Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. április 30. péntek - 195. szám - Az ülésnap megnyitása - A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény és a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KÓSA LAJOS (Fidesz):
1803 Szintén a szakmai szereplők szinte egyöntetű véleménye az, hogy amennyiben a törvénymódosítás szövegét a jelen formájában fogadja el a tisztelt Ház, az lehetőséget nyújt arra, hogy a fentiekben elsősorban a törvénymódosítás szelleméből és indoklásából levezetettekkel ellentétben ne csak az 1957. január 1-je után elszármaztatott iratokra legyen alkalmazható, hanem bármilyen, 1957. január 1-je előtt keletkezett iratra is. Azaz, ha holnap előkerül egy 1957 előtti irat és felbukkan egy magánszemélynél, azt a törvény alapján a jog szerinti tulajdonosának kell feltételeznie az ellenkező bebizonyításáig. Tehát ez egy nagyon nehéz helyzetet eredményezhet. (9.50) Viszont, amit tudunk, és ez talán valami reményre ad okot az előttünk fekvő indítvánnyal kapcsolatban is, hogy többek között Budapest Főváros Levéltára is megkereste az EMMI-t, és számtalan módosító javaslattal élt az előterjesztés ügyében. Én nagyon bízom benne, hogy ezek a módosító javaslatok - és még egyszer mondanám, ezek szakmai módosító javaslatok - nyitott fülekre találnak, és beépítésre kerülnek akár az előttünk fekvő törvényjavaslatba is. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, hogy a vezérszónoki kör után kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nem érkezik jelzés.) További felszólalásra senki nem jelentkezett. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztő Kósa képviselő urat... (Jelzésre:) - aki jelzi, hogy szeretne reagálni. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vitában elhangzottakkal kapcsolatban néhány észrevételem lenne. Az első: a törvényjavaslatnak hárman vagyunk előterjesztői, de Halász János nem államtitkára az EMMI-nek. Volt államtitkára két ciklussal ezelőtt (Dr. Varga László: Bocsánat!), de ma nem az államtitkára. Ha jól értem, akkor azzal a ténnyel senki nem vitatkozott, hogy közirat jelentős mennyiségben - a jelentős mennyiség több tízezer egyébként - van magánkézben úgy, hogy ezt ma a jogi szabályozás nem teszi lehetővé. Ez egyszerű tényhelyzet. Tehát még egyszer: a mostani szabályozás az, hogy közirat nem lehet magánkézben, azt az egy esetet kivéve, amikor a magánszemély az alanya a köziratnak. Tehát, csak mondok egy példát: egy birtokadományozás esetén az adományozott kap egy példányt az adományozó köziratból, ekkor értelemszerűen ő jogos tulajdonosa a köziratnak. Minden más esetben nem lehet tulajdonosa senki sem jogszerűen ma köziratnak - és nem közokiratnak, hanem köziratnak. De a tény mégiscsak az, számtalan esetet tudunk rá, hogy közirat magántulajdonban van. Helyesen mondták többen a felszólalások kapcsán, hogy igen, a történelem úgy alakult Magyarországon, hogy ezeréves államiságunk alatt számtalanszor fosztották ki, vitték el, dúlták fel a köziratokat, a németektől, a törököktől, megint osztrákokig, németekig, oroszokig bezárólag, a különböző, egyébként belső polgárháborúkról és forradalmakról nem is beszélve, amikor rosszhiszeműen, jóhiszeműen, politikai szándékból, haszonszerzésből, egyebekből valakik, kihasználva a zavarost, bementek a magyar irattárakba, nemcsak a nemzetibe, hanem szerte az országban voltak levéltárak, és egész egyszerűen elvitték az iratok egy részét. Az utolsó ilyen esemény, még egyszer hangsúlyozzuk, az 1956. októberi eseményeket követő időszak volt. Ezért az ’57. január 1-jei időpont minden szempontból vízválasztó, azóta nem volt ilyen esemény Magyarországon. Az is igaz, hogy az ’57. január 1-je utáni szabályozás csak rendkívüli esetekben tette lehetővé, hogy bárki jogszerűen közirathoz jusson. Ezért nagyon határozottan fogalmaz a javaslatom azzal kapcsolatban - itt nincs félreértés vagy alkalmazási probléma -, ha valaki ’57. január 1-je után keletkezett köziratot birtokol, akkor azt vélelmezzük, hogy jogszerűtlenül került hozzá, és ezért neki kell bizonyítani azt, hogy ez mégis jogszerű volt. Az 1957. január 1-je előtt keletkezett köziratokról pedig most a parlament által hozott törvény erejénél fogva az állam elismeri, hogy ezek elszármaztak a levéltárból, és most tudomásul vesszük, hogy magántulajdonba kerültek. Itt nagyon fontos az, hogy az világos legyen, a mostani helyzet az, hogy nem lehetnek magántulajdonban. Tehát mindenki, aki ilyet birtokol a mostani jog szerint, az jogtalanul birtokolja ezt. Ez ma a helyzet. Ebből kifolyólag értelemszerűen, aki egy picit is tisztában van ezzel, az nem veszi elő, mert tudja, hogy a rendelkezések szerint be kellene szolgáltatni, vagy ha a levéltárnak vagy a hatóságoknak tudomására jut ez, fogja magát, elveszi, és visszaszármaztatja a levéltárba. Tehát ma, ezért mondom azt - konzultálva, én magam is megtettem ezt, szakmai szervezetekkel -, hogy több tízezer közokirat lehet magánkézben, ami fogalmilag nem kerülhet elő, mert mindenki tudja, hogy nem lehetne magánkézben.
