Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. április 27. kedd - 192. szám - A Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló 2020. évi XC. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ (DK):
1490 mondom azt, hogy azoknak a barátoknak a támogatására, azoknak a lojális tulajdonosi köröknek, akik egyébként politikai értelemben önöket akarják támogatni. És innentől kezdve értelmezhető az, amit tegnap itt az egyik államtitkár úrtól hallottunk, hogy mivel nem szeretnénk, ha ez a költekezés folytatódna a most hatványozottan emelkedő európai uniós források kiadásánál, akkor erről igenis tárgyalniuk kell az ellenzékkel, tárgyalniuk kell, és társadalmi párbeszédet kell erről folytatni, hogy lényegében egy új Marshall-segélyt mire fognak felhasználni. Erre mit mondott az ön kollegája? A kutya ugat, a karaván halad. Szó szerint ezt mondta tegnap. Tehát én azt gondolom, hogy ilyen módon ez részben mint állítás, vélemény is elfogadhatatlan. Az emberek, akiknek az életéről szól ez, még akkor is, ha most itt az új hírek szerint az európai forráslehetőségek közül vannak olyan részek, amiket nem kívánnak igénybe venni, de halkan jegyzem meg, én azt a következtetést vonom le, hogy az, amit gyorsan nem tudnak beruházásszinten elkölteni, abból nem kérnek, de amúgy egyébként, a jövőt tekintve tovább erőltetik az emberek védelme helyett a beruházások további gyorsításával, és a hiánynövelésüknek egyébként ez az egyik oka. Ráadásul ezt olyan politikai elkötelezettséggel teszik, hogy tudják, hogy egyébként az Európai Unió, mondjuk úgy, hogy aggályokat fogalmazhat meg az önök költekezésével, ezzel szemben önök megelőlegezik, és ahogy korábban említettem is, előlegként kifizetik ezeket a forrásokat, merthogy ezt a forrást - mondhatnám egy korábbi lázári szóhasználattal - még a választások előtt ki kell fizetni minél hamarabb. Ezt úgy oldják meg, hogy egyébként - emlékezzünk rá, és ettől se tekintsünk el - az Állami Számvevőszék elnöke itt néhány héttel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy igenis súlyos kockázata van annak, amit ebben a formában önök csinálnak. Itt ő maga is elmondta abban a vitában, amire itt a kollégáját megint ideidézem, aki azt mondta, hogy parlamenti vita folyt az európai uniós forrás felhasználásáról. Bocsánat! Kinek a kezdeményezésére? Ha az ellenzéki pártok nem követelik, hogy legalább egy fél napot, pár órát szánjanak arra, és számoljanak be róla, hogy 18 000 milliárd forintot mire akarnak elkölteni, akkor egyébként még ez sem jött volna létre. És hiába tárja szét a kezét, képviselőtársam, a mai napig ezt állítom, erről nincs érdemi párbeszéd, csendesen mondom, sem a Gazdasági bizottságban, de az általam vezetett Költségvetési bizottságban kormánypárti képviselők szavazták le, hogy ez napirendre kerüljön. Hol kellene erről beszélni másutt, ha ilyen szakbizottságot keresünk ehhez? És erre nem voltak hajlandók, hanem eközben folytatják azt a magatartást, hogy majd maguk szépen eldöntik. És egyébként itt visszaköszön, hogy a kutya ugat, a karaván halad, de az én számomra elfogadhatatlan az, amit önök e tekintetben csinálnak. Hogy azért ne ússzák meg olyan könnyen, idézem az Állami Számvevőszék elnökét, jegyzőkönyvből, azért, hogy államtitkár úrnak efelől ne legyen kétsége: „A fejlesztési projektekhez megítélt uniós támogatások megelőlegezése és tényleges megtérítése közötti időbeni különbség mértéke a pályázati rendszer jellemzőinek, a fejlesztések felgyorsítására vonatkozó kormányzati célkitűzéseknek, az Európai Bizottsággal való elszámolás időigényének és a finanszírozott uniós projektek összetettségének együttes következménye. E tényezők következtében az uniós támogatásokhoz kapcsolódó bevételek időbeni beérkezése bizonytalanná válik. A volatilitás, az időbeli változékonyság következtében a központi költségvetés egy jelentős nagyságú, a pénzforgalmi egyenleget ... érintő kockázattal szembesül.” Államtitkár úr elmondta, hogy az a különbözet, ami egyébként az önök és a Költségvetési Tanács által, mondjuk úgy, figyelemfelhívására elmondott majdnem 2000 milliárd forintnyi különbség, azt látjuk itt? Hogy egyébként ebből lesz az? Hogy egyébként önöknek mégiscsak el kell költeni és el akarják költeni, holott egyelőre még azt sem tudják, hogy mire? Én erre azt mondom, ha érdemben segíteni akarnak a gazdaságnak, és ha, mondjuk úgy, most abban az állapotban lennénk, hogy az anticiklikus politika, gazdaságpolitika eredményeként az állam most költsön azért, hogy a gazdaságot életben tartsa, akkor erről a részéről én azt gondolom, mint ahogy korábban is mondtam, hogy erről lehet beszélni, kell is beszélni, a gazdaságot ilyen értelemben élénkíteni kell, de nem úgy, hogy a saját haverokat finanszírozzák belőle, és nem úgy, hogy ebből a társadalmi párbeszédet meg akarják spórolni, nem akarnak erről beszélni, hanem csak mennek a saját fejük után. És akkor visszautalok arra, hogy a válságkezelés hogyan történt, egyszer erre rángatták a kocsit, egyszer meg arra, és egyébként nem előre megyünk, hanem hol balra, hol meg jobbra. Hát, ez az, ami miatt, azt hiszem, hogy az a költségvetési tervezés, amit most erre az évre is idehoztak, ugyanilyen pillanatértékű, amire lehet azt mondani, hogy akkor éppen jó ötletnek tűnt, és akkor ez folytatódik tovább most. Ennek az lesz a következménye egyébként, hogy megint nem az emberekre koncentrálnak, hanem be fogják betonozni azt a rengeteg pénzt, ami Magyarországnak, nemcsak nekem, a gyerekeink, unokáink lehetőségét adná meg. Államtitkár úr felé lenne még egy fontos kérdésem, mert ezt korábban még nem említette, és én a költségvetésben nem találom annak a helyét, hogy ha a szociális hozzájárulási adó ez évi nyári csökkentése bekövetkezik, amelyre korábban a kormányzat kötelezettséget vállalt, akkor az milyen fedezetből vagy milyen forrásból valósul meg, mert azért ez mégiscsak egy jelentős forrás lesz, ha ez működik.
