Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. február 16. kedd - 180. szám - „A Kúria elnökének országgyűlési beszámolója a Kúria 2019. évi tevékenységéről a jogegység biztosítása és az önkormányzati normakontroll körében” című beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a ... - ELNÖK (DR. HILLER ISTVÁN): - SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről:

204 A jelentés kapcsán két olyan félig szakmai, félig gyakorlatilag a mindennapi életünket is érintő megjegyzésem lenne, amely kérdésként azért felmerült bennem, miközben most újraolvastam a jelentést. Az egyik, hogy kiemeli a jelentés azt az ítéletet, a Kúriának azt az ítéletét, amikor egy Facebook-bejegyzés alapján bocsátanak el egy tanárt, és az a kérdés merül fel, hogy jogszerű-e ez, magyarán, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága meddig terjed, és vajon a privát életében a véleményének a posztolása a Facebookon kellő ok-e arra, hogy kirúgják őt - hogyha jól értem, egész pontosan ez történt ebben az esetben. Ez vetette fel bennem annak a kérdését, amit feltennék a Kúria elnökének, hogy az elmúlt hónapok arról szólnak a magyar közéletben, hogy a Facebookot így-úgy-amúgy szeretné korlátozni, szabályozni a Fidesz, illetve a kormány, sőt Orbán Viktor egyik tanácsadója azt is mondta, hogy az internetet kell lezárni - ugye, Földi László -, és érdekelne, hogy a Facebook-szabályozás kapcsán kereste-e a kormányzat a Kúria illetékeseit, szakértőit, kikérte-e a véleményét, volt-e ilyen típusú konzultáció, folyik-e bármiféle előzetes szakmai háttérmunka ennek kapcsán. Mert azt gondolnám, akkor ez ránk is tartozik, szívesen meghallgatnánk, hogyha ilyen tényleg történt, különös tekintettel arra - nem belemenve a részletekbe, bár értelmes vitának egyébként lenne helye -, hogy több országban felmerült ez a téma. Látunk erre különböző nemzetközi megoldásokat, javaslatokat, és a helyzetet persze bonyolítja az, hogy ezek magáncégek, a social mediát irányító cégek magáncégek, amelyeknek van saját szabályzatuk, amely elvben rendelkezik arról, hogy mi történik akkor, ha valaki ezt nem fogadja el vagy nem úgy jár el, ahogy azt elfogadta, amikor belépett. És természetesen van a véleménynyilvánítás szabadságának az egyre szélesedő folyója - mondjuk így -, az ön elődje, Darák Péter pont egy korábbi vitában mondta el, hogy az egy nemzetközi tendencia az Unión belül, hogy egyre szélesebb körben ítélik meg a véleménynyilvánítás szabadságát, tehát olyan megjegyzéseket, olyan politikai kijelentéseket is véleményként tételeznek ma már bíróságok uniós szinten is és ma már Magyarországon is, amelyekről lehet hogy a hétköznapi ember azt gondolja, hogy de hát ez ténybeli hazugság, mégis a véleménynyilvánítás szabadságába tartozik. (16.20) Egy szó, mint száz, ha ebben a koordináta-rendszerben vizsgáljuk ezt a Facebook-kérdést, akkor érdekelne, hogy a Kúria szakmai véleményt nyilvánított-e erről bármiféle belső megbeszélésen, kikérték-e a véleményét. A másik ilyen típusú megjegyzésem, amely egy kicsit a mindennapokkal foglalkozik, az az, hogy ugyan a jelentésben az szerepel, hogy egyre csökken azoknak a pereknek a száma, illetve „arány” van, azt hiszem, a beszámolóban, ami két évnél is túl nyúlik első fokon, azt hiszem; tehát summa summarum hamarabb születnek ítéletek, vagy legalábbis csökken azoknak az ügyeknek a száma, amelyek elnyúlnak, mint a rétestészta. Nem kételkedek abban, hogy ez a statisztika valódi, én elhiszem azt, hogy ez tényleg így van, és ez örvendetes és ez jó, ugyanakkor engem érdekelne, hogy van-e a Kúriának további feladata azzal kapcsolatban, hogy ez még jobb legyen, még javuljon. Ugyanis lehet, hogy a statisztika jó és javuló tendenciát mutat, de azért bizonyára önök is találkoztak azzal, amivel én találkozom akár saját ügyeinkben, akár hozzánk forduló állampolgárok ügyeiben, hogy elhangzik az a panasz, hogy hosszú-hosszú időbe telik egy-egy ítélet megszületése. Tehát még így is sokallják az emberek azt az időt, amíg ítélet születik az ügyeikben. Kiemelnék egy ügycsoportot, most hívjuk így, amely kapcsán ez különösen problémás, a sajtóperek kérdése, mégpedig azért, mert a médiában elhangzó és nyilvánosan elhangzó vádak, hazugságok nagy kárt tudnak okozni, és nyilván az a sértett érdeke - most hívjuk sértettnek -, hogy minél hamarabb annak cáfolata legyen, és ha ezt bírói úton tudja kikényszeríteni, akkor az minél hamarabb megszülethessen, tehát a kettő között minél rövidebb idő teljen el. Ehhez képest tudom azt mondani, hogy a DK politikusai rendszeresen indítanak sajtópereket, előbb a helyreigazítást kérjük, utána pedig sajtóper kezdődik, és ezeknek a 95 százalékát meg is nyerjük, hála istennek, ugyanakkor az egy probléma, hogy van, hogy a kettő között egy-másfél év eltelik, és az idő alatt bizony az eredeti vád már beleült a fülekbe, már megtörtént a károkozás, és egy-másfél évvel a történtek után egy még akár elmarasztaló ítélet is vajmi kevés szépségtapasz az ügyön. Hadd hozzak konkrét példát, ugye, jön a választás, számtalan ilyen helyzet elő fog fordulni nyilván: 2019 őszén László Imre DK-s polgármesterjelöltet Budapest XI. kerületében a TV2 azzal vádolta, illetve egy hölgy kikockázott szemmel és megváltoztatott hanggal, hogy szexuálisan zaklatta. Természetesen abban a pillanatban minden jogi lépést megtettünk, hogy a hazugság ellen fellépjünk. Ez a választások előtt egy héttel volt nagyjából. Utána ezt természetesen minden jobboldali és kormányzati médium átvette, harsogta, minden híradóban minden órában elmondta. László Imre, jelentem, minden pert megnyert, huszonvalahány pert minden fokon, hála istennek. Csak ez egy év két hónapba tellett. Nagyon nagy szerencsénk, hogy ez a választás eredményére nem volt hatással, László Imrét sikeresen megválasztották polgármesternek. De nem vagyunk abban biztosak, hogy minden esetben ugyanez lesz az eredmény, és akár jövő tavasszal tömegével előforduló ilyen ügyekben - kérdésként fogalmazom meg a Kúria elnöke felé - nem lehetne-e valami olyan megoldást, még további gyorsítást, nevezzük így, találni a rendszerben, ami elvezet oda, hogy az ilyen ügyek,