Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 19. szerda - 199. szám - Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

2223 A másik, hogy mégiscsak választási költségvetés van - erről KDNP-s képviselőtársam is hosszan beszélt -, hiszen mindent, amit lehet, elengednek ebben a költségvetésben, az államadósságot, a költségvetési hiányt, tehát ami ahhoz kell, hogy egy jelentősebb költekezésbe tudjanak kezdeni, az adott ebben a költségvetésben. Ezt nem feltétlenül kritikaként mondom, minden kormánynál hajlam volt arra, hogy választás előtt szabadabban kezelje ezeket a számokat, egyszerűen ténymegállapításként mondom azt, hogy ebben önök sem különböznek semmilyen formában sem a korábbi kormányoktól. (11.20) De amiben egészen biztosan különböznek - és erre a frakcióvezető úr is utalt már sokkal részletesebben -, az az, hogy valóban van egy jelentős megközelítésbeli, értékrendbeli különbség aközött, amit mi mondunk és amit önök képviselnek, vagy amit mi képviselünk és amit önök képviselnek, ez egy jelentős társadalompolitikai különbség. Én úgy mondanám, hogy az önök társadalompolitikája egy perverz társadalompolitika, attól perverz, hogy azoknak adnak, akiknek már amúgy is van, akik kevésbé szorulnak rá vagy egyáltalán nem szorulnak rá ilyen típusú állami segítségre. Mi viszont azt mondjuk, hogy alulról fölfelé kell kezdeni a támogatást, azoknak kell a legtöbbet adni, akiknek a legkevesebb van, akiknek a legkisebb az érdekérvényesítő képességük, hogy a társadalmi különbségeket csökkenthessük, hogy egyenlő módon adjunk lehetőséget mindenki számára, hogy ki tudja bontakoztatni a benne rejlő tehetséget. És talán érdemes megemlíteni, hogy az önök volt minisztere, képviselője hogyan vélekedik erről, hiszen akkor nem azt mondjuk, hogy csak mi állítjuk ezt, hanem az önök szavait idézem: Lázár János azt mondta, hogy akinek nincs semmije és aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér. Ez az önök társadalompolitikája. Fel sem merül az önökben, hogy valaki a saját hibáján kívül kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem tudja kiteljesíteni a benne rejlő potenciált, hogy nem tud svájci bankszámlát biztosítani a fia számára, mert nincs olyan helyzetben, mert nem kapott olyan oktatást, mert nem olyan településre született, nem olyan szerencsés településre született, mint amilyen ezek szerint KDNP-s képviselőtársam körzetében a településeknek a többsége. Tehát bizony, igen, van egy jelentős különbség, és azt gondolom, hogy KDNP-s képviselőtársamnak, Hargitai úrnak volt egy freudi elszólása, ő az átlagbért 400 millió forintban határozta meg, ami egy szóbotlás volt, de mégiscsak kifejezi azt, hogy önök valószínűleg ilyen dimenzióban gondolkodnak. Hát, Mészáros Lőrincnek a sajtóhírek szerint éppen most emeltek be a házába egy 800 kilós páncélszekrényt, abba azért jó sok mindent bele lehet pakolni - azért tipikusan az átlag magyar családoknál nincs egy 800 kilós páncélszekrény, amibe sok mindent bele lehet pakolni -, és értem én, hogy ebben a dimenzióban önök összekeverik a 400 millió forintot a 400 ezer forinttal, ami azért az átlagmagyarok számára egészen biztosan egy jelentős különbséget jelent. Azt mondom tehát, hogy a költségvetés egyben mindig értékválasztás is. Sokan úgy tekintenek a költségvetésre, mint pusztán számok halmazára, amit nagyon nehéz megérteni; ehhez képest az én szemszögömből nézve én mindig úgy tekintettem a költségvetésre, mint egy világos értékválasztásra - erről beszélt Tóth Bertalan frakcióvezető. A mi értékválasztásunk alapján azoknak kellene több pénzt adni, akiknek kevesebb van, a hétköznapi embereknek, a szegényeknek, az elesetteknek. Olyan közszolgáltatásokat kellene fejleszteni ezekből a forrásokból, amelyek minden ember számára megadják a minőségi és jó oktatást, ami esélyeket teremt, amelyek megadják a jó minőségű egészségügyi ellátást, hogy Magyarországon minél több ember hosszú életet élhessen egészségben, és olyan szociális hálót kellene biztosítani, ami alapján Magyarországon az emberek nem egyik napról a másikra élnek, és nem kell választaniuk sok magyar családban aközött, hogy megveszik az ételt vagy a gyógyszert, vagy adott esetben kifizetik a rezsiszámlát. Lehetne másképpen is címkézni. Nagyon sokat beszéltek a családtámogatásról. Én ezt mindig ki szoktam egészíteni ezt egy jelzős szerkezettel a beszédeimben: önök nem családbarát kormány, hanem sajátcsaládbarát kormány, mert látható módon nagyon bőkezűen bánnak az önökhöz kötődő haverokkal, barátokkal, családtagokkal, tehát ilyen szempontból látszik, hogy valóban támogatják a családokat, csak a saját családjaikat és az oligarcháikat, és biztos, hogy ez ebből a költségvetésből is meg fog valósulni. Aztán most kicsit meglepetéssel hallottam, hogy már a 13. havi juttatás is fejlesztési forrás. Hát, ilyen alapon akkor szerintem a korábbi költségvetéseket is lehetett volna úgy csoportosítani, hogy sokkal nagyobb legyen a magyar önrész a fejlesztési források tekintetében. Csak nehogy eljussunk oda, hogy már az EU-s forrásokra sincsen szükség - már hogy nagyon jó lenne, ha ez így lenne, de azt gondolom, hogy ez még egy jó pár évig nem lesz valóság Magyarországon, hogy Magyarországnak ne legyen szüksége az európai uniós forrásokra -, mert ahogy Hargitai képviselő urat hallgattam, akkor tulajdonképpen vissza is utalhatnánk ezeket a pénzeket, hiszen olyan bőség van a magyar források, a magyar adóbevételek kapcsán, hogy effektíve tulajdonképpen nem is értem, hogy miért nyúlunk hozzá ezekhez a forrásokhoz, hiszen Brüsszel ott is