Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 26. hétfő - 191. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - BŐSZ ANETT (DK):

1384 kizárásával nem egy új közszolgáltatási pályázatot írt ki, hanem egyszerűen a meglévő konzorciummal vásároltat új buszokat. A konstrukcióról természetesen mondanom sem kell, hogy szinte semmit nem tudunk azon kívül, hogy nem próbálnak - ahogy az előbb is mondtam - új közszolgáltatási szerződést kiírni, csupán a buszok beszerzésére írtak ki közbeszerzést. És gondolom, senkinek nem okoz meglepetést, hogy a buszokat ugyanaz a Fideszhez és a miniszterelnökhöz ezer szállal köthető cég fogja szállítani, mint 2008-ban. Viszont már sokkal óvatosabbak, hiszen nem nagyon ígérnek semmit. A buszok cseréjét is többéves időszak alatt fogják végrehajtani. 2024-ig a szerződés szerint a szolgáltató akár 900 ezer kilométert futott és tizenkét éves használt buszokat is működtethet. A buszokat valami újabb, homályos, általunk, képviselők által meg nem ismerhető bérleti konstrukcióban akarják üzemeltetni, viszont a Kósa-éra 16 milliárdja mára már 30 milliárd forintra ugrott fel. Most itt tartunk. Nem adják ki a szerződéseket, hiába kérjük. Levelezünk egymással, mert szerintük semmi köze senkinek ahhoz, hogy a város adóforintjait mire költik - ez titkos. Viszont azt kell hogy mondjam, hogy nem sokáig, mert a 2022-es kormányváltás után teljesen biztos, hogy ezek a titkos akták mind ki fognak nyílni, és valaki nagyon meg fogja ütni a bokáját. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen, Varga Zoltán képviselő úr. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bősz Anett, a DK képviselő asszonya. Öné a szó: „Érd értékeit meg kell őriznünk” címmel mondja el gondolatait. BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A központi kormányzatnak felelőssége áll abban, hogy a helyi közösségek törekvéseit segítse és együttműködjön a választott vezetőikkel anélkül, hogy önkényesen válogatna település és település között. Mindannyiunk közös érdeke, hogy úgy gazdasági, mint kulturális értelemben ez a nemzet gyarapodni tudjon, az egyes településeink pedig fejlődjenek. Nincs ez másként a már 1243-as oklevelekben is jegyzett Érddel sem. Érd színes történelme színes emlékeket hagyott ránk. Az ófalusi pincesor utcájában a Római Birodalom limese bukkan elő a modern útburkolat alól, közül, mintegy tudatosan megmutatva, hogy igen régi településről és igen régi emlékekről van szó. Néhány száz méterre innen kápolna őrzi a pestisjárvány áldozatainak emlékét. A Szent Rókus, Szent Sebestyén és Szent Rozália nevét viselő kápolna falán a német kisebbség emléktáblája is látható. Ők a kolerajárvány áldozataira emlékeznek ezzel. A három részre szakadt Magyarország talán egyik legszebb történetét őrző Érd hitelesen mutatja be a népek és vallások békés együttélésének példázatát. Buda elfoglalását követően három hadi és három szállítási útvonal találkozott Érden: az eszéki, a fehérvári és a dunai útvonal. Szapáry Péter, akkori várúr, híres törökverő Hamzsa bég fogságában, mostoha körülmények között sínylődött. Kínozták, láncra verték a kastély akkori pincéjében: eke elé fogatták, és állatok módjára bántak vele. Lotaringiai Károly a Buda környéki harcokban fordított a kockán, az elfogott Hamzsát átadta Szapárynak, aki keresztény értékektől vezérelve másként akart bánni Hamzsa béggel. Mire a törököt maga elé kérette a régi-új várúr, már késő volt, ugyanis Hamzsa bég addigra mérget ivott. Életének utolsó perceiben azonban Szapáry iránti tiszteletéből és a kereszténység iránti tiszteletéből megtért, keresztényként lelte halálát. Én azt gondolom, hogy ha arra tekintünk, hogy mintegy másfél évszázaddal később, az 1838-as árvíz a Duna menti mezővárost szinte teljes egészében elmosta, Batthyány Fülöp azonban nem hagyta elveszni az érdieket, és kicsit arrébb, főként a domboldalon új várost parcellázott az itt élőknek, úgy tűnik, hogy igen nagy történelmi személyiségek és igen nagy emberek jutottak e városnak vezetőül. Sajnos, Érd modern kori sorsa már nem ennyire szívderítő, ugyanis a központi kormányzat voltaképpen száz éve engedi el folyamatosan nemzedékek kezét Érden. Holott a város olyan értékek őrzője, amelyek alapján egy évtizeden belül akár kulturális fővárosként is nyugodtan üzemelhetne. A gyönyörű Duna-part és az ártéri erdő, a Szent Mihály-templom és plébánia, a körülötte levő Szent Mihály tér, melynek felújítására az önkormányzat egyébként vállalkozna, ha az egyházmegyével közösen finanszírozási keretet teremtene számára a központi költségvetés - sajnos erre mindmáig várunk. A Szenvedő Krisztus-kápolna szinte teljes egészében lepusztult, a gazdatiszti ház, a mélyúti pincerendszer, a volt Termál Hotel mind egy másik történelmi kor emlékei, és sajnos szomorú emlékei, mert pusztulni látjuk ezeket az emlékeket ahelyett, hogy mintegy utcamúzeumként mesélnének az újabb nemzedékeknek az elmúlt több száz évről akár vagy az elmúlt évtizedekről.