Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 18. kedd - 198. szám - Egyes adótörvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

2151 És akkor jönnek a nagy kérdőjelek az szja-ban. Örülünk neki, hogy az átalányadózásban ilyen mértékű könnyítések vannak. Én ezt egy beismerő vallomásnak érzem az államtitkár úrtól, ugyanis nem is olyan régen, mondjuk, egy fél évvel ezelőtt volt, amikor a katatörvény módosításával kapcsolatosan elmondtuk, hogy a kata 3 millió forintos értékhatárára kivetett 40 százalékos különadó majd el fogja indítani azokat a folyamatokat, amelyek be is következtek, annak tehát itt van a visszaigazolása. Ugyanis az átalányadózás különösen... Egyetértek azzal, hogy emeljük meg az értékhatárt, azzal, hogy azt a minimálbérhez hasonlítjuk, és annak az éves összegének a tízszerese lesz egyes esetekben, a kereskedőknél meg majd az ötvenszerese, ez így rendben van, csak jó lett volna, hogyha inkább konkrét számok vannak, mert akkor nem kell számolgatni, de mindegy, 5 millió forinttal emelkedett ez a határ. De most ez azt jelenti, hogy mondjuk, az építőipari szolgáltatásoknál az olyan szakember, vegyük azt, egy kőműves, aki mondjuk, több nagyobb vállalkozónak, generálkivitelezőnek volt az alvállalkozója, most szembesült azzal, hogy amíg kataadóalany, olyan hamar elérte a 3 millió forintot a 12 milliós értékhatárig, hogy a generálkivitelezők finoman fogalmazva azt mondják, hogy akkor köszönöm szépen, akkor nem tőled fogom megrendelni a szolgáltatást. Az átalányadózás ezt orvosolja, hiszen az építőipari szolgáltatásoknál is ide fogja beterelni ezeket a vállalkozókat, mert nyilvánvalóan ők is dolgozni szeretnének, és van egy olyan generálkivitelezői kör, amelynek ők bedolgoznak. Erre mi többször felhívtuk a figyelmet - önök még arra sem voltak nyitottak, hogy 6 millió forintra felemeljék ezt az értékhatárt. Az átalányadózás tehát alapvetően egy jó adózási forma, de azzal, hogy a katánál meglépték ezeket a tavalyi intézkedéseket, az láthatóan most ebben a törvényjavaslatban visszaigazolásra került. A társaságiadó-törvény módosításának nyertesei a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok - és itt el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amelyre azt mondhatjuk mi, ellenzéki képviselők: na, ezt azért most már ne! Tehát nem telt el másfél-két hét, hogy átnyomták itt a Házon ezeket az alapítványokat, szépen kimentették a vagyonokat, és akkor most a taokedvezményeken keresztül még tovább pumpolják (sic!) a haverok zsebeit, és még több pénzt, még több közpénzt tesznek be ezekbe az alapítványokba - hát, erről van itt szó ebben a törvényjavaslatban! És addig, amíg mi azt mondtuk, hogy amikor a taóval a látványcsapatsportágakat támogatják, engedjék meg, hogy a kedvezményeken, taokedvezményeken keresztül az egészségügyi szolgáltatási intézményeket is támogathassuk, önök nemet mondtak erre a javaslatunkra, majd most ezen alapítványok kapcsán 20 és 40 százalékos társaságiadó-csökkentő tételt - ugye, attól függ, hogy mit fog adni ezeknek az alapítványoknak, 20 és 40 százalék taocsökkentő tételt - fognak tudni kapni ezek a cégek, amelyek ezekbe az alapítványokba teszik. Hát, semmi másról nem szól itt a történet, csak arról, hogy a közpénz ismét olyan helyekre vándorol, ahova nem kellett volna. Volt már szó a szociális hozzájárulási adóról. Nagyon jó, hogy csökken ennek a mértéke, azzal is egyet tudok érteni, hogy egyszerűsödjön az adórendszer, hogy a szakképzési hozzájárulás a szociális hozzájárulási adóba, a szochóba épüljön be, és ez összességében 2 százalék, de azért azt hangsúlyozzuk, hogy ez ’22 júliusától fog hatályba lépni, tehát nem január 1-jétől. Tehát még több mint egy évet kell várniuk a vállalkozóknak arra, hogy csökkenjenek a munkáltatók adóterhei. Szintén szeretném kiemelni, amiről talán nem is volt még eddig szó, de nyilvánvalóan a többiek is meg fogják majd említeni, a helyiadó-törvénynek a módosítását. Itt egy nagyon apró módosítás van, de ezzel kapcsolatosan szeretnék majd az államtitkár úrnak feltenni egy kérdést, amely ugyan nem szorosan kapcsolódik ide, de azt gondolom, hogy az idegenforgalmi adóról és az önkormányzatiságról mindenképpen szót kell ejteni. Ugye, a törvényjavaslat egy más jogszabályokon alapuló módosítást vezet át a helyiadótörvényben, ez pedig az, hogy idegenforgalmiadó-mentességet élveznek azok a magánszemélyek, akik az adott önkormányzat illetékességi területén közszolgálati feladatkörük ellátása miatt tartózkodnak, ők azon vendégéjszakák után nem kell megfizessék az ifát. És hogy mi ez a kötelezettség, ez a közszolgálati kötelezettség, milyen jogviszonyok alapján jár ez? Eddig volt a közalkalmazotti, a közszolgálati, és most az egészségügyi szolgálati jogviszony is belesorolódik az ifamentességbe. Nincs ezzel semmi baj, mert tudjuk, hogy ezzel a jogviszonybővítéssel természetesen az áthelyezéseket próbálják meg érvényesíteni, csak hát jelen pillanatban önök az idegenforgalmi adó beszedését tiltják. Azt szeretném megkérdezni az államtitkár úrtól, hogy mikor engedik végre azt, hogy az önkormányzatok abból a több száz millió forintos, de beszélhetünk akár milliárdos nagyságrendű bevételkiesésről is, amit az ifa felfüggesztése miatt elszenvedtek, hogy legalább valami reménysugarat kapjanak arra, hogy mikortól kezdhetik el újra szedni ezt az ifát. Mert azért ezekből a vendégéjszaka után fizetendő pár száz forintokból az önkormányzatok pontosan olyan turisztikai fejlesztéseket tudnak elvégezni, amelyekkel a településük, az önkormányzatuk még vonzóbb lehet idegenforgalmi szempontból és az odaérkező turistáknak. Indul lassan a 2021-es nyári idegenforgalmi szezon, az ifáról szó nincs, kompenzáció van, ezt, ugye, nem törölték el, de hát látható és érezhető a tavalyi évi kompenzációk alapján is, hogy azért messze nem akkora összeget kapnak, minthogyha a vendégektől ezeket az ifákat beszedték volna.