Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. február 16. kedd - 180. szám - A koronavírus-világjárvány elleni védekezésről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

186 során sikeresen a kórházban megkapta a koronavírust, és nem a koronavírus-fertőzés következtében hunyt el? Ugyanis ha ezt megkülönböztetnék egymástól, és kiderülne, hogy a mindennap lejelentett halottak számának maximum egyharmada az, aki tényleg a koronavírus szövődményében hunyt el, akkor a társadalmat nem lehetne riogatni, nem lehetne számukra azt a veszélyérzetet érzékeltetni, hogy mindaz a zűrzavar és bizonytalanság a társadalomban keletkezzen, amit ma látunk. Azt mondja az egészségügyi törvény, hogy a fertőző betegség átlagos lappangási idejének leteltét követő 48 órán belül meg kell szüntetni a járványügyi megfigyelést, amennyiben az orvosi vizsgálat eredményeként a fertőzés veszélye kizárható. Már a képviselőtársaim is mondták, és rengeteg levelet kaptunk polgároktól, akik a karanténkérdésről tájékoztatnak minket: abnormális dolgokat tapasztalunk az egész országban, hogy milyen módon és milyen elképesztően hanyagul kezelik a szervezetek - nem a polgárok - a karantén kérdését. Az van ideírva, hogy az átlagos lappangási idő leteltét követő 48 órán belül kell az elzárást vagy a karanténba tételt meghatározni. Na de kérem szépen, az elmúlt 11 hónap alatt még azt sem sikerült a szakmának kimutatni, hogy ennek a koronavírus-járványnak mennyi a lappangási ideje! Még azt sem tudjuk! Tehát azt sem tudjuk 11 hónap után, hogy honnan kezdődik a 48 óra. A hasukra ütnek, és mondanak valamit. Hányszor hallunk olyat, hogy a karantént elrendelő határozatot később kapja meg az érintett, mint amikor már a karantén ideje lejárt. Nekem azt ne mondja senki, hogy ez a járványkezelés jól zajlott, amikor tömegesen ilyen abnormitásokat találunk a polgártársaink életében! Szeretném kiemelni azt, hogy az intézkedéseknek, ennek a 70 darab rendeletnek, amit elvileg kér a kormány az Országgyűléssel szentesíteni, egyetlenegy intézkedésnek semmifajta tudományos alátámasztása nincs. Mindenki tudja, én rendkívül alázatos vagyok a tudománnyal szemben, abszolút elfogadom azt, hogy a szakma és a tudósok adott kérdésről mit mondanak, hiszen nekünk arra kell hagyatkoznunk, akik annak a szakterületnek nem vagyunk ismerői, viszont politikai döntéseket kell hoznunk. De ebben az országban az elmúlt 11 hónapban nem történt olyan, hogy ehhez a szakterülethez tartozó tudósemberek összeültek volna, adott kérdésekről kialakítják a közös álláspontot, és ezt ismertetik a társadalommal. Mindenki, aki a koronavírus-járvány körül szaladgál és szakembernek mondhatja magát, összevissza beszél, semmi koherencia nincs közöttük, semmifajta kiszámíthatóság nem látható belőle, és az emberek azt mondják, hogy ha már a tudósok sem képesek valamifajta egzakt, elfogadható, egybehangzó álláspontot különböző kérdésekről a társadalom elé tárni, akkor kinek higgyenek. Akkor mindenki magába fordul, és azt mondja, hogy megpróbálok túlélni, ahhoz viszont, ha az egyén akar túlélni, nem kell egy egész országot bezárni és a gazdasági erőforrásainkat felszámolni. Azt gondoltuk egyébként már 2020 májusára, amikor azért már volt egy két hónapos tapasztalat, hogy a fertőzésszámokat, a megbetegedésszámokat és a valódi halálozási számokat egyszer valaki összehasonlítja, és elkészíti azt a fajta következtetést erről a vírusról, ami egy kormányzat számára egzakt módon megmutatja a védekezés irányát. Ilyen sem történt. Végül pedig az utolsó két percemben két kérdésről szeretnék beszélni, ami szintén a megbocsáthatatlanság körébe tartozik, ebből az egyik a sorban állás intézményrendszere. Vagyunk egypáran ebben a parlamentben, akik már idősebbek vagyunk és éltünk elég sokat a szocialista rendszerben, szüleinktől és nagyszüleinktől pedig azokat az élményeket kaptuk meg az elmeséléseik során, amiket ők éltek meg. Magyarországon a sorban állás egy rossz rendszer, egy fájdalmas rendszer tünete és egy fájdalmas rendszer adottsága volt, és nem szeretnénk, ha a magyar társadalom bármi okból újból sorban állásra kényszerülne. (14.30) Megdöbbentő volt számomra, és elfogadhatatlan az, hogy intézmények vezetői tömegesen érdektelenséget mutattak, amikor mínusz fokokban embereket állítottak a hivatali helyiségeik vagy az intézményeik előtt sorba, ahelyett, hogy a mai technikai fejlődés szintjén telefonos vagy internetes bejelentkezési rendszerrel, illetőleg egy melegedőhelyiséggel pár ember számára szolgálnák ki az embereket. Én azt tudom mondani, hogy ezeket a vezetőket, akik ezt hagyják, és akik ezt elnézik, másnap ki kellene rúgni, mert emberi mivoltukban nem alkalmasak arra, hogy vezetők tudjanak lenni. Az utolsó kérdés pedig, ami szintén a megbocsáthatatlanság körébe tartozik, hogy azon túl, hogy elhunyt szeretteiktől, akik a kórházakban meghaltak, tömegesen nem tudtak elbúcsúzni családtagok, utána erre még rátett egy lapáttal a rendszer, amikor közölték a hozzátartozókkal, hogy csak azért, mert koronavírus-fertőzés volt az elhunyt szervezetében, ezért nem temethető koporsósan. És tömegesen voltak családok olyanok, akiknek el kellett hamvasztatni családtagjaikat az érzéseik és akaratuk ellenére, csak azért, mert valami idióta az országban ezt kitalálta. Semmifajta tudományos alátámasztása nincs annak, hogy az elhunyt ember szervezete fertőzne három méterrel a föld alatt, koporsóban és felöltöztetve. Tudjuk jól, ahhoz, hogy megbetegedjen valaki, érintkeznie kell más személy által adott vagy maga után hagyott koronavírussal.