Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 28. szerda - 193. szám - Egyes energetikai és közszolgáltatási tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - STEINER ATTILA innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:

1603 ELNÖK: Köszönjük. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Senki sem jelentkezik.) Tisztelt Országgyűlés! További felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Steiner Attila jelzésére: ) Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó. STEINER ATTILA innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Engedjék meg, hogy tematikusan próbáljak válaszolni az itt elhangzottakra, és talán a legutolsó ponttal, az atomenergia szerepével szeretném kezdeni. Itt szeretném megfontolásukra javasolni a német példának a tanulmányozását, ugyanis Németország egy nagyon nagy programot hirdetett, az úgynevezett Energiewendét, az energiafordulatot, illetve 2012-ben eldöntötte, hogy ki fogja vezetni az atomerőműveket az energiamixéből. És mit látunk, hogyan sikerült Németországnak ezt megvalósítania? Hát, úgy, hogy növekedett a szén-dioxid-kibocsátása, ugyanis az a helyzet állt elő, hogy a rendszerbiztonságot, az ellátásbiztonságot nem tudta máshogy pótolni, csak a szénerőművek újraindításával, emiatt emelkedett a szén-dioxid-kibocsátásuk, illetve komoly ellátásbiztonsági, problémás helyzetek is kialakultak. Ugyanis a probléma az, hogy Németország jelentős megújulóenergiakapacitásokkal rendelkezik, de általában ezek a kapacitások nem ott helyezkednek el, ahol a nagy fogyasztási központok vannak. Magyarul: akár több ezer kilométert is el kell szállítani ezt a megújulótechnológiák által termelt villamos energiát a megfelelő helyre. Viszont ezek a vezetékek Németországban sem kerültek kiépítésre, ugyanis nagyon sok állampolgár, amikor a saját kertjét kell felásni, akkor már ő is azt mondja, hogy annyira nem támogatja ezt a programot, úgyhogy jelenleg úgy megy északról délre Németországban a villamos energia, hogy a szomszédos országok hálózatát használva, Lengyelországon és Csehországon keresztül áramolva megy le Bajorországba a villamos energia, és mondanom sem kell, ha nincsen elég villamos energia, mert éppen éjszaka van, és nem fúj a szél, akkor a francia atomerőművekben megtermelt áram is nagyon hasznos természetesen. Molnár képviselő úr vetette fel a hitellel kapcsolatos kitettséget. Itt két dologra szeretném rávilágítani a figyelmet. Egyrészt eleve már most is Magyarország egy olyan helyzetben van, hogy 20-30 százalékát a villamos energiának importálnunk kell. Ha most a Paksi Atomerőmű kiesne, akkor ez a 20-30 százalék 60-70 százalékra menne fel, ami igen komoly ellátásbiztonsági kockázatot jelentene. Talán Luxemburgnál van a legmagasabb szám Európában, de egy teljesen más mértékű és beágyazottságú országról beszélünk. Illetve a paksi hitel kapcsán viszont arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy jelenleg Magyarország még semmilyen kamatot nem fizetett a paksi hitelek után, ugyanis azonnal előtörlesztettük, és az előtörlesztésnek semmilyen költsége nincsen. Úgyhogy azt gondolom, ez a kitettség, amiről itt a képviselő úr beszélt, eddig még nem létezett, és várhatóan a kormányzat értelemszerűen így próbálja majd a jövőben is folytatni ezt az idézőjeles hitelfelvételt, hogy azonnal vissza is törleszti ezt a hitelt. Igazából ez egy biztonsági hálót jelent, ha esetleg olyan kamatok alakulnának ki a világpiacon, hogy nem lehet ilyen kedvezményes hitelhez jutni, akkor legyen ott biztonsági megoldásként ez a hitel, amely viszont nagyon hosszú távú futamidővel rendelkezik. A bányászati kérdéskörben nagyon sok minden elhangzott, és szeretnék pár félreértést eloszlatni. Itt alapvetően nem nyílt bányászati tevékenységekről van szó, ahol óriási tájsebek vannak, hanem itt konkrétan szénhidrogénkutak mélyfúrásáról van szó. Ez azt jelenti, hogy kvázi egy cső lóg ki a földből, és ezeknek a tájrendezéséről van szó. Itt nem általánosan a bányászatról van szó, hanem ezekről a konkrét esetekről. Amiatt nagyon fontos ez a javaslat, és azt gondolom, ez egy nagyon kiegyensúlyozott javaslat, mert nem azt mondjuk, hogy ész nélkül nem kell csinálni tájrendezést, hanem azt mondjuk, hogy a bányászati felügyelet háromévente felül fogja vizsgálni, hogy egy adott kút esetében fennáll-e biztonsági kockázat: amennyiben ez a biztonsági kockázat magas, abban az esetben kötelező lesz a tájrendezés, és azokban az esetekben, ahol nem áll fenn biztonsági kockázat, ott még tovább nyitva lehet tartani ezt a kutat, és háromévente ez az eljárás megismétlődik, úgyhogy, ha valamelyik kút esetleg biztonsági kockázatot jelentene a későbbiekben, akkor majd a hivatal el fogja rendelni a tájrendezését ezeknek a kutaknak. Itt az előző vitához kapcsolódva azért szeretném kiemelni, hogy nagyon sok nyugati vállalat is nagy potenciált lát abban, hogy például a geotermikus kutak esetében a vízben például lítiumot lehet kibányászni, és ugye, a lítiumnak most óriási kereslete van a napelemek és az akkumulátorok elterjedése érdekében. Azt gondolom, ez egy nagyon előremutató kezdeményezés, és ha már rendelkezünk ilyen ritkaföldfémekkel esetleg egy geotermikus kútban, és annak értéke van - és úgy tűnik, hogy ez az iparág nagyon jelentős