Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 20. csütörtök - 200. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik):

2435 végrehajtotta a privatizációt, deregulációt, akkor gyakorlatilag a csatlakozásnak akart megfelelni, és ebből a magyar gazdaságot számos hátrány, kár érte, ami részben számszerűsíthető is. Tehát igaz valóban, hogy megfizettük az árát annak, hogy a tagja lettünk az Európai Uniónak. Akkor a Fidesz és a kormányzat a Jobbiknak ezt az elemzését elutasította, akkor még besimult teljes mértékben az Európai Unió irányító, nagy pártjaiba. Magam előtte tíz hónapig voltam EP-képviselő, és láttam, hogy a Néppárt és a szocialisták keretein belül hogyan irányítja ez a furcsa koalíció az európai folyamatokat, teljes egyetértésben a Néppártban működő Fidesszel. Azóta minden megváltozott, azóta minden rossz, amit az EU csinál, mert ellenségképpé kellett alakítani belpolitikai célokból, hogy világos legyen, hogy Orbán Viktor az az államfő, a szabadsághős, aki szemben áll az Európai Unió negatív céljaival. Közben azért tegyük hozzá: tíz év alatt jelentős mennyiségű, nagyon sok forrás érkezett, amit ha célszerűen használt volna fel a kormány, akkor jólétet tudott volna biztosítani minden magyarnak. Hozzáteszem: 2010 előtt sem indult el az a magyar saját gazdaságot támogató, valódi program, amely a kis- és közepes vállalkozásokat a hozzáadottérték-teremtésben segítette volna. Tehát ez a kritika nem csak a Fidesz-kormányra vonatkozik. Orbán Viktor nyílt levelet írt Mikuláš Dzurindának, a volt szlovák elnöknek. Ezt írja: ha a V4-országokba az EU-transzfereken keresztül beáramló pénzt összevetjük a tőlünk kivitt profit- és osztalékjövedelemmel, látható, hogy milyen súlyos veszteségeket szenvedünk el, Magyarország esetében a különbség 80 százalék. Ez az összevetés egyszerűen abszurd. Hogyan lehet összevetni a magyar borítékot, amit mi az Európai Uniótól kapunk, azzal a kivitt profit- és osztalékjövedelemmel? Hogy van ez? Azt halljuk, amikor Orbán Viktor visszajön a tárgyalásokról: győztes hadvezér Brüsszel mezején megvívta..., és Magyarország számára olyan mértékű többleteket ért el, ha összehasonlítjuk más országokkal, milyen sikeresen tárgyaltunk, milyen kedvező pozícióba kerültünk. Hadd tegyem hozzá, ez nagyjából igaz is. Nem azzal van a bajunk, hogy kevés az az összeg, amit kapunk, hanem hogy hogy használjuk föl. Na de, hát akkor most vagy relatív és nagyon jó eredményt értünk el, és sokat kapunk a nemzeti borítékban, akkor hogyan lehet a másik pillanatban azt mondani, hogy álljunk a sarkunkra, mert minket kisemmiznek? Tehát az, hogy milyen a Magyarországról kivitt profit és osztalék, az nem az orbáni gazdaságpolitikának a következménye? Nem annak a gazdaságpolitikának, amely a versenyképességet úgy próbálja megoldani, hogy - idézem, amit Szaúd-Arábiában tett látogatásakor a miniszterelnök úr ott mondott: - „jöjjenek Magyarországra befektetni, mert a magyar munkaerő képzettségéhez mérten meglepően olcsó, és a munka törvénykönyve nagyon rugalmas”. Ez a versenyképesség egyik oldala, a másik pedig, hogy a társasági adó 18-ról lement 9 százalékra. Ebből származik az, hogy ezek a nagy cégek, amelyek a GDP-t persze növelik, viszik el a profitot, az osztalékot. Hát, akkor ezért ki a hibás? Azok a cégek, amelyeknek ezt biztosítja a magyar kormány, és amelyik ezért idejön? A helyreállítási alapról a következőket szeretném mondani: ennek teljes összege Magyarország számára 5800 milliárd forint lehet, lehetett volna, ebből 2500 milliárd, amit úgynevezett támogatásként kapunk, 3300 milliárd pedig saját döntés alapján felvehető hitel. Eredetét tekintve persze mind a kettő hitelfelvétel. „A magyar helyreállítási tervben foglalt reformok és beruházások összesen várhatóan 5797 millió forintba kerülnek folyó áron számítva.” Ezt az április közepén elfogadott dokumentumból idézem. A táblázat úgynevezett kilenc komponensre osztotta fel ezt, és azt hallottuk, hogy ezt a táblázatot, ezt a programot 500 érintettel egyeztették online konferenciákon, e mögött egy társadalmi vélemény áll. Ezek után, mikor kimentek Brüsszelbe, miniszterelnök úr és hű fegyverhordozója, tárgyaltak, és azt követően kiderült, hogy vissza az egész, nem nyújtjuk be, csak a 2511 milliárd forintos, úgynevezett támogatási összegre. Hát persze, halljuk az indokokat, hogy a felsőoktatás, az egyetemi szféra nem kapja meg azt az összeget, amit beleterveztek. Hát nyilván, amilyen módon önök a vagyonkezelő alapítványokba kivitték az állami felsőoktatást, ezt nem fogadta el olyan kitörő örömmel az Európai Bizottság, hogy ezt a támogatást így megadta volna. A másik is egy naiv dolog volt, hogy az egészségügyi bérfejlesztést európai uniós összegből finanszírozni. Én magam öt év képviselőség alatt ilyen jellegű támogatást, bértámogatást csak egy esetben találtam, amikor erre volt egy alap, amikor valamelyik országban valamelyik iparág válságba került, hatalmas elbocsátások voltak, akkor lehetett pályázni a végkielégítéssel elbocsátások támogatására. De az, hogy egy ágazat bérfejlesztését fedezze az Európai Unió, ez eleve naiv volt. Talán abban lehet bízni, ezt hallom, hogy az egészet próbáljuk úgy megjeleníteni, hogy egy nem egyszeri átlagos bérfejlesztés, hanem egy rendszer átalakítása, a paraszolvencia kivezetése, és erre tekintettel talán kapunk pénzt. Szeretném, ha így lenne, természetesen, nem ellendrukker vagyok, de ezt világosan lehetett látni, hogy ezeket nem kapjuk meg.