Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 20. csütörtök - 200. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz):

2381 Egyébként, ha a képviselő úr ennyire aggódik az erzsébetvárosiak jólétéért és azért, hogy ők mit érdemelnek, és mit kapnak, azért figyelmébe ajánlom, hogy lehet, hogy nem kriptovaluta-bányászattal kéne az önkormányzatban foglalkozni, és Czeglédy Csaba kifizetőhelyeként használni. Az ön politikai korrektségének jegyében mondtam csak el ezt a két tényezőt; vagy lehet, hogy az ottani vendéglátóipari vállalkozásokat sem kellene elüldöznie a polgármester úrnak. De mindenki a saját háza táján próbáljon rendet tenni, azt gondolom, és akkor, tisztelt elnök úr, visszakanyarodnék egyébként a napirendi ponthoz kapcsolódó fölszólalásomhoz, ami a költségvetésről szól. Érdemes lenne összehasonlítanunk azt, hogy valójában ez a mostani helyzet Európa több országában hogyan is zajlik, tehát milyen körülmények között tárgyalják a jövő évi költségvetést, és azt gyanítom, hogy nem mindenhol olyan egyszerű a költségvetés elfogadása, mint Magyarországon, és ennek vannak természetesen előzményei. Az elmúlt tíz év egy nagyon fontos, egyébként talán mindenki által ismert tapasztalatot erősített meg Magyarországon, vagyis azt, hogy mikor is lesz a legfontosabb, mikor érik be az, ha egy kormány tudatosan, hosszú távon fegyelmezett, az egyensúlyokra odafigyelő költségvetést fogad el. És mi történik akkor, ha egy válság jön? (13.20) Jól látható Magyarországon, az elmúlt tíz-tizenöt év tapasztalatai ezt megmutatták, hogy egy békeidőben elfogadott költségvetés lehet sokféle, talán a következő évben, ha rossz a tervezés, felelőtlen a költségvetési politika, még nem is mutatja meg magát a hiba, nem okoz óriási problémát az országnak. Lehetne ezt bibliai példával is illusztrálni a sziklára vagy a homokra épített várral, de nekem leginkább az ellenzék hozzáállása kapcsán a három kismalac és a farkas története jut eszembe, ahol valóban, egészen addig teljesen mindegy, hogy valaki milyen házat épít, amíg nem jön a farkas, amíg nem üt be egy válság. Gyakorlatilag az, aki ágakból összetákol valamit, az első látásra ugyanúgy véd az esőtől, mint az, aki kemény munkával erős sziklára, erős falakra építi a várat, és egy ország költségvetése ebből a szempontból tető az emberek feje fölött, tető a vállalkozások és a családok feje fölött, hiszen ha fúj a szél, ha a külső erők olyanok, akkor érzik meg igazából azt, hogy ez a hajlék mennyire is véd. Valóban most, 2021-ben, amikor talán azt mondhatjuk, hogy reményeink szerint túl vagyunk a válság nehezén, akkor lehet igazából jól megítélni azt, hogy hogyan is kell egy válságot kezelni, és jól össze lehet hasonlítani a korábbi baloldali kormányok gazdaságpolitikáját költségvetési szempontból a polgári kormány tudatos és az elmúlt tíz-tizenkét évben tendenciának nevezhető fegyelmezett gazdaságpolitikájával. Mert valóban, amikor jön a baj - és ez a baj a koronavírus-járvány képében a tavalyi évet és az idei év elejét is, lehet mondani, hogy letarolta -, akkor látszik az, hogy összedől-e az a tákolmány, amit emeltek az akkori kormányok az ország feje fölé, vagy erős, szilárd alapokon áll, mint a mostani költségvetés. Azt kell mondani, hogy megérte az elmúlt tíz-tizenegy év fegyelmezett költségvetési politikája, hiszen a legfontosabb eredménye az elmúlt időszak, az elmúlt egy év gazdaságpolitikájának nem abban van, amit egyébként itt Oláh képviselőtársam említett, hogy az államadósság hol van, mert valóban, ha korrektek akarunk lenni, az idei évi államadósság visszaszaladt körülbelül arra a szintre, mint ahol 2010 környékén voltunk, csak éppen a különbség az, hogy míg a baloldali kormányok válságkezelésében nemcsak az államadósság szaladt el, hanem ezzel párhuzamosan az akkori megszorító politika eredménye az lett, hogy a magyar családoktól, a magyar vállalkozásoktól nyugdíjat, bért, támogatást és sok-sok száz milliárd forintot vettek el az államadósság megszaladása mellett. Míg a mostani válságkezelésnek az az óriási eredménye, hogy bár az államadósság egy kezelhető szintre visszament, de ez lehetőséget adott arra, amire lehetőséget kellett volna adjon egy megfontolt gazdaságpolitika tizenkét-tizenhárom évvel ezelőtt, hogy nemhogy elveszünk az emberektől, hanem támogatást adunk nekik. Visszaépítjük a 13. havi nyugdíjat, visszaépítjük a családtámogatásokat, visszaadunk olyan vállalkozóknak szóló támogatásokat, amivel a munkahelyeket meg lehet őrizni, pluszpénzt tudunk adni az egészségügyben dolgozóknak, és egyáltalán az embereket, a hazai vállalkozásokat tudjuk hozzásegíteni ahhoz, hogy ezen a válságon túljussanak. Itt be is lehetne fejezni és pontot tenni a mondat végére, hiszen azt gondolnánk, hogy mindenki látja, mindenki érti a különbséget a két gazdaságpolitika között, de azért engedjék meg néhány olyan konkrét dolog kiemelését, amely azt gondolom, hogy egy ilyen válságos gazdasági helyzetben különösen fontos és örvendetes, ha egy költségvetésben szerepel. Az egyik ilyen - ugyancsak a gazdaság újraindításának fontos támogatásaként értelmezhető - a szociális hozzájárulási adó csökkentése. Ugye, 2 százalékponttal csökkent már 2020. július 1-jétől. Ez azt jelenti, hogy 17,5 százalékról 15,5 százalékra csökken. Ebben egyébként megegyezés volt a különböző vállalkozói