Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. február 16. kedd - 180. szám - A koronavírus-világjárvány elleni védekezésről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP):

181 De az elmúlt időszakban sok esetben a bírálatot is el kellett mondanunk, ahogyan a kormány kezelte ezt a járványt, és ahogyan hozzáállt az egészségügyi dolgozókhoz. Sajnos, nekem decemberben saját tapasztalatom volt, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben vannak ma az egészségügyi dolgozók, és akár ha a háziorvosokról beszélünk, akár ha kórházi dolgozókról, az egészségügyi dolgozók és maguk a betegek is. És ezt a kiszolgáltatottságot tudták önök majdnem teljes mértékben fokozni. Varga-Damm Andrea képviselőtársam beszélt arról, hogy mekkora pluszteher került a kórházban dolgozókra, a szakápolókra, a műtősnőkre, a műtősdolgozókra, az orvosokra, azért, mert nem lehet a hozzátartozóknak bejárni a kórházba a járványhelyzet miatt. Mondhatjuk azt, hogy igen, védjük a betegeket, védjük a hozzátartozókat, a magyar lakosságot, de arra önök nem gondoltak, hogy az elmúlt években mennyi pluszterhet vettek le maguk a hozzátartozók az egészségügyi dolgozókról csak azért, mert bejártak a bent fekvő betegekhez, és nagyon sok olyan munkát levettek az egészségügyi dolgozók válláról, amivel most szembesülünk, hogy most hiányzik a rendszerből. És semmiféle plusztámogatást ezek az egészségügyi dolgozók nem kapnak, hogy ezeket a pluszmunkákat most nekik el kell végezni. Az a fajta kiszolgáltatottság meg fejetlenség, ami most az egészségügyi intézményekben és kórházakban van, engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy teljesen minősíthetetlen. (14.00) Csak egy személyes tapasztalat: múlt héten kontrollra kellett visszamennem a kórházba - egy Covidkórházról beszélünk. Ugyebár ez teljesen rendben van, mindenki ismeri, ha csak azért is, mert híradásokból látta vagy személyesen, mert szüksége volt kórházi ellátásra. Pavilonok, konténerek vannak kihelyezve, ahol megmérik a betegeknek meg a hozzátartozóknak a hőmérsékletét, eldöntik az ott lévő munkatársak, hogy a hozzátartozó legalább bemegy-e a beteggel, kapunk ilyen kis különböző cetliket, hogy most a beteg meg a hozzátartozója belép az épületbe, majd az épületbe való belépés előtt ugyanúgy ellenőrzik, hogy jogosan megy-e be az ember, és teljesen működik a rendszer. Majd találkozik az ember a katonákkal, és valamikor sorra kerül az egészségügyi ellátásban. Nekem sikerült négy óra után - mert dolgoztam - érkeznem a kórházba, negyed öt után érkeztünk. Meglepetésemre a kutyát nem érdekelte, hogy bemegyek a kórházba. Már nem volt a konténerben orvos, nem volt már a konténernél olyan személyzet, aki megmérte volna a hőmérsékletemet, megkérdezte volna egyáltalán, hogy minek jöttem, a férjem miért kísért el. Be volt zárva, az épületbe úgy léptünk be, mintha nem is lenne járvány. (Az elnöki széket dr. Brenner Koloman, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Mondják meg nekem, tisztelt képviselőtársaim, és ez nem az ott dolgozóknak a felelőssége és nem az ott dolgozókat - kihangsúlyozom, nem az ott dolgozókat - támadom, mert én nagyon sokat beszélgettem velük, míg bent feküdtem a kórházban, hogy átláthatatlan és követhetetlen napi szinten, amilyen parancsokat és utasításokat kapnak. Nincs az az ember, aki ma tudná, hogy egyik pillanatról a másikra miért ilyen döntések vagy olyan döntések születnek, és hozzáteszem, a döntéseket legtöbb esetben nem egészségügyi dolgozók hozzák. Mondom még egyszer, kiemelem: iszonyat az a kiszolgáltatottság az egészségügyi dolgozók részéről is, a hozzátartozók és a betegek részéről is, és akkor ne csodálkozzanak, hogy az ember idejön és elmondja ezeket a tapasztalatokat. Csak csatlakozni tudok, mondom, Varga-Damm Andrea képviselőtársamhoz is, hogy mennyire kiszolgáltatottá tud válni olyankor egy beteg, amikor egy ilyen helyzetben kórházba kerül, és a legalapvetőbb emberi méltóságától is meg tudják fosztani egy ilyen helyzetben. Még egyszer visszatérve az ÁNTSZ-nek a szétverésére: önök is tudják, hogy 2010 után több ezer ÁNTSZ-es dolgozót bocsátottak el első lépésként, amikor szétverték a rendszert. Ne csodálkozzunk, hogy itt állunk 2020-21 elején, és azt mondjuk, hogy nagyon nagy hiányosságok vannak a járványkezelésben. Az elmúlt néhány órában nem esett szó egy nagyon fontos dologról: idén is érettségizni fognak a gyerekek. Hetek óta hallgat a kormány. Még év elején elhangzott az, hogy gondolkodik a kormány azon, hogy az oltási tervben - idézőjelbe veszem - fontolóra veszik, hogy ezeket a diákokat - közel 70 ezer diákról beszélünk - előreveszik, és próbálják ezt a helyzetet kezelni. Csak, gondolom, utána rájöttek, hogy nemcsak ezeket a diákokat kellene akkor előrevenni az oltási tervben, hanem a pedagógusokat is meg azokat a dolgozókat, akik magát az intézményt rendben tartják. Azóta csend van. Azt is tudják, hogy ha a megfelelő védettség kialakulását szeretnénk elérni, akkor már március elején el kellene kezdeni a diákoknak és a pedagógusoknak az oltását. De erre már, úgy látom, hogy semmilyen esély nincsen, mivelhogy látjuk, hogy mennyire kevés a vakcina, és nem áll rendelkezésre elég oltóanyag. De nagyon fontos lenne, hogy ezeket a diákokat minél hamarabb megnyugtassuk.