Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. április 12. hétfő - 190. szám - Az ülésnap megnyitása - Megemlékezés a felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalmából - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1180 A világ legrosszabb halálozási adatai mellett jó dolgok is történtek idehaza a múlt héten. Végre egy magyar roma emberről, egy cigány hősről közteret neveztek el Magyarországon. Putzi Béla végre az őt megillető helyre került a magyar emlékezetben, az Idetartozunk Egyesület kezdeményezése után a Fővárosi Önkormányzat döntése nyomán. Mert Putzi Béla egy hős volt, aki sok erdélyi magyar életét mentette meg fellépésével, hozzá kötődik a híres szólás, hogy „Ne féljetek, magyarok, mert itt jönnek a cigányok!” Felkiáltása után megvédte a marosvásárhelyi magyarokat a felhergelt csőcseléktől. Cserébe sajnos eddig nem sok elismerést kapott, pedig szükségünk lenne sok ilyen roma hősre, hogy csökkentsük az előítéleteket és sztereotípiákat, amelyek a roma honfitársainkat érik. Putzi Béla ebben segíthet, a Putzi Béla tér ebben segíthet, hiszen mostantól, ha egy kisgyermek arra sétál és megkérdezi a szüleit, hogy ki volt ő, akkor végre egy jó példát fog hallani egy cigány emberről. Más viszont kapott elismerést nem olyan rég, Gulyás László szegedi professzor. Szóra sem lenne érdemes az a sok butaság, amit a professzor úr régóta az óráin összehordott, de a Fidesz-kormány nemrég tüntette ki a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével, vagyis Gulyás a jelenlegi hatalom embere. Egy állami kitüntetés pedig azt üzeni a társadalomnak, hogy viselője, munkássága példaértékű. A példaértékű történész, aki egyébként a jövő tanárait oktatja, hallgatói szerint többek között azt mondta, hogy utálja a cigányokat, és az ember színe fehér. Természetesen az ember bőre színe nem csak fehér; lehet olyan barna is, mint például Putzi Béláé volt, aki cigány ember volt és magyar ember is. Azt is mondta a professzor, hogy Afrikában nem teremtenek kultúrát, nincs civilizáció. Ekkora butaságot ennél rosszabbkor nem is mondhatott volna, amikor az egész világon, köztük Magyarországon is egy afrikai dalra, a Jerusalema című számra táncolnak, hogy reményt adjanak ebben a halálos világjárványban. A Bethesda Gyermekkórház dolgozói által készített klipet nem lehet meghatódás nélkül végignézni. A szexista, nőket lealacsonyító idézeteit inkább nem is mondom el, ezek egyszerűen csak primitívek. A professzor úr nem tagadta ezeket a vádakat, nem cáfolta, nem kért bocsánatot, azt mondta, ő csak a nemzeti polgári konzervatív értékrendet képviseli. Ezek után nem csodálkoznék, ha Gulyás professzor úr hamarosan ünnepelt hős lenne, ha Bayer Zsolt vendége lenne a Hír TV-n, vagy Bende Balázsé a közszolgálati tévén mint áldozat, aki nem mondhatja el konzervatív nemzeti véleményét, mert különben őt támadják. De akkor tegyük tisztába: innen, a magyar Országgyűlésből üzenjük Gulyás professzor úrnak, hogy ezek sem nem nemzeti, sem nem konzervatív, sem nem polgári értékrendek, ezek egy letűnt kor értékrendjei. Mi nem ilyen Magyarországot szeretnénk. A Párbeszéd egy olyan Magyarországot szeretne, ahol nem az kap kitüntetést, aki megosztja a nemzetet, hanem az, aki életeket ment; ahol több a gesztus, több a megbecsülés és az elfogadás, főleg napjainkban, amikor ebben a halálos világjárványban minél inkább egymásra vagyunk utalva: romák és nem romák, konzervatívok és liberálisok, mi, magyarok. Ezt talán Deák Ferenc fogalmazta meg a legjobban, aki azt mondta, hogy „Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos, jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni.” Azt javaslom, érdemes megfontolni a haza böl-csének kijelentését. Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) (11.10) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr, miniszterhelyettes kíván válaszolni az elhangzottakra. Öné a szó. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Mindig örülünk annak, amikor cigány hősökről, cigány példaképekről beszélhetünk. Talán ön is, amikor járkál Budapesten - ez még a Nagykörúthoz közel van, tehát még ön is látta talán - akár a cigány muzsikusokról elnevezett tér, ahol nagyon sok példaképet lehet látni, ön számára is látható. És azt is láthatja ön, hogy akár 1956-ról, akár bármilyen más nemzeti sorsfordulópontról lett légyen szó, mindig, amikor a kormányzat megemlékezik, a cigány hősökről is nagyon sokszor külön kiadványokkal, külön plakátkampánnyal jelentkezünk. Pontosan azért, hogy bemutassuk, hogy a cigányság és a magyarság történelme hogyan fonódott egybe, és hogy voltak olyan művészek, olyan különböző cigány vezetők, akik akár ’48-ban, akár ’56-ban, akár a rendszerváltáskor, akár határon innen, akár határon túl, de a magyarsággal közösen küzdöttek a magyarság szabadságáért és a magyarság függetlenségéért. Csak, tudja, tisztelt képviselő úr, ezt a fajta elköteleződést három héttel vagy négy héttel ezelőtt is szívesen hallottuk volna öntől itt a parlamentben, amikor éppen Niedermüller Péter, az önök által támogatott
