Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. április 30. péntek - 195. szám - Az ülésnap megnyitása - A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény és a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1799 túlmenően a közirati jelleg és a hozzá kapcsolt állami tulajdoni igény alapozza meg az elővásárlási jog kikötését is. Összességében tehát a közirati jellegről való döntés az alapja az eljárás további elemei érvényesítésének. A közirat és magánirat közötti elvi megkülönböztetés egyértelmű, ennek gyakorlati megítélése jelent összetett és szakértelmet igénylő feladatot, amely szakmai kompetencia a Magyar Nemzeti Levéltárnál áll rendelkezésre. Emiatt szükségessé válik az erre vonatkozó hatósági eljárás létrehozása és annak a Magyar Nemzeti Levéltár feladatkörébe való utalása is. Az eljárás 30 napot vesz igénybe, amely lényegesen lerövidül így a jövőben, valamint a legtöbb hatósági eljárásnál is, hogyha megnézzük, ezeknél lényegesen rövidebb időintervallumról van szó. Célja a gyors és hatékony döntéshozatal. A lehető legegyszerűbb ügymenetet szolgálja, hogy a maradandó értékű köziratok a Magyar Nemzeti Levéltár mint hatóság nyilvántartásba való bekerülésével a védett kulturális javak körébe tartozónak minősülnek, külön hosszadalmas eljárásra pedig nincs szükség. Az előterjesztő szükségesnek tartja arra is rámutatni, hogy bár a jelen szabályozás elsődleges célja, hogy az állam számára jelentős, nagy értékkel bíró iratokat úgymond előcsalogathassa, azonban a közirati jelleg megállapítására nemcsak a maradandó értékű iratok esetében, hanem a bizonytalan eredetű, például padláson vagy bárhol talált irategyütteseknél is szükség lehet. Ebben a törekvésében a Fidesz-képviselőcsoport támogatja az előterjesztést, és elfogadásra javasolja a tisztelt Háznak. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Köszönjük. Most Steinmetz Ádámnak adok szót, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Jegyző úr, öné a szó. DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt időszakban, különösen a második világháború, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakában, mint tudjuk, jelentős mennyiségű, közokiratnak minősülő dokumentum került magánszemélyek tulajdonába, illetőleg birtokába. Ezek nagyobb része a közfeladatot ellátó szervektől került ki, esetileg azonban felbukkannak levéltárból származó iratok is. A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. törvénycikk előírásaira figyelemmel a hatálybalépést követően maradandó értékű közokiratnak a közfeladatot ellátó szervtől magántulajdonba kerülésére elvileg nem volt lehetőség. A pártállami diktatúra kiépülése, majd az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakában ugyanakkor számos esetben történt meg jóhiszemű iratmentés, amelynek következtében közokiratok kerültek magánszemélyek birtokába és tulajdonába. Ezen iratok visszaszármaztatása a történelmi események folytán nem valósult meg. Az előttünk fekvő T/15982. számú törvénymódosító javaslat ezeknek az iratoknak a forgalomképessé tételét, a bejelentési kötelezettséggel együtt az említett iratok állam számára láthatóvá válását szolgálja. Közokirat magántulajdonba kerülésére 1957. január 1-jét követően csak rendkívül speciális esetben kerülhetett sor, így ott a jogszerű tulajdonszerzés bizonyításának terhe a közokirat tulajdonosát terheli. Tehát jelen javaslat arra irányul, hogy megnyugtatóan rendezzük azon közokiratok jogi helyzetét, amelyek az idők során a közfeladatot ellátó szervtől vagy az államtól elszármaztak és magánszemélyek birtokába, tulajdonába kerültek, és ahogy az előterjesztő úr, Kósa Lajos képviselőtársam fogalmazott, ezek ne a feketepiacon cseréljenek gazdát. Mint tudjuk, a közokirat lehet közfeladatot ellátó szerv tulajdonában, lehet állami tulajdonban vagy lehet a fentiektől eltérő bármely más szerv vagy személy tulajdonában is, ha azokon jogszerűen tulajdont szerzett. (9.30) Ezek az úgynevezett elszármazott közokiratok, melyek adattartalmának, ha azok maradandó értékűnek minősülnek, az utókor számára történő megőrzése és kutathatósága állami prioritás. Ezzel maximálisan egyetértek. Erre tekintettel ezen elszármazott közokiratok esetében a javaslat rögzíti az állam elővásárlási jogát. A javaslat továbbá ösztönzőket fogalmaz meg a tulajdonosok felé az elszármazott közokiratoknak a Magyar Nemzeti Levéltárnál történő bejelentése érdekében, amit a tulajdonos az irat közirati minőségének megállapításával összefüggő hatósági eljárás keretében tehet meg. A bejelentést követően a Magyar Nemzeti Levéltár az elszármazott közokiratra vételi ajánlattal élhet, és ha a tulajdonos nem kívánja eladni a
