Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 26. szerda - 203. szám - A természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka, Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. - ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka, Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

2685 Pedig lehetne jó ez az intézmény, ha biztosítana elsétálási jogot, nem akarna beleerőszakoskodni ilyen mélyen családi költségvetésekbe, összekötnénk mindezt a munkaügyi központokkal, és hozzátennénk azokat a lábakat, amelyek ellehetetlenítették ezeket a családokat, és amelyeket most ki kéne ütni, meg kéne állítani. Hogy mondjak egy példát: a járványügyi veszélyhelyzetben én pont a KDNP-ből vártam volna azt a javaslatot, amely a végrehajtásokat rendszerszinten leállítja a legalacsonyabb keresetűek körében. Tehát minimálnyugdíjasok és minimálbéresek tekintetében az, hogy 33, illetve 50 százalékokat vonhattak a végrehajtók az egész járvány alatt, ez a világ botránya, kérem szépen. (12.30) Egy magára valamit adó nemzetállam nem engedheti meg, hogy a legnehezebb sorban lévő, legalacsonyabb keresetűek esetén a végrehajtók, sokszor sajtpapírokra vagy fecnikre hivatkozva, vagy már térült követelésekre hivatkozva lehúzzák a legnehezebb helyzetben lévőket. Ezért nyújtottam be azt a javaslatot, amely lehetetlenné tett volna ezeket a végrehajtásokat, a 33, illetve 50 százalékos végrehajtásokat a legnehezebb helyzetűek tekintetében. Mindennél beszédesebb, hogy a Fidesz-KDNP leszavazta ezt a javaslatot, és még csak a parlamentben sem akart vitatkozni róla, pedig tényleg politikamentes módon, a legnehezebb helyzetben lévők számára nem jóvátételt, nem igazságot, hanem csak átmeneti levegőt nyújtottunk volna. Éppen ezért utasítom vissza azt, hogy vagyonhoz méri ez a javaslat a segítség lehetőségét, mert pont ezt a vagyont segít felzabáltatni másokkal és a magyar emberek zsebéből kivenni. Éppen ezért mondhatjuk azt, hogy baj, hogy ennyire alacsony a családi csődvédelemre jelentkezők száma. Még nagyobb baj, hogy a hatásfok ennyire alacsony, de lehetne javítani ezen. Hogy a kudarcosságot bizonyítsuk számokkal: öt és fél év alatt 2137 csődvédelmi eljárás indult. Amikor a törvény hatályba lépett, a kormány itt, pontosabban a másik teremben, mert akkor a járványhelyzet miatt a szokásos helyünkön lehettünk, 20-25 ezer károsult megsegítését ígérte, tehát nem 2 ezerét, hanem 20-25 ezerét; a Magyar Nemzeti Bank szintén 25 ezerét; a Magyar Bankszövetség pedig 40 ezer jelentkezőre számított. Egészen elképesztő! 15-20-szoros eltérésekről van szó, és az elutasított kérelmek leggyakoribb okainak megvizsgálása pontosan arra vezet vissza, hogy sokszor a bankok, az érintettek szerint a tartozás aránya nem volt megfelelő, nyilván a vagyonhoz képest. Éppen ezért nagyon-nagyon leszűkítő lehetőség az, hogy csak a még valamilyen vagyonnal rendelkezőknek segítenek. Pontosan az a természetrajza ennek az elszegényedésnek, hogy kényszerből felél minden vagyonelemet az érintett család, és nem tud megtakarítani. Éppen ezért tehát mi egy új elszámolási törvényre is sarkalljuk önöket, amely előveszi a korábbi devizahiteles vagy olyan hátterű szerződéseket, és megvizsgálja azt, hogy igazságos volt-e a korábbi rendezés. Álláspontom szerint nem. Egy új elszámolási törvény lehetőséget biztosítana az elsétálási jog beépítésére azok esetében, akik az új számítások szerint már bizonyíthatóan kifizették a tartozásukat. Hozzáteszem, ha engem azzal keresnek meg károsultak, hogy ők kompenzációt, kártérítést szeretnének kapni emiatt, én nyitott leszek, tehát az én irodám ajtaja soha nem lesz zárva azok előtt, akik kártérítést szeretnének azért az intézményesített átverésért, amit Magyarország Kormánya, a Bankszövetség és a végrehajtói kar együttesen hozott össze. És ne felejtsük el, hogy ilyenkor mindig visszautalnak kormánypárti képviselőtársaim, részben egyébként helyesen, a 2010 előtti korszakra, de azért amikor majd most visszautalnak a válaszokban, induljunk a forrásvidékről: 2001-től induljunk el. Ki is volt akkor kormányon, képviselőtársaim? Ki járult hozzá az egyoldalú szerződésmódosítások ilyen lehetőségeihez, ami eddig a spirálig elvezetett? Tehát ha utalnak visszafelé a múltban, akkor kérem, hogy korrekt módon tegyék meg ezt, és induljanak ki a saját, elképesztően félresikerült megoldási javaslataikból. És aztán persze, mindenki kritizálható, aki a folyamatábrában benne volt. Az is, aki engedte ezt a tartozástömeget úgy felszaporodni, hogy ez kezelhetetlenné vált, de azért mégiscsak 2010 óta került sor kilakoltatások tömegére, több mint 18 ezer család otthonának az elvesztésére. Én állítom önöknek, hogy ezen családok családalapítási vagy családtervezési különböző folyamatainak a feladása, tehát az, hogy elvették tőlük, ez a demográfiai adatokon is látszik, és tovább rontja azt az elképesztően nehéz helyzetet, amiben Magyarország van. Tehát egy új elszámolási törvényre kapacitáljuk önöket, arra, hogy gondolják át, nyilván nem a parlament fog dönteni az általános kamatemelésről, hanem mondjuk, a Magyar Nemzeti Bank, de vizsgálják meg legalább azt, hogy ez milyen hatással jár a korábbi devizakárosultakra nézve. Én úgy gondolom, hogy az ő terheiket fogja ez a legjobban megemelni a következő években. És gondolják végig azt, hogy a szociális védőháló elfoszló részeiből mit lehet visszaszőni, hogy ezeket az embereket legalább a mostani élethelyzetükben megtartsuk, hogy ne kerüljenek még nehezebb szituációba.