Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. május 26. szerda - 203. szám - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény, valamint a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - NACSA LŐRINC (KDNP): - ELNÖK: - HAJDU LÁSZLÓ (DK):
2764 gombot, legyen szíves, hogy a házszabályt betartsuk. Meg fogom adni a szót. Nacsa képviselő úr, parancsoljon! NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Személyes érintettség okán kértem szót, mert a gyurcsányista képviselő arra utalt, hogy mi itt valamiféle tudatmódosító szereket fogyasztunk, ami aljas rágalom, és szeretném visszautasítani mindenkinek a nevében, aki most itt ül a fideszes és KDNP-s padsorokban. Szánalmasnak tartom azt, hogy mikor elfogyott a gyurcsányista képviselő érve, akkor azzal vádol bennünket, hogy valamit szívunk. (Varga Zoltán: Mert rosszul számol!) Legyen szíves, és fogja vissza magát! Köszönöm szépen. ELNÖK: Javaslom, hogy térjünk vissza a törvény tárgyalására. Erre biztos, hogy alkalmas lesz Hajdu László képviselő úr, a Demokratikus Koalíció képviselőjének felszólalása. Parancsoljon! HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Böröcz képviselő úrral egy bizottságban ülünk, és vagyunk olyan viszonyban, hogy gondoltam, hogy talán - húsz évig polgármesterként - egy mondattal megemlíted, hogy egy ilyenre készülsz, talán a véleményem számított volna. De azt gondolom, hogy Böröcz képviselő úr egy kicsit függő helyzetben tehette meg ezt az aláírását, amikor aláírta ezt az előterjesztést, mert ugyanis ennek a törvényjavaslatnak az eredeti változatáról beszélünk most még, de hallottuk, hogy fog módosulni. Az eredeti változatát mint volt alpolgármester sem írhatta volna alá, különösen akkor nem, ha megkérdez néhány polgármestert, csatlakozom itt az előttem szólókhoz. (19.50) Ma két téma volt, amiben Tállai államtitkár úr mindkettőben kényszerült véleményt mondani. Az egyik a családi csődről szóló törvény, a másik pedig ennek a pandantja. A családi csődről szóló törvényben kértük azt, hogy azok az adósok, akik hitelt vettek föl és nem tudják fizetni, az elsétálás jogát kaphassák meg, tehát ki lesznek téve a lakásból, de legalább nem egy életre kíséri őket, 30-40 éven keresztül ez a tartozás. Államtitkár úr is és Nacsa képviselő úr is azt mondta: nincs, munka van! Nincs adósságeltörlés, az nem létezik! Most mit csinálunk? Most önkormányzati vagyont osztogatunk ingyen. Tehát ugyanazon a napon két álláspont. Egyik álláspontban nem adunk semmit, nincs elsétálási jog, a másikban pedig azt mondjuk, hogy hát, kérem szépen, ez jár nekik, ezt az ajándékot adjuk oda. Most a lakáspiacon ezek lehetnek 30-40 milliós lakások is, nem tudjuk, és 1-2 millió forintért hozzá lehet jutni. Amiért szót kértem, az a ’93-as időszak. Muszáj, mert a hivatkozás nagyon sántít, és nagyon nem hiteles, és azért szeretnék róla szólni. Én 1990-ben már önkormányzati képviselő voltam, és abban a nehéz helyzetben kaptam feladatot, hogy a volt állami tulajdonú bérlakásokat vagyonátadás keretében az önkormányzatoknak kellett átvenniük. Nem volt a tanácsoknak lakásuk, az állami tulajdonban volt, és azzal a feltétellel kapták meg (Az egymással beszélő Tállai Andráshoz, Böröcz Lászlóhoz és Nacsa Lőrinchez fordulva:) - ha figyelnétek egy picikét, mert egy kicsit az előterjesztőknek is beszélnék -, hogy köteles alanyi jogon elidegeníteni azoknak, akik a rendszerváltáskor a szocialista vállalati vagyonból nem tudtak privatizálni. Mert ugye, voltak különböző lehetőségek az állami vagyonból privatizálni: akik vállalatnál dolgoztak, azok részvényeket vehettek és sok minden egyebet, akinek pedig bérlakása volt, jogot kapott arra, alanyi jogon, tehát nem tagadhatta meg a majdani tulajdonostól az önkormányzat, hogy ő ezt megvehesse. Adtak egy határidőt, azt a kormány egyébként aztán meghosszabbította, és ’95. december 31-ével ez a privatizáció lezárult. Addig nem is lehetett ezeket a lakásokat bejegyezni az önkormányzatok nevére, feltételekkel kapták meg ezt a vagyont, és aki pedig megvásárolta, jelképes összegért, alanyi jogon, annak pedig nem lehetett eladni, volt egy elidegenítési tilalom. Ez a javaslat pedig minden elidegenítési tilalom nélkül engedi, hogy másnap eladhassa, ha bejegyezték a földhivatalnál, vagy még be sem kell hogy jegyezzék; tehát egy csomó dolog sántít ebben az ügyben. Tehát amikor egyszer azt mondjuk, hogy nem adunk semmit az embereknek, dolgozzanak, munka; másik alkalommal pedig azt mondjuk, hogy akár még műemlékjellegű lakást is, nagy értékű műemlék lakást is megvehet. És a műemlék lakásokról. Annak idején nem egyszerűen azért nem vehették meg a műemlék lakást, mert hogy az műemlék, hanem azért nem vehették meg, mert akkor még volt a valóságban műemlékvédelmi
