megverjék amiatt, mert hozzám szólt.” (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
