Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. április 30. péntek - 195. szám - A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1814 ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Z. Kárpát Dánielnek, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő úr, öné a szó. Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár fideszes vezérszónoktársam, képviselő asszony engem nem szólított meg, hiszen csak baloldali pártokról beszélt, azért az önök jobboldali ellenzékeként szeretném leszögezni azt, hogy azok a szakmai észrevételek, amelyek itt elhangoznak majd a részünkről, azért a területhez talán legközelebb álló két ellenzéki bizottsági elnök részéről fognak elhangozni. A Vállalkozásfejlesztési bizottság elnökeként szeretném leszögezni egyfajta indulásként vagy alapként, hogy én nagyon nagy várakozásokkal tekintettem az Eximbank működésének átalakítására. A 2010 óta eltelt időszakban én a lehetőségek tárházának láttam ezt az intézményt, és a működési átalakításban azt láttam, hogy végre a magyar exportvolumen el tudja érni azt a történelmi szintet, amire egyébként hivatott lenne, és amit sajnos az utóbbi 30 évben nem sikerült neki. Aztán ismeretes, hogy miről szólt a folyamatábra: botrány botrány hátán következett, és úgy érzem, az intézménynek a goodwillje olyan elképesztő módon erodálódott, hogy most már nagyon nagy kihívás számunkra szakmai mederben tartani egy róla szóló vitát. Az előttünk fekvő javaslat gyakorlatilag két irányba mozdul el. Egyrészt külföldi vállalkozások esetében, tehát magyar befektető külföldön bejegyzett, az ő tulajdonában lévő vállalkozás esetében igyekszik megkönnyíteni azokat a beruházásokat, befektetéseket, amelyek megkönnyítése, szögezzük le, önmagában nem jelentene gondot. Amit én kevéssé értek, hogy adott esetben, amikor Szijjártó miniszter úr bejelenti, hogy Mongóliában az Eximbank segítségével egy 18 milliárdos munkahelyteremtő beruházást foganatosítunk, akkor Dunai képviselőtársam hogy tudja azt összekötni a magyar munkahelyek megvédésével. Tehát őszintén érdekel az önök fejében ilyenkor lejátszódó logikai ábra vagy algoritmus, hogy amikor 18 milliárdért elmegyünk Mongóliába munkahelyet teremteni - még az is elképzelhető, hogy egy értelmes iparágban, de mégiscsak a válságidőszak közepén -, és abban az egy hónapban 56 ezer munkahely szűnik meg Magyarországon, akkor jó helyre kerül-e ez a keretösszeg, biztos, hogy a legjobban itt hasznosul-e a magyar nemzeti érdekeket figyelembe véve. A mi frakciónk álláspontja szerint ez a magyar adófizetők érdekeinek a hátba szúrása, és még azt se zárjuk ki, hogy van olyan békés történelmi korszak, amikor esetleg megengedőbbek lehetünk, és ezen a területen vagy más egzotikus vidékeken van értelme egy ilyen beruházásnak, de nem látjuk azt a megtérülést, ami Magyarország számára valamifajta kiemelt csodát hozhatna. Tehát ez a csomag most megkönnyíti a magyar befektetők külföldön történő szerepelvállalását, másrészről pedig a különböző be nem hajtható követelések vagy pedig a behajtások körüli mizériákat igyekszik rendezni úgy, hogy gyakorlatilag megint csak a magyar adófizetők helytállhatnak azokért a károkért, amelyek ezek kapcsán érik az adott szervezetet. Azon vagyok nagyon meglepődve, hogy itt nagyon figyelnek a behajtások körüli mizériák rendezésére, ugyanakkor nem figyeltek erre az itt élő honfitársaink esetében, akik nem üzletemberek, nincsenek milliárdjaik, hogy egzotikus vidékeken beruházzák azt és fialtassák, hanem olyan emberekről beszélünk, akik minimálnyugdíjasként, minimálbéresként itt élnek velünk a járványügyi veszélyhelyzet közepén, és a végrehajtói 33, illetve 50 százalékos letiltások minden áldott hónapban elérik őket. Ellenzéki képviselők, bal- és jobboldaliak egyaránt, többször szóvá tették azt, hogy mégsem kellene ezt, egy magára valamit is adó valóban nemzeti kormány nem tűrne meg ilyet a saját nemzettársaival szemben, önökről pedig ez a kérdésfeltevés lepereg, semmiféle reakciót nem mertek ez ügyben artikulálni, és nem merték elmondani, hogy miért nem hajlandóak egy hitelmoratórium elrendelése mellett a legnehezebb helyzetben lévőkre koncentrálni. Nem is lenne ez akkora összeg, hogy megrengesse a nemzetgazdaságot. Mi, ellenzékiek sokkal inkább az önök paktumpolitikáját sejtjük a háttérben. Az EBRD-vel is írtak egy paktumot, nyilván a végrehajtói karral is adott ugyanez a megegyezés, amelynek értelmében az ő üzleti érdekeiket önök nem akarják károsítani. Itt viszont behozzák az Eximbankot illetően azt, hogy a sikertelen behajtások költségeit a magyar adófizetők viseljék. Egészen elképesztő és inkorrekt hozzáállás ez! Biztos, hogy nem egy nemzeti hozzáállás, biztos, hogy nem egy patrióta gazdaságpolitika része. Gyarmati kormányzás alatt gyarmati kormányok szoktak így viselkedni, elárulva a saját adófizetők érdekeit, és egy szűk oligarchakörnek kedvezve. El vagyok képedve önökön tehát! Azt kell hogy mondjam, amikor képviselő asszony a munkahelyek védelméről beszélt, én nagy támogatója lennék, ha nem csak mikroszkopikus lenne az a program, amit önök Magyarországon csináltak ez ügyben, a
