Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 29. csütörtök - 194. szám - A szülői felelősséget érintő nemzetközi igazságügyi együttműködésről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - CSÁNYI TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

1745 nem tudom, e tekintetben várok majd pontosítást -, akkor a kérdésem az lenne, hogy vajon itt van-e kellő kapacitás ezen ügyek megoldására és kezelésére, pláne annak fényében, hogy a kérelem benyújtásától számított hat héten belül határozatot kell hozni, és ugyanilyen határidő vonatkozik a felsőfokú bíróságokra is. Tehát gyorsított ügymenetben és soron kívül kezelik ezeket az ügyeket. S vélelmezem én jogban nem jártas emberként, hogy amennyiben ezek nagy számban vannak, akkor esetleg a többi ügy kárára mehet a bírósági gyakorlatban. Kérem államtitkár urat, hogy majd térjen ki erre a zárszóban vagy akár a vita közben is. Köszönöm szépen előre is. Továbbhaladván a javaslat elemzésével, volt arról szó, hogy szenzitív családjogi ügyekről van ebben a törvényben szó, és ezáltal a bírósági eljárások időtartamának csökkentése egy nagyon fontos szempont - ezt több helyütt is láthatjuk -, ezért rövidebb határidőket ír elő. Két helyen is találkozhatunk ezzel. Itt megint fogok egy pontosítást kérni. A 20. §-sal kapcsolatban azt látom, hogy a jogellenes gyermekelviteli ügyekben kiemelkedő jelentősége van a gyors ügyintézésnek. Itt azt olvashatjuk, hogy az eljárás gyorsítását szolgálja, hogy az általános szabály szerinti 15 napos fellebbezési határidőt 8 napra csökkenti, és az ellenérdekű észrevételek benyújtására nyitva álló határidő 15 napról 5 napra lett lecsökkentve. Ez nagyon jó, helyes, pörögjenek ezek az ügyek, hiszen a gyermek érdekét ez szolgálja. Ugyanakkor a 8. §-ban már nem ennyire egyértelmű a megfogalmazás, és itt várnék egy pontosítást, ha egyáltalán van értelme ennek. Úgy szól a 8. §-ban az indoklás, hogy az egyezmény 7. cikk c) pontjára figyelemmel az érintett gyermek érdekében törekedni kell az ügy bírósági eljáráson kívüli békés rendezésére - ez természetesen rendben van -, ennek keretében a magyar gyermekelviteli központi hatóság mielőbb felveszi a kapcsolatot a kérelmezettel, és rövid úton vagy akár személyes megbeszélés keretében tájékoztatja a hozzá beérkezett kérelemről. Itt két kifejezéssel van nekem problémám, a „mielőbb” és a „rövid úton” kifejezésekkel. Amennyiben az előző paragrafusban egyértelműsíteni lehetett a napok számát, talán itt is lehetne egyértelműen elmondani, hogy hány napot jelent a „mielőbb”, és mit jelent, hány napot jelent a „rövid úton”. Lehet, hogy ez pusztán csak kekeckedésnek tűnik, de ha az egyikben pontosak vagyunk, akkor talán itt is célszerű lenne pontos megfogalmazásokat használni. A javaslatban benne van az is, és államtitkár úr is említette expozéjának a végén, hogy az Igazságügyi Minisztérium gyermekelviteli központi hatóságként funkcionál, míg az EMMI gyermekvédelmi központi hatóságként szerepel ezekben az ügyben. Sajnos azt kell mondanom, hogy a tapasztalat, a gyámügyi kérdésekben hozzám is érkező észrevételek az EMMI hozzáállásával kapcsolatosan mindenképpen aggályosak, hiszen elég lassan őrölnek a malmok arra felé, a gyorsaság mint elvárás nem biztos, hogy megvalósul. Célszerű lenne átgondolni, hogy ezt hogyan lehetne kikerülni, vajon nem megfelelő a kapacitás arrafelé, vagy egyszerűen csak nem tudnak foglalkozni érdemben megfelelő gyorsasággal az ilyen jellegű ügyekkel. Nagyon sokáig lehetne még ragoznunk az előttünk fekvő javaslatot, hiszen igen bőséges mind az indoklás, mind pedig az előttünk álló paragrafusok száma, azonban engedje meg államtitkár úr, hogy én a végén sokkal inkább az előzményre koncentráljak, hiszen ez az egész helyzet akkor jön létre, amikor a szülők úgy döntenek, hogy elválnak és külön utakra terelik az életüket, és a gyermek elhelyezése bizony problémába ütközik. Én azt gondolom, hogy a válás után nagyon nehéz helyzetbe kerülnek azok a szülők, akik egyedül maradnak a gyermekeikkel, egyedül kell őket nevelniük. A magyar bírósági gyakorlat is katasztrofálisnak mondható, a gyermektartásdíj nagyon sok esetben behajthatatlan. Azt gondolom, hogy a kormánynak ezekkel érdemes lenne foglalkoznia az elkövetkezendő időszakban, s nem csak azzal a témával, amelyik most éppen előttünk fekszik, hiszen Magyarországon, a határainkon belül is nagyon sok esetben megvalósulnak hasonló esetek, bár mintha futólag érintette volna ezt államtitkár úr is. Azt ajánljuk, hogy ezzel foglalkozzanak sokkal-sokkal intenzívebben, hiszen az egyszülős családok élethelyzete nagyon nehéz a mai időszakban, hiszen a 12 200 forintos családi pótlék helyett ők 13 700 forintos családi pótlékban részesülhetnek, amely 1500 forintos különbség nem gondolom, hogy olyan nagy segítség lenne az egyedül maradt szülő számára. A néppárti Jobbik több módosító javaslattal is élt volna ezzel kapcsolatosan, illetve több javaslatot tettünk le az asztalra. Ezeket most nem sorolnám fel, mert nyilván nem ez a témánk. Csak jelezném azt, hogy foglalkozunk ezzel az üggyel, és várjuk azt, hogy a kormányzat is megfelelő lépéseket tegyen. Arra kérném innen is államtitkár urat mint a kormány képviselőjét, hogy teremtsenek végre olyan körülményeket Magyarországon, hogy a családok egyben tudjanak maradni, például ne kelljen külföldi munkát vállalnia a családból az egyiknek, és ezáltal a családok szétrobbantásához vagy szétmenéséhez járuljon hozzá a magyarországi helyzet. A szülőföldön tudjon minden honfitársunk boldogulni, szerintem ez alapvető elvárás lehet egy kormányzat részéről, és önöknek ennek az elvárásnak mindenképpen meg is kell felelniük. S ha már úgy alakult, hogy egy pár úgy döntött, hogy nem képes tovább együtt élni, nem együtt tervezik a jövőt élni,