Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. május 17. hétfő - 197. szám - A Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló 2020. évi XC. törvény módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK (DR. HILLER ISTVÁN): - BŐSZ ANETT (DK):
2058 kormány a járványkezelést, amivel egyébként nem cselekszenek másként, mint ahogy a tavalyi évben, és innentől kezdve önöket terheli tehát százszázalékosan a felelősség. (21.10) De engedjék meg, hogy néhány olyan fő szám részleteit azért kiemeljem, ami engem aggodalommal tölt el. Itt jártak nálunk tavaly a bizottság előtt, vagyis jártak volna, a megyei jogú városok polgármesterei, szerették volna megosztani a kormánypárti többséggel azt, hogy mire volna szükségük a pandémiában. Kérdezem én, hogy ki tudja jobban, hogy egy utcabútort mennyibe kerül lefertőtleníteni, vagy mennyibe kerül lefertőtleníteni egy teljes közterületet, mint egy polgármester. Kérdezem én, hogy kihez futnak be legelőször azok a segélykérő telefonok és azok a segélykérő levelek, amelyek a pandémiából következő gazdasági-társadalmi válság kárvallottjainak segélykiáltásai. Hát, a polgármesterek azok, tisztelt képviselőtársaim. Egyébként ők azok, akik tudtak volna, amennyiben megfelelő finanszírozási keret áll rendelkezésükre, ellentétben azzal, ahogyan a kormány cselekedett velük szemben, hogy vonta el folyamatosan a bevételeiket az elmúlt évben; ők lettek volna azok, akik például az egyre nagyobb nyomás alatt teljesítő szociális ellátórendszert többletforrással tudták volna helyi szinten ellátni. Ezek azok a lehetőségek, amelyektől elestek, nem csak a polgármesterek, a polgármesterek ilyen értelemben nem annyira érdekesek. A helyi közösségek voltak azok, mert emberarca van minden egyes hullámnak, emberarca van minden egyes válságnak, ugyanúgy, ahogy emberarca van minden egyes halálesetnek és emberarca van minden egyes elvesztett munkahelynek vagy tönkrement vállalkozásnak. Mi nem kértünk többet, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az elmúlt öt hónapban, csak annyit, hogy hallgassák meg az érintetteket, és hallgassák meg az ellenzék szavait, adott esetben azoknak a módosító javaslatoknak a formájában, amelyekkel egyébként a szociális ellátórendszerre nehezedő nyomást szerettük volna enyhíteni, amelyekkel egyébként szerettük volna kiegyenlíteni legalább a számlát a szociális dolgozók felé, a mentős dolgozók felé, többletjuttatásokat szerettünk volna nekik adni. Ezeket önök rendre nem hallgatták meg. Kérdezem én például, hogy készült-e arra nézve felmérés, hogy az új hajléktalanellátásra meghatározott keretösszeg vajon elegendő-e a nappali, illetve az éjszakai ellátásra, merthogy tudjuk azt, hogy folyamatosan emelkedik a hajléktalanok száma, egyre több köztük a nő, egyre több köztük az idős ember, és ez többletfeladatokat ró az ellátórendszerekre. Nem tudom eldönteni, és nagyon remélem, hogy államtitkár úrnál ott a jó válasz, hogy vajon bírja-e majd az ellátórendszerünk az új rászorultak létszámát, vajon bírja-e az új hajléktalanok létszámát ez a költségvetés. Én tisztában vagyok azzal, hogy új számokból gazdálkodunk. De, államtitkár úr, azt is el kell hogy mondjam, hogy tavaly ilyenkor, amikor terveztük a költségvetést, és arra kértük önöket, hogy várjuk meg legalább a nyári szünetet, és nézzük meg azt, hogy milyen számokkal szembesít bennünket a világválság, melyek azok az externális sokkok, amelyek még begyűrűznek a magyar nemzetgazdaságba, akkor önök rendre lesöpörték ezeket az érveket. Azt mondták, hogy nyugodtan elfogadható a 2021-es költségvetés abban a formában, amilyennek 2020 tavaszán önök jónak látták. Én most azt gondolom, hogy ez az előttünk fekvő módosító javaslat lehetett volna sokkal jobb is, lehetett volna jobb, hogyha a kormánypárti képviselőtársak megértik azt, hogy, még egyszer mondom, megosztott felelősségünk van abban, hogy a hazánk hogyan keveredik ki ebből a krízisből, és nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági-társadalmi értelemben is. Én azt hiszem, hogy ebben nem sikerült megérteni az ellenzéket. Az önkormányzatok változatlanul rendkívüli módon alulfinanszírozottak, és hogyha már az imént megszólítottam az államtitkár urat, akkor el kell hogy mondjam, hiszen egy bizottsági jelentésről beszélgetünk, hogy az államtitkár úrtól korrekt szakmai választ kaptam arra a kérdésemre, hogy föltették-e a kérdést a megyei jogú városoknak és Szentendre önkormányzatának, hogy azt a fejenkénti 961 forint költségvetési támogatást a járványra való tekintettel vajon közművelődési feladatokra kívánják-e elkölteni. Én akkor a bizottság előtt érveltem az államtitkár úrnak azzal, hogy azt gondolom, hogy jobb lett volna ezt nem pántlikázva odaadni, és ezúton is köszönöm az államtitkár úr válaszát abban, hogy ez egy béremelkedésnek és egy bérnövekedésnek a központi költségvetésből való kiegészítése. Tehát, államtitkár úr, látom én a jó szándékot bizonyos pontokon, az új költségvetési tervezetben, illetve az előttünk fekvő törvénymódosító javaslatban. A kétharmad képviselőiben nem láttam azt a szándékot, hogy bárkit is meghallgatnának, és szeretnének bármilyen módon eltérni attól az úttól, ami... - még egyszer mondom, a demokrácia előnye a diktatúrával szemben az, hogy a közjó vitákban dől el. Mikor tudnánk jobban eldönteni a közjót, mint akkor, amikor a közös pénzünkről, az adófizetők pénzéről határozunk? Mikor tudnánk
