Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 27. kedd - 192. szám - A Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló 2020. évi XC. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

1461 ahhoz, hogy egy nem részletezett ezermilliárdos nagyságrendű költést majd elintézzenek. S nyilvánvaló, önök is tudják, hogy az ellenzék ezt nem fogja támogatni. Dobálózunk itt száz-, illetve ezermilliárdokkal, de a volumenről beszéljünk egy kicsit. Talán kevesen tudják Magyarországon, hogy anno az IMF-hitelt, amit szerencsére kinőttünk és visszafizettünk, a csúcsán nagyjából 3500 milliárd forinttal számolták. Ennyi volt nagyjából a tartozástömeg a rekordévekben. A helyzet az, hogy az Orbán-kormány az emberek terhelésében elérte az IMF-hitel volumenét, négy tételből. Adogassuk össze, államtitkár úr! Az 1000 milliárdos nagyságrendű Paks II-es orosz hitel; a szintén majdnem hasonló nagyságrendű Budapest-Belgrád őrült, kétszáz év alatt sem megtérülő beruházás; a jóindulattal is több mint 450 milliárdos - csak a hitelrészről beszélek - kínai egyetemi beruházás, plusz még amit önök beletesznek a költségvetésből, meg telket vásárolnak, s a többi; s ha még emellé hozzátesszük, amit ma szavaztak meg, az alapítványokba kimentett vagyon volumenét, kijön, államtitkár úr, az IMF-hitel nagyságrendje. Önök ezt nem pusztán hitelfelvétellel intézték el, de az is annyival terhelte a magyar emberek pénztárcáját, mert az adófizetők fizetik vissza ezeket a tételeket, és az önök négyesfogata is ugyanezzel a nagyságrenddel terheli a magyar emberek pénztárcáját. Lehet persze inflációt számolni az eltelt évek tekintetében - én nyitott vagyok egy ilyen szakmai diskurzusra -, de attól félek, hogy önök nagyon-nagyon rosszul fognak kijönni ebből a számításból. Ez azt bizonyítja, hogy az a vegytisztán neoliberális gazdaságpolitika, amit folytatnak, egy kőkemény, kegyetlen szociálpolitikával karöltve, Európa legszűkmarkúbb munkanélküliségi ellátási rendszerével, Európa-rekorder áfaterhelésével a lakosságot illetően, egy gyarmati státuszú gazdaságot vázol fel. A harcias nemzeti retorikának tehát az önök esetében semmiféle helye nincs, ha csak nem felejtették el velünk közölni, hogy nem a magyar nemzet érdekeit kívánják képviselni, hanem mondjuk, a kínai nagybefektetőket. Ez egy elfogadható magyarázat lehet az önök részéről; remélem, nem így van. De a helyzet az, hogy amit önök gazdaságpolitikai síkon csinálnak, nem egy patrióta gazdaságpolitika képe, nem egy magára valamit adó szuverén nemzetállam képe, hanem inkább egy, a multiknak tökéletesen behódoló gazdaságfilozófia lenyomatát mutatja, ahol vissza nem térítendő támogatások tömegével díjazzák azokat a nagyvállalatokat, amelyek a támogatások többszörösét kiviszik adózatlanul az országból, a magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásokat így a válságidőszak közepén pedig jó esetben kedvezményes hitellel díjazzák akkor, ha a közvetítő bank ehhez hozzájárul. Nézzük meg, hogy a módosított hiánycél mellett milyen terveket tetszettek felvázolni, és vizsgáljuk meg ezek eddigi hatékonyságát. Leginkább az első három ponttal szeretnék foglalkozni, mégpedig annak okán, hogy itt rendelkezésünkre állnak azok a tényszámok és adatok, amelyek alapján egy vita legalább a szakmaiság medrének a közelében maradhat, mert nyilván minden oldal a saját politikai kiszólásait megteszi egy ilyen diskurzus során. Vizsgáljuk meg a „családpolitika, demográfia” részt! Túllépve azon, hogy a demográfiai mutatók katasztrofálisan változtak, s nemcsak az utóbbi tíz évben, hanem az utóbbi harminc-negyven évben - legyünk korrektek! -, azt látjuk, hogy trendfordulóról beszél ez a kormányzat. Nacsa képviselőtársam nem, ő korrekt volt ebben a kérdésben, ő elmondta itt a parlamentben, hogy szó sincs demográfiai trendfordulóról, bár azt is hozzátette, hogy ő lát biztató jeleket. A biztató jeleken tudunk sajnos vitatkozni - bárcsak ne tudnánk! -, mert tavaly Nagykanizsa lélekszámával lettünk kevesebben; amikor miniszter asszony sikerpropagandát folytatott, csak decemberben Siklós méretű lakosságot veszített sajnos Magyarország, és azt látjuk, hogy a mostani élveszületési szám alapján Magyarország egy nagyjából 6,5 milliós ország lesz néhány évtized múlva. És ezt nemcsak én mondom, ezt a Magyar Nemzeti Bank kutatóműhelye is megerősíti. Viszont ha megnézzük, hogy a családi adókedvezmények egyébként általam támogatott rendszerével szemben mi áll a túloldalon, akkor azt látjuk, hogy a gyermeknevelési cikkeken itt van a legmagasabb adótartalom egész Európában. Hogyan várnak önök trendfordulót, amikor 27 százalékos áfa van a gyermeknevelési cikkeken? Az alapvető élelmiszerek tekintetében szintén ez a probléma mutatható ki. Kozmetikai jelleggel a fogyasztói kosár először 6-8 százalékát érintő módon, majd egy kicsit szélesebb körben egy-két élelmiszerfajta áfáját csökkentették, de ebből árcsökkenés sajnos nem lett, mert hiányzik egy monitoringrendszer és hiányzik a piac ismerete. Az látszik, hogy az alapvető élelmiszerek ára folyamatosan száll el. A harmadik tétel pedig az említett családi pótlék, amit a mi álláspontunk szerint családi kártyán meg kellene duplázni. Ezzel csak részben pótolnánk be azt az elinflálódását, ami az utóbbi tíz évben bekövetkezett. De ha ezeket az önök számlájára írható negatív hatásokat összeadjuk, sajnos nagyobb a kiadási oldal, mint amennyit a családi adókedvezmény visszapótolt a bevételi oldalon. Összességében: 11 év alatt jobban hagyta terhelődni a családokat ez a kormány, mint amennyivel támogatta őket. Ha pedig, államtitkár úr, hozzátesszük még a gyenge forint évenkénti több mint 1000 milliárdos