Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 21. péntek - 201. szám - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP):

2503 (Dr. Simon Miklós: Így van!), de én legfőképpen azt hallom az önkormányzatoktól, nyilvánvalóan Baranya megyéből - ha már ön is felhozta, én pedig Baranyából jövök -, én pedig azt hallom ott, Komlón és Pécsett is, hogy időnként a fejlesztésekkel már elvolnának, csak nagyon működni nem tudnak, de azért a fejlesztéseknél is meg kell állni egy percre. Olyanok-e ezek a fejlesztések, amelyek az ott élő embereknek a mindennapjait úgy könnyítik meg, hogy könnyebb lesz valamilyen szolgáltatáshoz a hozzáférés, olcsóbb lesz valamilyen közszolgáltatás, biztonságosabb lesz-e - ki fogom ezeket majd fejteni - valamelyik közszolgáltatás, tehát úgy szolgálja-e a városlakóknak az érdekét és úgy teremt-e értéket egy városon belül, hogy attól élhetőbb lesz egy város, élhetőbb lesz egy település? (13.40) Mert ha véletlenül nem ezt szolgálja, akkor el lehet mondani, hogy ezek a fejlesztések betonba meg térkőbe öntött álmok. Az ember azt látja, hogy két kézilabdapályányi terek meg tudnak újulni 700-800 millió forintból, annak biztos jó, aki beruház, de ugyanaznap van kettő csőtörés, és homok folyik a csapból. Néha az az érzése az embernek, hogy akkor, amikor ezekről az ügyekről beszélünk, el kell mondani az elejétől, hogy hogyan működik egy város, mi történik akkor, amikor fél négy és négy között egy város elindul, addig mit kell tenni. Amikor elindul a tömegközlekedés, elindulnak az emberek dolgozni, amikor nyitnak az óvodák, amikor nyitnak a bölcsődék, hogy munka előtt oda az emberek el tudják vinni a gyerekeket, akkor oda utak kellenek hogy vezessenek, és a zöldterületeket közben karban kell tartani, az egészségügyi intézményeket ki kell nyitni, az iskolákat ki kell nyitni, utána pedig üzemeltetni kell. Mi azt látjuk, hogy ezekre igazság szerint már nem annyira maradtak források. Azt láthatjuk ezekben az esetekben, legyen itt szó a síkosságmentesítéstől kezdve a zöldterületek karbantartásán keresztül rengeteg olyan dologig, amitől ugyancsak élhetőbb egy város, hogy azoktól elvettek rengeteg pénzt, a működésben máshova kellett átcsoportosítani. Nagyon egyszerű: bért kell fizetni, ezekben a városokban is bért kell fizetni, és akkor innen el kell venni pénzt, aztán a „jut is, marad is” elvén sikerül majd a közterületeket karbantartani, sikerül majd a felszíni vizet elvezetni, sikerül majd a síkosságmentesítésre megfelelően felkészülni, és 20-30 éves gépekkel megpróbálni dolgozni, és elindítani egy 20 ezres, 30 ezres vagy éppen 150 ezres várost minden egyes reggel, 20 éves buszokon elindítani mindenkit dolgozni, iskolába, munkába. Azt gondolom, erre nem fordítottak önök elegendő figyelmet. Ha továbbmegyek, akkor ott vannak a közszolgáltatások. Egy önkormányzatnál, azt gondolom, ezek talán a legfontosabbak, és a XXI. században már nem érezzük annyira úri ficsúrságnak, hogy kinyitjuk a csapot, és folyik belőle a víz. (Z. Kárpát Dániel: Vigyázz a ficsúrozással, mert drága lesz!) Ha levisszük a hulladéktárolóba a szemetet, akkor előbb-utóbb azért majd jön a kukásautó és elviszi. Hulladékgazdálkodás - tudják, ezek azok, amelyeket önöknek olyan piszkos mód sikerült megreformálniuk, és aztán nem is biztos, hogy mindig működőképesek voltak, vagy ha, mondjuk, éppen fűtési időszak van, akkor a távfűtéses lakásokban elindul-e a fűtés, mert ez sem mindenhol egyértelmű. Tudják, miért? Mert a halálba adóztatták ezeket a cégeket a közműadóval. Százmilliárd forintos hitelben vannak ezek a cégek országosan, hogy ki tudják fizetni a közműadót. És tudják, mire nem jut? Felújításra meg karbantartásra - haváriára jut. Ha a tél közepén eltörik egy fűtéscső, és 100-200 vagy 1000-2000 lakásban nincsen fűtés, akkor ott azt ki kell várni, tisztelt hölgyek, urak, mert nem jutott pénz arra, hogy fejlesszenek, nem jutott pénz arra, hogy karbantartsanak, csak havária van. Akármerre megyek, biztos vagyok benne, ha átmegyek egy településen, valahol ott fogom találni, mondjuk, a helyi víziközmű- vagy a helyi távfűtési cégnek a gépeit, és valahol felbontották az utat, valahol árkot ásnak, valahol csövet javítanak. Azt gondolom, ezek azok a dolgok, amelyekre önök nem fordítottak kellő figyelmet az elmúlt időszakban, és nem adtak elegendő pénzt sem a cégeknek, sem a városoknak, nem adtak rá elegendő lehetőséget, és erre nem is nyíltak olyan források, amelyekből nem csak betonba öntött álmokat lehetett, tisztelt képviselőtársam, megvalósítani. Ha megemlítette a TOP programot, azért azzal önöknek is el kell tudni számolni. Még egyszer mondom, nem szeretnék általánosítani, biztosan abból sikerült megvalósítani olyan dolgot is, amit tényleg szerettek is volna az ott lakók, de ha mindegyik programelem, mindegyik pályázati elem annyira csak a településen élőknek vette volna figyelembe az érdekeit és nem a polgármesterét, nem az építőét, nem a nem tudom, kiét, akkor mondják meg nekem, hogy az első két körben ez a TOP miért volt olyan titkos. Ha oda egy megyei önkormányzati képviselő vagy egy országgyűlési képviselő be akart menni megnézni, tájékozódni arról, hogy abban a megyében, ahol lakik, milyen fejlesztéseket hajtanak végre sok-sok milliárdból, akkor annak titoktartási nyilatkozatot kellett aláírni. Ez így működik? - az államtitkár urakat is kérdezem. Így működik, hogy a képviselő titoktartási nyilatkozatot ír alá ahhoz, hogy megnézhesse, milyen fejlesztések lesznek a megyében, és utána nem kap belőle példányt?