Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. május 19. szerda - 199. szám - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):
2274 ’19 végén a GDP 47 500 milliárd forint volt. Ez csökkent 5 százalékkal, most olyan 45 000 milliárd forintnál tart, azaz lehetetlen, amit itt az államtitkár ’21 végére prognosztizált, hogy 51 000 milliárd forintra nőjön. És miért van ennek jelentősége? Azért van jelentősége, mert nem fog tudni a 80 százalékos GDP-arányos államadósság jelentős mértékben kedvezőbben alakulni. Az elmúlt években dölyfösségről, nagyotmondásról, hurráoptimizmusról szóltak a kormány képviselői, majd jött egy vírus, és megdőlt mindaz szinte napok alatt, amivel ámították korábban az embereket. Most pedig úgy akarja fellendíteni a gazdaságot a kormány, hogy további hiteleket vesz fel, feléli a jövőt, de éppen azoknak az embereknek nem jut belőle, akik viszik vállukon szerény jövedelem mellett az országot. Ha nem rabolták volna ki a kedvező években minden év végére a felhalmozott tartalékokat országgyűlési hozzájárulás nélkül, akkor ezt az eddigi válságot meg sem éreztük volna. Ha mindazokat a prognózisokat, amelyeket ebben az ülésteremben Banai államtitkár úrtól az elmúlt három évben a költségvetési törvények tárgyalásakor valósan hallhattuk volna, akkor higgyék el, önmagában egy vírus okozta gazdasági visszaesés nem eredményezte volna ezt a költségvetésihelyzet-romlást. Az egészségügyre valóban jelentős újabb forrásokat helyez kilátásba, ez nagyon kedvező, megjelenik a számokban a bérfejlesztés, azonban ebben a következő költségvetésben sem érjük el egészségügyi finanszírozás vonatkozásában az EU-s átlag-GDP 10 százalékát. Azért lenne fontos, hogy ezt elérjük, mert Magyarország polgárainak közérzetét különösen egy járvány után rendkívüli módon tudná az egészségügy javuló helyzete megteremteni. Az oktatás vonatkozásában továbbra sem próbál a kormányzat elmozdulni a GDP 3 százaléka körüli finanszírozásról, pedig az EU átlaga 4,7 százalék. Hazánk gazdasági-társadalmi fejlődésének alapvető lehetősége az oktatás és az oktatás által való kitörési pontok. A nyugdíjnál az EU-átlag 11 százalék, mi még mindig nem tudunk a 8 százalék körüli arányról elmozdulni, és ami a legfelháborítóbb, az egész önkormányzati rendszernek ebben a költségvetésben mindenestül, fejlesztéssel, finanszírozással együtt 873,2 milliárd forintot szánnak. Ez 3150 településnek átlagosan egy településre jutóan 277 millió forint. Csak jelzem, az előbb egy képviselőtársam elmondta, hogy csak az elmúlt évben Mészáros Lőrinc 17 milliárd forintot kapott a költségvetésből ajándékba, csak amit Mészáros Lőrinc kapott, az 61 darab település teljes finanszírozási és fejlesztési forrása. Egy embernek adott támogatás! Magyarország lakosaira egy főre a teljes önkormányzati finanszírozás évente 89 ezer forintot jelent. Ebből nem lehet minőségi önkormányzati szolgáltatásokat fönntartani. Most ugyan 1,9 százalékra nő a GDP-arányos támogatása az önkormányzatoknak az elmúlt évi 1,7 százalékról, de legalább már a 0,2 százalék valamennyi elmozdulás. Be kell látnunk, 9 millió 700 ezer ember mindennapi közérzetéhez hozzátartozik, hogy az önkormányzatok kapjanak elegendő forrást arra, hogy minőségi szolgáltatásokat tudjanak helyben nyújtani. Míg Magyarországon 2,7-szer annyi költségvetési támogatást nyújtanak a vállalatoknak, mint az EU átlaga, addig az önkormányzatok feladataira pedig éppen feleannyit szánnak, azaz a polgárokkal finanszíroztatják a vállalatok pénzbőségét. Hát, hol látott ilyet a világ?! Az egyszerű takarító néni fizet a nagyvállalatnak az adójából azért, hogy az prosperálni tudjon?! Tessenek már gondolkozni! A magyar emberek nem a pénztárcája a nagyvállalatoknak! Már az elmúlt három évben tudnánk összevetni három tervet, de nem tudunk, mert amint már többen elmondták előttem, előbb tervezzük a következő évet, mint ahogy megismernénk a korábbit, azaz soha nem tudunk valós számokat, amire lehetne a következő évi költségvetés-tervezést elkészíteni. 2020-ban a GDP 8,1 százalékának megfelelő mértékű költségvetési hiányt állított elő a kormányzat, felemelte 80,4 százalékra a GDP-arányos adósságot. Az Európai Bizottságnak küldött konvergenciaprogramban 2025-re ígéri a magyar kormány az államadósság 73,1 százalékra való csökkentését, ami azt jelenti, hogy a másfél évvel ezelőtti 65,5 százalékhoz képest a fél év alatt elért 9 százalékos csökkenés, az egy év alatt elért 15,8 százalékos GDP-arányos államadósság-növekedés öt év alatt ígér 7 százalékot csökkenteni. Akkor tessék már megmondani: mi volt az az elmúlt években lévő hurráoptimizmus, ha önök öt év alatt mernek csak 7 százaléknyi javulást elérni, vagyis próbálják tervezni ezt?! És amiről még utoljára szeretnék beszélni, ez pedig a demográfiai probléma. Egyszerűen a kormányzattól erről semmit nem hallunk. Azt látjuk, igen, azért, hogy gyerekek szülessenek, az emberek kapnak hitelt és állami támogatást, igen, de ennél több kell. Ennél kiszámíthatóbb közélet kell, kiszámítható jogrendszer kell, kiszámítható gazdaság kell. Nem arról kell beszélni az embereknek, hogy hogyan kell élni, hanem az „élni és élni hagyni” elve alapján rá kell bízni az emberekre, hogy milyen családszerkezetben, milyen elképzelésekkel, milyen környezetben és milyen életcélokkal élnek. (16.40)
