Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 30. péntek - 195. szám - Az ülésnap megnyitása - A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény és a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezeréves jogfolytonos államisággal kevesebb mint egy tucat ország büszkélkedhet a Földön, Magyarország ezek között van. Az ezer év államiság azzal is jár, hogy mérhetetlen mennyis... - KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezeréves jogfolytonos államisággal kevesebb mint egy tucat ország büszkélkedhet a Földön, Magyarország ezek között van. Az ezer év államiság azzal is jár, hogy mérhetetlen mennyis...

1795 Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 16. ülésnapja 2021. április 30-án, pénteken (9.02 óra - Elnök: dr. Brenner Koloman Jegyzők: Gelencsér Attila és dr. Steinmetz Ádám) Az ülésnap megnyitása ELNÖK (DR. BRENNER KOLOMAN): (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 16. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Gelencsér Attila és Steinmetz Ádám jegyző urak lesznek segítségemre. Köszöntök mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény és a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény és a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig. A Kósa Lajos, Fidesz, Pósán László, Fidesz, Halász János, Fidesz, képviselők által benyújtott előterjesztés T/15982. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót Kósa Lajos úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon! KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezeréves jogfolytonos államisággal kevesebb mint egy tucat ország büszkélkedhet a Földön, Magyarország ezek között van. Az ezer év államiság azzal is jár, hogy mérhetetlen mennyiségű irat, intézkedés, jogi esemény kötődik az állami léthez, a kezdetek kezdetétől, államalapító István királyunktól mostanáig. Ezeknek az iratoknak egy jelentős részét köziratnak hívjuk. Közirat az az irat, amely az állam és szervei működése kapcsán keletkezik, utasítás, rendelet, valamilyen formájú irat, és természetesen mint minden állam, a magyar állam is védi a köziratokat, a levéltári törvény és más törvények ezeknek a védelméről, kezeléséről szólnak. Magyarország történelme azonban viharos is volt, nemcsak hosszú, hiszen ha csak az elmúlt kétszáz évet nézzük, akkor a kamerádoktól a tovarisokig rendkívül sokan jártak az irattárakban, a kommunistáktól a nyilasokig bezárólag, ott eltüntettek, kiszedtek, visszatettek, hányatott sorsa volt a magyar közirati anyagnak. Aztán a konszolidáció idején született az a jogszabály, amely rendezte a köziratok sorsát, kezelését. Az a levéltári törvény és a mai levéltári törvénynek az elődje tulajdonképpen ebben a kérdésben egy olyan elvi álláspontot foglalt el, amit ma is tartunk, nevezetesen, hogy a köziratoknak két nagy fajtája van. Az egyik az, amikor az állam egy magánszeméllyel vagy jogi személlyel kapcsolatban keletkeztet köziratot; ilyenkor természetesen kettő példány van a köziratból: az egyik a levéltárakba kerül vagy az állami irattárakba kerül, a másik pedig annál a jogi személynél vagy természetes személynél van, akire vonatkozik egyébként a közirat. Ezek mind a mai napig keletkeznek, igen jelentős mennyiségben. De van egy másik fajta közirat, amely fogalmilag sem lehet más jogi szereplő tulajdonában, hiszen nem magánszemély vagy magyar jogi személlyel kapcsolatos közvetlen irat - utasítások, belső iratok, felszólítások, államközi rendeletek, az állam és szervei közötti iratok -, és ezekkel úgy bánik egyébként a mai jogszabály elvileg, hogy az ilyen iratok semmilyen formában nem lehetnek magánkézben, ezeknek a tulajdonosa egyedül és kizárólag az állam. Erre a megközelítésre építi fel a levéltári törvény a logikáját, ami azt jelenti, hogy a köziratok ezen fajtája - tehát nem az, ami magán- vagy egyéb jogi szervezetekkel szembeni vagy ezekkel kapcsolatos állam és szervei